Nekem azt mondták egykoron,
Légy mindig igaz, és hazafi,
S legyen megbocsátó a szavad,
Ha támad sok, igaztalan atyafi!

Szívem legyen gyermeki,
Mosolyom örök, és álmodó,
Melyben a múlt, jelen, és jövő,
Mindig, de mindig látható!

Nekem azt mondták egykoron,
Ha az élet császára akarsz lenni,
Ne ismerj soha, de soha irgalmat,
Az ilyet csak a gyengék szokták tenni!

Téged se kímél soha senki,
Eltaposnak mint egy férget,
A világ szemébe csak ennyi,
Ennyi a te megírt örök léted!

Ennyi? Én ezt kötve hiszem,
Bennem más a törvény szava,
Lehetsz te akármekkora császár,
De egy sosem leszel, igaz, szabad!

Mit érsz a hatalmaddal?
Por, és hamu a kezedben,
Mikor ott állsz majd kinn,
Csak egy sóhaj lesz nevedben!

Én soha nem leszek kegyetlen,
Erre egykor örök ígéretet tettem,
Mikor jó anyámnak imakönyvét
Könnyek között, magamhoz vettem!

Benne volt egy drága sor,
Egy édesanyai örök üzenet,
Mások rovására édes jó fiam,
Ne add el, tőlem örökölt szívedet!

Tenger Szilárd