Amikor Jézus meghallotta, hogy (Keresztelő) Jánost fogságba vetették,
  visszatért Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban
  telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás
  próféta mondott:
  „Zabulon földje és Neftali földje, a tenger útja, a Jordán vidéke,
  a pogányok Galileája:
  A sötétben lakó nép nagy fényt lát,
  és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre.”
  Ettől kezdve Jézus tanítani kezdett.

   Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a judeai Betlehemben, íme,
  napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: „Hol van a zsidók
  újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk
  előtte.” Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele egész
  Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és megkérdezte
  tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így válaszoltak: „A judeai
  Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem, Juda földje, bizony nem
  vagy a legkisebb Juda nemzetségei között, mert belőled jő ki a fejedelem,
  aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek.” Erre Heródes titokban magához
  hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének
  idejét.

   A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a
  jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már
  korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok
  elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott
  rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent
  mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint (az angyalok) előre
  megmondták nekik.

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt
  kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami
  lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A
  világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett
  egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot
  tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt
  a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról.

 

  Abban az időben, amikor a gyermek Jézust szülei bemutatták a jeruzsálemi
  templomban, ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős
  volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd
  özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha,
  böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is
  odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik
  Jeruzsálem megváltására vártak.

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei
  felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr
  törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona.” Ekkor
  kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két
  galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia.
  És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő
  ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne.

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában,
  és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba!
  Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy
  megkeresi és megöli a gyermeket.” József fölkelt, fogta a gyermeket és
  anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig,
  hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam
  az én fiamat.

 

A hét első napján (Húsvétvasárnap), kora reggel, Mária Magdolna elfutott
  Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta
  nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Péter és a
  másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a
  másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz.
  Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be.

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában,
  és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba!
  Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy
  megkeresi és megöli a gyermeket.” József fölkelt, fogta a gyermeket és
  anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig,
  hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam
  az én fiamat.

  Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták
  egymást: „Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az Úr
  hírül adott nekünk!” El is mentek sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és
  a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már
  korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok
  elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott
  rajtuk.