Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így
  kérlelte: „Ha akarod, te megtisztíthatsz engem!” Jézusnak megesett rajta a
  szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: „Akarom!
  Tisztulj meg!” Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan
  ráparancsolt, azonnal elküldte, és így szólt hozzá: „Nézd, senkinek se szólj
  erről, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért ajánld fel
  a Mózes által rendelt áldozatot, bizonyságul nekik.”
  Ő azonban, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a
  dolgot.

   Abban az időben Jézus kijött a kafarnaumi zsinagógából, és elment Simon és
  András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is
  Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre
  megszűnt a láza, és szolgált nekik. Amikor lement a nap és beesteledett,
  odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész
  város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik
  különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött.

Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított.
  Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek
  hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy ember,
  akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott: „Mi közünk egymáshoz,
  názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az
  Isten Szentje!” Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki belőle!” A
  tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással
  kiment belőle.

  Miután Keresztelő Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az
  (Isten országáról szóló) evangéliumot: „Betelt az idő, közel van az Isten
  országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”
  Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András,
  akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította
  őket: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” Azok rögtön
  otthagyták hálóikat, és követték őt.

  Abban az időben: Jézus elment Galileából a Jordán (folyó) mellé Jánoshoz,
  hogy megkeresztelkedjék nála. János azonban tiltakozott: „Neked kellene
  megkeresztelned engem, és te jössz hozzám?” Jézus azonban így szólt: „Hagyd
  ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos.” Erre
  János engedett neki.
  Jézus pedig megkeresztelkedett. Mihelyt feljött a vízből, íme, megnyílt az
  ég, és látta Isten Lelkét galamb módjára magára szállni.

  Jézus egy alkalommal tanítványaival Júdea földjére ment. Ott tartózkodott
  velük, és keresztelt. János is keresztelt Enonban, Szálim közelében: ott
  ugyanis sok víz volt. Az emberek odamentek, és megkeresztelkedtek. Mindez
  János bebörtönzése előtt történt. Vita támadt ekkor a tisztulási
  szertartásról János tanítványai és egy zsidó között, ezért Jánoshoz mentek.
  „Mester – mondták neki –, aki nálad volt a Jordánon túl, és akiről tanúságot
  tettél, most szintén keresztel, és mindenki hozzá tódul.”
  János így válaszolt: „Az ember semmit sem vallhat magáénak, hacsak a
  mennyből nem kapta.

 
  Abban az időben, amikor Jézus az egyik városban tartózkodott, talált ott egy
  leprával borított férfit. Mihelyt a leprás meglátta Jézust, arcra borult
  előtte, és kérlelte: „Uram, ha akarod, meggyógyíthatsz engem.” Jézus
  kinyújtotta kezét, megérintette, és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj
  meg!” Erre azonnal elhagyta őt a lepra. Jézus meghagyta neki, hogy senkinek
  se szóljon. „Menj inkább – mondta –, mutasd meg magadat a papnak, és
  gyógyulásodnak bizonyságául ajánld fel tisztulásodért az áldozatot, amint
  Mózes rendelte!” A gyógyítás híre mégis egyre jobban elterjedt.

   Abban az időben Jézus a (Szent)lélek erejével visszatért Galileába. Híre
  elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és mindenki
  elismeréssel beszélt róla. Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett.
  Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett.
  Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen
  arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent
  engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hirdessem a
  foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az
  elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.” Összetekerte az
  írást, átadta a szolgának, és leült.

  Miután Jézus jóllakatott ötezer embert, nyomban felszólította tanítványait,
  hogy szálljanak a bárkába, és keljenek át a túlsó partra, Betszaidába, amíg
  ő hazaküldi a tömeget. Miután elbúcsúzott tőlük, fölment egy hegyre, hogy
  imádkozzék. Közben beesteledett. A bárka mélyen benn járt a tavon, ő pedig
  egyedül maradt a parton. Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel –
  ellenszelük volt ugyanis –, az éjszaka negyedik őrváltása idején, a vízen
  járva feléjük indult.

 A csodálatos kenyér és hal szaporítás emlékhelye.

  Egy alkalommal Jézus nagy tömeget látott maga előtt. Megesett a szíve az
  embereken, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért sok
  mindenre kezdte őket tanítani. Későre járt már az idő, amikor odaléptek
  hozzá tanítványai, és figyelmeztették: „A vidék elhagyatott, az idő is
  eljárt. Bocsásd el őket, hogy a környékbeli tanyákra és falvakba mehessenek,
  és ennivalót vegyenek maguknak!” Jézus azonban így válaszolt: „Ti adjatok
  nekik enni!” Azok megjegyezték: „Talán menjünk kenyeret venni kétszáz
  dénárért, hogy elláthassuk őket?” Erre Jézus megkérdezte: „Hány kenyeretek
  van?