MAGYAR CÍMER.

Szép volt, kemény acélpajzs volt,
Millió magyar ököl védte:
Ezer évnek halálos harcain
Millió magyar meghalt érte.

A bal mezőben négy ezüstfolyó:
Duna, Tisza, Dráva, Száva:
A jobb mezőben hármas szent halom:
Tátra, Fátra, Mátra.

Hármas halomban a kettős kereszt,
Mely éggel halmot, folyót összetart.
Mellyel a drága véráztatta földhöz
Odaszegezte Szent István a magyart.

A pajzs fölött Szent magyar Korona:
Tartották gyengéd angyali kezek,
Csillag volt, mely viharban, vészben,
Minden nyomorból, bajból kivezet...

Ki ütötte le a Szent Koronát,
Drága gyöngyét a magyar címernek?
Ki tépte ki hármas halomból
A kettős keresztet?

Ki űzte el az ég követeit,
Hogy a címert ne védje senki többet?
Ki dobta oda a szent hazát,
A pokolbeli ördögnek?


Hogy lehullott a Szent Korona,
S erős angyal nem áll őrt a vártán:
Magyar hősök akasztott teste mellett
Kacagott a Sátán.

Aztán öklét a címerbe vágta,
A kettős kereszt már nem védte azt.
A hármas halom lehullott,
S a négy ezüstfolyóból kettő maradt.

S ott hevert a szent címer összezúzva,
Leköpve, összezúzva, meggyalázva.
A szemétdombon, hogy gyalázatát
Egész világ kárörvendve lássa...

Áldott, aki lehajolt érte,
Letörölte róla a szennyet,
S visszatűzte a hármas halomba
Szent lándzsáját a kettős keresztnek.

Ezerszer áldott, ha újra rajta lesz
A négy folyó és hármas szent halom,
S a Szent Korona fénye ragyog
Két szárnyas angyalon.

A bal mezőben négy ezüst folyó:
Duna, Tisza, Dráva, Száva:
A jobb mezőben hármas szent halom:
Tátra, Fátra, Mátra.

Hármas halomban a kettős kereszt,
Mely éggel halmot, folyót összetart,
Mellyel a drága véráztatta földhöz
Odaszegezte Szent István a magyart.

A pajzs fölött Szent magyar Korona:
Tarják újra erős angyali kezek:
Csillag lesz, mely viharban, vészben.
Új ezredév felé vezet.

Szép lesz, kemény pajzs újra a címer:
A magyar életét adja érte oda,
De összezúzni, meggyalázni,
Nem engedi - soha!... /Mentes Mihály papköltő 1891-l961/

,