Egy fiatal fiú megkérdezte az öreg lelkészt. Mi az élet értelme. A lelkész a kezébe adott egy kosarat ezzel:

- Eredj le a folyóhoz, és hozz nekem vizet.

A fiú engedelmesen megmerítette a kosarát s jött vissza, de persze közben kifolyt minden víz a kosárból.

- Eredj másodszor is hozz vizet...

- Atyám, hiába járok, mindig üres marad a kosár -panaszolta a fiatal fiú.

- Igazad van, mondta az öreg, de nézd meg: milyen tiszta lett közben a kosár!

Ez az emberi többletünk: miközben az Úrra nézve engedelmesen járjuk a néha üresnek látott útjainkat, tapossuk a semmit sem cséplő taposómalmokat, végezzük az unalmas ismétlődő rutinmunkákat, aközben emberré leszünk, megtisztulunk.