Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

VÉNASSZONYOK NYARA

 

Talán egy kicsit magamról beszélek,

mikor szívem e fényért lelkesül,

végső sugára ez a nyár hevének,

mielőtt még az alkony rámterül.

 

Ez őszi nap a szőlő érlelője,

s piruló alma issza melegét,

e fénytől várok én is új erőre,

magamba szívom forró delejét.

 

Fáradt szívem csókjától újraéled,

csontomig ér a gyógyító sugár,

talán bölcsebb ez őszbenyúló élet,

s mélyebb, mint volt a tűzitalú nyár.

 

Vénasszonyok nyarának is becézik

ez őszi  fényt, mely édes, mint a méz,

mintha tündérek ujjai sodornák

aranyszálait,

ettől oly mesés.

 

Kiket zord évek vad vihardúlása

oly sokszor vert, legyen miénk a fény,

hadd üljön meg, mint szemtek glóriája

öreg anyók fáradt ezüst fején.

 

„Arany palást borítsa gyenge vállunk,

mely görnyedez, mint gyümölcstől a fák.

Legyen az ősz szebb, mint volt ifjúságunk.

Ez jár nekünk, ugye, kis őszanyák.”

 

 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


ŐSZ

Mikor az ősz végigcibál a fákon,
S rőtszín ruhában haldokol az erdő,
S a falevelek bánatosan hullnak,
És könnyhullásra nehezül a felhő,
És sír a szél valami mondhatatlan
Sejtelmes és szívet hasító hangon,

S a vadludak is fölvisonganak
Búcsúzóban a messze túlsó parton,
Ó, itt az ősz, sóhajtom akkor én is,
Ó, itt az ősz, és nekem nincsen szárnyam,
Mely elvigyen a Gangesz vize mellé,
Ha jő a fagy, itten kell, hogy bevárjam.
Az ólmos ég csöndes fehér havával
Beborít majd, és többé már nem ütvén,
Szívem megáll, s én holtra dermedek,
Mint árva hattyú, befagyott tó tükrén.

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ŐSZI NAPSÜTÉSBEN

 

Szigligeten élek most e pillanatban,

s verset írok róla, szinte akaratlan.

Szívemben nyugalom, fejem fölött ének,

madarak, bogarak, falombok zenélnek.

 

Járom itt a nagy kert pázsitos virányát,

közben szinte hallom idő suhanását,

pillangó-perceim jönnek, tovaszállnak,

korán esteledik, megnyúlnak az árnyak.

 

Ma reggel esett is, lassúdan szemergett,

virágokra, fákra csöndes eső pergett,

a messzi hegyet kék fátyol takarta,

csak dél felé bújt ki a nap fényes arca.

 

Hiába, hiába gyors az idő szárnya,

Miért is kapaszkodunk életünk nyarába?

Lám mily bölcsen hervad a levél az ágon,

szép ősszel az erdő, talán szebb, mint nyáron.

 

Madarak, bogarak röptén elmerengek,

így röppennek tova időmből a percek,

s míg a Balaton hullámait nézem,

tűnő napjaimnak suhanását érzem.

 

Mi marad számomra az elrepült nyárból?

csak amit szívemből kezem idemásol,

csak ez a pár betű, csak ez irkafirka,

amit ideróttam erre a papírra.

 

Ó, ti boldog füvek, bogarak, virágok,

ez a nagy teremtés de jó volt hozzátok!

Ősszel elpihentek, tavasszal föléltek…

miért is vagyunk mi mostoha testvérek?!

 

network.hu

 

ŐSZI  SZÉL

 

Az őszi szél zilálja

ősz hajam,

s ömlik reám,

mint olvasztott arany,

egy pillanatnyi fénysugár

ma még,

s kéken ragyog

az októberi ég.

 

Szeretek élni,

élni gyönyörű,

tebenned,

te varázslatos ölű

Mindenség:

te föld, ti csillagok!

Ti fák, füvek…

virágok…illatok!

 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ŐSZI ESTE

Rőtszínben nagyranőve
Fölkelt a teli hold,
A hűvös őszi estén,
S a szél hajszolja felhőnyájait,
Mint jó gazda, friss legelőt keresvén.

Az ég mezőjén, mint megannyi bárány,
Legelnek ők, a hold meg egyre tágul,
Akár egy Isten nagyra nőtt szeme,
Amint lenéz az ég arculatáról.

A fák zúgnak, hajlonganak a szélben.
És lombruhájuk, mint megtépett zázzló,
Libeg, lobog, a vad szélvész cibálja,
Az őszi szél, a fellegekkel játszó.

A vérszínű hold mind föntebbre hág, és
Sír, nyög a táj, - ó, félelmetes este -
Kutyák vonítnak föl a hold felé,
Vad rémülettel, búvóhelyet keresve.

Sikolt a szél - ez az ősz muzsikája -,
És szétziklálta már az égi nyájat,
Borzongva hallom az éjfélt kongani
S csak nézem a vad, a zordfönségű tájat,
Ó, ez az ősz...

 

network.hu

Címkék: Irodalom Osz Várnai Zseni irodalom osz versek várnai zseni Ösz ősz

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

Köszönöm szép összeállítás az öszröl remek versekkel.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

Nagyon szép versek, köszönöm!

Válasz

Cserna Marcsi üzente 10 éve

Várnai Zseni minden gondolata csodálatos. Iszom a szavait. Számomra Ő a költő!
Bízom abban, hogy nem vész el, s az utókor is elmereng majd bölcs sorain.
Minden percét élvezve a vénasszonyok nyarának - köszönet a szép összeállításért.



Válasz

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu