Nagycsütörtök a keresztény hagyomány szerint az utolsó vacsora napja, amikor Jézus a Getsemáné-kertben búcsút vett tanítványaitól és felkészült az áldozatra. Jézus valószínűleg Széder-esti lakomát tartott az Egyiptomból való szabadulás emlékére. Az ott lévő kenyér és bor felett mondta el fontos mondatait: "Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ez az én vérem, amelyet értetek és sokakért kiontok a bűnök bocsánatára". Szeretete jeléül megmosta tanítványai lábát.

A nagycsütörtök az egyház életében különösen kiemelkedő esemény, az esti misével kezdődik a húsvéti szent napok liturgiája. A szentmise kezdetén még meghúzzák a templomok harangjait és megszólalnak az orgonák, a hagyomány szerint azonban a harangok ekkor Rómába repülnek, ott gyászolják Krisztust, és a húsvéti liturgia alatt többet nem szólalnak meg. ( Ez jelképezi, hogy senki nem szólt Jézus mellett)

 

 

 

Dsida Jenő

Nagycsütörtökön

 

A szél suhogva borzong
az olajfa-lombokon.
A kanyargós úton, által az erdőn
tömöttsorú fáklyások jönnek.

Testemet ételül adtam,
véremet italul adtam,
könnyel mostam meg lábaitokat;
Mégis egyedül maradtam.

Hajnal-derengés borzong
a sötét lombokon.
Judás után, által az erdőn
sátánarcú fáklyások jönnek.

Testvéreim, tanítványaim!
Égignyúló kemény kereszten
holnap megölnek engem!
És ti alusztok, mélyen alusztok!