1991-ben jelent meg az IUCN (Világ Természetvédelmi Unió), a UNEP (ENSZ környezetvédelmi programja) és a WWF (Világ Vadvédelmi Alap, nemzetközi kiadásában a „Földünkért: stratégia a fenntartható élethez” címet viselő természetvédelmi az évben, október 21-én az IUCN „Földünkért” címmel világkampány indított, így ezen a napon azóta is arra emlékezünk, hogy az emberiség élete és környezetének sorsa alapvetően összekapcsolódik, ami e világnap legfontosabb üzenete.

1991-ben a kampány a dalai láma szavaival kezdődött:
„Olyan globális kérdések esetén, mint a Föld megőrzése, és igazából minden probléma kezelésekor, az emberi tudat kulcstényező... A külső környezet megváltozása érdekében először magunkban kell változtatni… A természeti erőforrások pusztítása a tudatlanságból, a Föld élőlényei iránt tanúsított tisztelet hiányából és a mohóságból származik.
Először arra kell törekednünk, hogy ezeket a tudatállapotokat legyőzzük, ráébredjünk lényeket nem bántani, és felismerni az együttérzés szükségességét... A probléma holisztikus megközelítésére van szükség, vegyítve a szereteten és együttérzésen alapuló egyetemes felelősségérzettel.”

Milyen ez a földi világ a ma élő ember szemével? Mit jelent ma a rajta élőknek? Jelent folyókat, tengereket, hegyormokat és lankás dombokat, erdőket, parkokat, mezőket, réteket, hatalmas lombkoronájú fákat, színes, illatos virágokat, vándorútra készülő fecskecsapatot, a szülők házát, kertjét és még sok mindent. Azonban nem csak lélekemelő, szép dolgokat jelent! Nagyon sok olyan ország van a Földön, melynek polgárai „… Anyját a Földet, apját a Napot úgy kezeli, mint adható, vehető, kifosztható jószágokat.” akiknek „. A Föld nem a barátja, hanem ellensége”. Környezetünkre, az ember és a természet közötti kapcsolat megváltozásának következtében számtalan veszély leselkedik. Az üvegházhatás fokozódása, az ózonréteg elvékonyodása, savas esők, olajfoltok a vizek felületén, szennyezett és fogyó ivóvízkészlet, túlnépesedés, a trópusi erdők pusztulása, az állat- és növényvilág genetikai sokféleségének gyors ütemű csökkenése, a termőföld elszennyeződése és erodálódása, a szeméthegyek stb. Ebből kiút csak akkor lesz, ha egyre többen felismerik Seattle indián törzsfőnök 1854-ben megfogalmazott gondolatának igazságát, amely szerint „ Valamennyien a Föld részei vagyunk, és a Föld a részünk.” Természetesen ezt nem csak felismerni kell, hanem ennek szellemében élni, dolgozni.

                                                     Mindentudás Egyeteme

SZERETEM EZT A FÖLDGOLYÓT

Szeretem ezt a földgolyót, igen,
szelét, mely épp az én mellembe röppen,
a csöndet, mely a tág egen pihen,
s a nap csöndes sikamlását a ködben.

Szeretem ezt a csodás csillagot,
itt kezdődött az út, mely mind tovább vág;
vágyom kezed, ha reszketőn adod,
s a tiszta forrást - úgy hívják: barátság.

Szeretem ezt a bolygót, szeretem,
ahogy nagy álmok alkottak nagyobbra;
a földlakóknak jó bölcső legyen,
nagy, szelíd gyöngyszem, békében ragyogva.

Franyó Zoltán fordítása

  A Föld menekül

A Föld menekül.
Elfutna messze, nem kinál
nyugalmas felületet az embernek, zsarnokának
és szolgájának -- sorstársának valójában, ki véle együtt
az állandóságot valósítaná meg; és helyette
dolgok és gondok örökös
szétszóródásában szórja magát szét
munkába és keservbe, álomba, fellegekbe.

Megkötni a homokot -- a sors megkötése.
Megkötni az álmokat -- az álmok kiteljesítése.
Életben maradni soká -- az égigérő fa felnövelésének lehetősége.

Az égigérőé, amelyben
a megvalósult álmok rendje lakozik s véghetetlenül.
Emlékezni: lehajtani egy ágat
a föld felé, hogy rajta, élő hídon,
fölfuthasson a Kezdet: megszemlélni
mindent, mi egykoron a mélyéből indult
s most mégis és azértis
meghatóan és diadalmasan
leronthatatlan ott csillog fölül.

(Devecseri Gábor)