A Tisza a magyar irodalomban

A Tisza több tízezer éves története során mindig jelentõs tényezõje volt az Alföldnek. A Tisza az életet jelenti, de a rombolást is, összeköti és elválasztja az embereket, meghatározza a mindennapjainkat. Számos leírás zengi szépségét, s minden mûben más oldalról mutatkozik meg, az alkotó önnön élményein átszûrve jelenik meg. Íme egy kis ízelítõ:

Eredetét szemléletesen megeleveníti egy Benedek Elek által lejegyzett népmonda:

   ,, Az Úristen megteremtette az egész világot, s mindennek megmutatta a helyét.

Balassi Bálint a magyar reneszánsz második korszakának nagy alakja. A Mátyás udvarában virágzó reneszánsz fénye elveszett a török dúlta idõkben, a 3 részre szakadt Magyarországon. Bor

nemisza Péter volt a nevelõje, tudományokban, vitézi dolgokban oktató mestere. Valószínûleg õ keltette fel a költõi hajlandóságot is Balassiban.

A magyar nyelvû költészet elsõ kiemelkedõ alakja, a magyar irodalom elsõ klasszikusa.

?A haza és a szerelem élménye õbenne fakasztotta fel elõször a magyar líra forrását? ? írta róla Klaniczay Tibor.

VÉNASSZONYOK NYARA

Talán egy kicsit magamról beszélek,

mikor szívem e fényért lelkesül,

végsõ sugára ez a nyár hevének,

mielõtt még az alkony rámterül.

Ez õszi nap a szõlõ érlelõje,

s piruló alma issza melegét,

e fénytõl várok én is új erõre,

magamba szívom forró delejét.

Fáradt szívem csókjától újraéled,

csontomig ér a gyógyító sugár,

talán bölcsebb ez õszbenyúló élet,

s mélyebb, mint volt a tûzitalú nyár.