Nekem nagy ünnep a karácsony,
a megváltás nagy művét látom.
Lelki szemmel nézem a gyermeket,
Kit fent imádtak angyalseregek.

Ki egyedül volt

méltó földön, s mennyen,
hogy Istentől egy könyvet átvegyen,
és feltörje a titkos pecséteket,
melyre más még rá sem nézhetett.

Titkok könyve, titkok pecsétje.
A vének leborultak Előtte,
imádták és új éneket mondtak. 
Hitszemmel látom az angyalokat,
ahogy kisérik a megnyílt égig.
Milyen súlyos fájdalom futott végig.
Elhagyta a mennyek örök honát
és felvette a földnek nyomorát.

Karácsony, a megváltás kezdete,
a szegénység, a nyomor érzete
veszi körül. Jászol, menekülés,
a hontalanság, a meg nem értés.
Ő lehozta a mennyet magával, 
Őt várta a gyűlölet hadával.
Mi hozhatta le és mi késztette?
Nagy sírással siratták a mennybe...

Az ember bűne, elveszett sorsa, 
hogy útját mennybe irányítsa.
Nem állhatott fel, mert el volt veszve - 
jött, hogy keresse. Jött, hogy megmentse!
A pecsét feltört, csodás nagy titkok. 
Részesei lesztek, ha hittel bírtok!
Krisztus földre jött, az út nyitva áll.
Aki az Őve, az hazatalál.

Ez a karácsony titka, története.
Az a kis Gyermek a lelkem élete.
Erő árad belém míg nézem,
értem is lejött és szeret - érzem.
Első, mi fogadta, jászol és szalma,
végső tárgy mit érintett: keresztfa.
És nekem a karácsony mégis drága,
itt kezdődik a megváltás munkája!