Régi jó szokása a magyar embereknek,
Esztendőt temetni összesereglettek.
Esztendőt temetni, újat köszönteni,
Múltból a jövőbe bátran tekinteni.

E szokáshoz híven összesereglettünk,
Hogy az elmúlt évtől szépen búcsút vegyünk.
Búcsút vegyünk annak öröm, bánatitól,
Eredményeitől és kudarcaitól.

Nem volt sikertelen az elmúlt esztendő,
Áldásban, termésben nem volt szűkölködő.
Isten megáldotta verejtékhullásunk,
Ha nem is színültig, tele a hámbárunk.

Szőlőhegyeink is gazdagon teremtek,
Vidámító jó bort bőven csepegtettek.
Barátságot szőni, bánatot felejtni,
Sógorság, komaság összejön vigadni.

Összejön, de szemét a jövőbe veti,
Vajon mit takar az? Folyton azt kérdezi.
Örömet takar-e vagy pedig bánatot?
Sikert, eredményt-e vagy pedig kudarcot?

Ne felejtsd, jó népem: a haladás titka,
Ma is, ezután is: imádság és munka.
Küzdj, és bízva bízzál, szükség az imádság,
Emberé a munka, Istené az áldás.

Örömmel köszöntlek ez Újesztendőben,
Áldás szálljon rátok gazdagon és bőven.
Mezőn kalász nőjön, réten fű zöldüljön,
Munkában a nóta vidáman csendüljön.

Miben szűkölködünk? - ami még meg nincsen,
A beállott Újévben adja meg az Isten.
Ez a kívánságunk, ami még úgy kéne,
Megértést és békét a népek szívébe.

Hogy keresztény néped megtérjen és éljen,
Sok szenvedés után boldog időt érjen.
Adjon az Úristen ez újévben víg kacagást, csengőt,
Adjon Isten mindnyájunknak Boldog Újesztendőt.