Óhajtás ősszel

Egy kis melegség kéne még
a gyorsan tűnő nyári fényből,
a lelkem borzadva fél a közelgő
tél zord hidegétől.
Egy kis gyöngédség kéne még,
felvidító, igazi jóság,
hiszen élni kell akkor is,
ha nem hajt a vágy, a csók-mohóság.
Egy kis megértés kéne még,
nem zord szavak hideg pengéje,
amik úgy döfnek belém, mint
bárány szívébe a hentes kése.

Egy kis szeretet kéne még,
hisz ez az élet íze, sója:
mi lényünket a végső úton
a nagy bukásoktól megóvja.
Nádudvari Nagy János

Egyet perdült

egyet perdült a nyár
szeméből könnyeket hullatott
eltűnt a napsugár
talán a felhőkön túl ragyog

fejünk fölé dobta
hidegvizes fürdőszivacsát
égi víz locsolja
árva vándorok csupasz nyakát

egyet fordult a nyár
lágy hangja máris tova suhant
visszhangja most halt el
nyomába vad őszi szél surrant

egyet perdült az ősz
megcibálta felhők üstökét
rárázta a fákra

sárga-barna lucskos ecsetjét

ködpárát sóhajtott
kacaja nyirkos volt és hideg
didergett az ég is
borzongtak fodrozódó vizek

egyet fordult az ősz
földre terítette szőnyegét
levél ágyra feküdt
most velünk tölti az idejét"
Komáromi János

Szeretlek, ősz...


Szeretlek, ősz… mikor enyhet hint a táj,
minden, mi zöld, földbarnává ernyed,
a köd langy, gomolygó táncra gerjed
s már tüzes nap harapós ajka se fáj.

Ilyenkor mellbe vág a felismerés,
hogy mennyi gyönyört rejt még az élet,
hogy minden szép bontogat új szépet,
mit látnom és éreznem sors-rendelés.

Tudom, a tavasz, nyár, tél… gyöngyképek.
Ám bennem csak az ősz az, mi gyöngy-esőz,
súgó zsongásától ázva lépek

mély boldogságba - oh, dallamos dizőz! -
mert ősz-létemben míg csenghet ének,
mindig és örök vággyal szeretlek, ősz…
Pogány Zoltán

 

Nézd a rozsdát

Nézd a rozsdát a diólevélen
hogy megszáradt a Nyár megint
nézd a reggeli fű fehér szakállát
fenn a fákon már az Ősz sunyít

hová lettek a láng-tüzű vörösek
ellobbantak a Nyár alkonyában
hová lettek a klorofill zöldek

megsárgultak az Ősz hideg markában

és a lány-tekintet kékek
meg a kényeskedő-sznob lilák
és a dúslevű-narancs színek
meg az őzszem-meleg barnák

valahol itt kell még lenniük
talán a nyirkos párafüggöny mögött
valahol mintha sírásukat hallanám
de mégsem... csak az Ősz köszönt
Komáromi János

Színes levelek

Mezőkön zizeg a szél,
delet harangoznak,
messzi távol köd gomolyog.

Zsibong az ősz, színes levelek
peregnek hegyszínű fák ormáról.

Közeleg a tél.
Havas ruhában áldott
csendre inti a tájat.

Béke van. Hangtalan és egy
kicsit szomorú
Somlai Péter