Bûnöm: a szépség


Ha valami gyönyörûség ér
- szép könyv, szép festmény, szép zene -,
mindig úgy érzem: szólni kéne,
hogy kiáltani kellene,

nyomaszt a bûn - s a versíráshoz
ez ad szívet, agyat, erõt -:
hogy hibámból vagy bárhogy is,
de eltitkolom mások elõtt,

hogy nemcsak nekem van jogom rá,
nem szép a szép, ha csak magam
gyönyörködöm benne -- mi célja,
mi értelme, mi haszna van

a fénynek, hogyha véka rejti,
a virágnak, ha télikert
börtönében él eldugottan,
a dalnak, ha nem hallja meg

senki; - nyomaszt a bûntudat,
s õ késztet arra, hogy legyek
antenna, melyen át a szépség
eljut hozzátok, emberek.

Mese egy fáról amelynek nem volt szabad növekednie

Volt egyszer egy kicsit fa, amit a kertész és a felesége ültettek. Nem telt el sok idõ, és máris lehetett látni, amint az elsõ zöld hajtás szelíden kibújt a földbõl. A fa, ami tulajdonképpen még egyáltalán nem volt egy igazi fa, el?ször pillantotta meg a Napot. Érezte levélkéjén a Nap sugarainak melegét, és feléje nyújtózott. Köszöntötte a maga módján, boldogan hagyta magát beragyogni és csodaszépnek találta, hogy a világon van és növekszik.

Tartalékok

Mindenbõl kettõt tartsunk kéznél, ami az élethez kell. Ekkor az életünk is kétszer annyit fog érni.
Két mosolyunk, két kedves szavunk legyen egy helyett. Megkettõzött szeretet, türelem, jóindulat - az élet mindennapos kellékei.
A jóból, a kellemesbõl tartalékunk legyen, hisz kétszeresen kell azt osztogatnunk. A természet bölcsen gondoskodott az egyrõl: társat rendelt mellé, hogy törékenységétõl megóvja. A férfihez a nõt a nõhöz a férfit.

"A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható.

/ Kodály Zoltán /

Hosszú évek óta az éve leghosszabb napja ( június 21)"hivatalosan" is a zene ünnepe. A Zene Ünnepét 1982-ben tartották elõször Franciaországban. Maurice Fleuret francia zenetudós javasolta, hogy a nyár elsõ napját a világon mindenütt zenével köszöntsék. Az ötlet az akkori francia kulturális miniszter, Jack Lang támogatásával valósult meg.

Lehoczky János

A vizek fohásza

Vándor, ki szomjadat oltod forrásom vizével
vigyázz reám!
Én hûsítem arcodat forró nyári napsütésben,
én frissítem fáradt testedet vándorútjaid után.
Csobogásom nyugtatja zaklatott lelkedet,
habjaim tánca bûvöli tekintetedet.
Poros gúnyádat tisztítom,
egészséged õrzöm.
Szépítelek, gyógyítalak,
üdítelek, vidítalak.
Erõmmel hajtod gépedet, malmodat.
Tartom csónakodat, hordozom hajódat.
Általam sarjad vetésed,
én küldök termékeny esõt
szikkadt kertjeidre.

Haladj nyugodtan a lárma és sietség közepette és emlékezz arra a békére ami létezhet a csöndben. Elidegenedés nélkül, élj úgy, hogy jó kapcsolatod legyen az emberekkel. Mond ki finoman és világosan az igazságot: és hallgass meg másokat, még az egyszerû és tudatlan lelkeket is; nekik is megvan a saját történetük. Ne hasonlítsd magad senkihez: ezzel kockáztatod, hogy léhává és hivalkodóvá válsz. Mindig vannak nagyobbak és kisebbek, mint Te.

"Megtettem mindent, amit megtehettem,
Kinek tartoztam, mindent megfizettem,
Elengedem mindenki tartozását.
Felejtsd el arcom romló földi mását".

Dsida Jenõ romániai magyar költõ. Dsida-versek olvasásakor felmerülhet, hogy ennél szebb, finomabb, tökéletesebb költészet talán nem is létezik. E költemények ugyan nem akarnak irányt mutatni, tömegeket helyes történelmi útra vezérelni, mert "csak" a meghitt magánélmények, a jelentéktelen apróságok megírásának, a formatökély mesterjátékosa volt.

Cseppek vagyunk a tengerben. Sok-sok cseppel együtt. Önmagunkban hamar elvesznénk, felszáradnánk, de sok-sok csepp együtt hatalmas erõ. Vannak cseppek, melyek közelebb állnak hozzánk, minden apró rezdülésük átfut a mi létezésünkön is, magával sodor, s ugyanez történik velük is, ha mi mozdulunk. Közel vagyunk. Érezzünk egymást. Megbízunk egymásban. Kitárulkozunk, mert tudjuk, hogy kitárulkozhatunk. Mert barátok vagyunk.

Nem születtünk magányos léleknek és a sorsunk is mindig úgy alakul, hogy vágyainknak, céljainknak megfelelõen társakat hoz-visz az életünkben.

Megnyílt a 79. Ünnepi Könyvhét a budapesti Vörösmarty téren; a kortárs magyar irodalom ünnepe Juhász Ferenc költõ szavaival vette kezdetét.

A rendezvény öt napja alatt könyvbemutatókkal, dedikálásokkal, zenés produkciókkal, színházi elõadásokkal, kiállításokkal, valamint filmvetítésekkel várják az érdeklõdõket Budapesten és számos vidéki városban.

Supka Géza 1927-ben, Miskolcon a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedõk Országos Egyesülete közgyûlésén fogalmazta meg a könyvhét gondolatát.

Egy fiatal fiú megkérdezte az öreg lelkészt. Mi az élet értelme. A lelkész a kezébe adott egy kosarat ezzel:

- Eredj le a folyóhoz, és hozz nekem vizet.

A fiú engedelmesen megmerítette a kosarát s jött vissza, de persze közben kifolyt minden víz a kosárból.

- Eredj másodszor is hozz vizet...

- Atyám, hiába járok, mindig üres marad a kosár -panaszolta a fiatal fiú.

- Igazad van, mondta az öreg, de nézd meg: milyen tiszta lett közben a kosár!