Urunk mennybemenetele

 

Feltámadása után Jézus utoljára jelent meg az apostoloknak, és így búcsúzott el tőlük:
„Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnapon fel kell támadnia a halálból. Az ő nevében Jeruzsálemtől kezdve minden népnek megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni. Ti vagytok ezeknek tanúi. Én meg elküldöm nektek Atyám megígért ajándékát. Maradjatok a városban, míg erő nem tölt el benneteket a magasságból.”
Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét fölemelve megáldotta őket.

 Magasztaljanak a népek, ó Isten, magasztaljon minden nép! (Zsolt 67,4)

Az 1940-es 50-es években nevelkedtem egy kicsiny, Mississippi folyó
menti városkában, csodálatos iskolarendszerben. Arra tanítottak
osztálytársaimmal együtt, egész fiatal korunktól fogva bennünket, hogy
legyünk hálásak a legparányibb ajándékért, és megbecsülésünket írjuk is
le köszönőlevélben. A szüleink és tanáraink jól neveltek minket. Hosszú
éveken át folytattam a köszönőlevelek írását, habár a kézremegés miatt
ma már nehéz írnom.

A jó Isten szeret, – megteremtett téged, s tudd, hogy nincs határa a szeretetének. Ő, amit kérsz tőle, neked fogja adni, s hidd el megérdemled! Akard elfogadni! Ne kétkedj magadban, mert mindig azt teszed, ami épp a legjobb, amit diktál eszed. Lehet a döntésed, később majd megbánod, tanulásra épül az egész világod. Ám jó Atyád kegyes, s hibád megbocsátja, imád meghallgatja és valóra váltja. Figyelj, ha imádat Őhozzá intézed, sose gondolj rosszra, mert abban lesz részed.

  Abban az időben tanítványaival együtt Jézus visszavonult a Genezáreti-tóhoz.
  Nagy tömeg követte Galileából. Sőt Júdeából és Jeruzsálemből, Idumeából meg
  a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság
  csatlakozott hozzá, mert hallották, hogy milyen csodálatos dolgokat visz
  végbe. Jézus meghagyta tanítványainak, hogy tartsanak készenlétben egy
  bárkát a tömeg tolongása miatt. Sokakat meggyógyított ugyanis, és aki valami
  bajban szenvedett, mind ott tolongott körülötte, hogy legalább
  megérinthesse.

 
  Egy szombati napon Jézus betért a kafarnaumi zsinagógába. Volt ott egy fél
  kezére béna ember. A farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e
  szombaton. Vádaskodni akartak ugyanis ellene. Jézus felszólította a béna
  kezű embert: „Állj ide középre!” Aztán megkérdezte a körülállókat: „Szabad-e
  szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni hagyni?” Ők
  azonban hallgattak. Erre Jézus szívük keménységén elszomorodva haragosan
  végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” A
  beteg kinyújtotta kezét, és meggyógyult.

   Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A
  mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és
  kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A
  balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban
  korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind
  elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott:
  „Íme, a vőlegény!

 
 

  Abban az időben Keresztelő János tanítványai és a farizeusok böjtöltek.
  Ezért néhányan odamentek Jézushoz és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy
  Keresztelő Jánosnak és a farizeusoknak a tanítványai böjtölnek, a tieid meg
  nem böjtölnek?” Jézus így válaszolt: „Vajon böjtölhet-e a násznép, míg velük
  van a vőlegény? Amíg a vőlegény velük van, nem böjtölhetnek. De jönnek majd
  napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt.

   Abban az időben: Amikor János látta, hogy Jézus közeledik feléje, így szólt:
  „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről én azt
  mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én.
  Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy
  megismertessem őt Izraelben.”
  János azután így folytatta tanúságtételét: „Láttam, hogy az égből, mint egy
  galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad.

Miután Jézus meggyógyított egy bénát, kiment a Tibériás-tó partjára. Nagy
  sokaság tódult hozzá, ő pedig tanította őket. Amint Jézus elhaladt a vám
  mellett, észrevette, hogy ott ül Lévi, aki Alfeus fia volt. Odaszólt neki:
  „Kövess engem!” Lévi (akit Máténak is hívtak) felállt, és követte.
  Később Jézus elment vendégségbe Lévi házába. Ott Jézussal és tanítványaival
  együtt sok vámos és nyilvános bűnös is asztalhoz telepedett, mert sokan oda
  is elkísérték.

Néhány nap múlva Jézus visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre,
  hogy otthon van, annyian jöttek össze, hogy még az ajtó előtti téren sem
  fértek el; ő pedig hirdette nekik az igét. Közben odahoztak hozzá egy bénát.
  Négyen vitték. Mivel a tömegtől nem fértek a közelébe, kibontották fölötte a
  tetőt, ahol volt, és a nyíláson át leengedték a hordágyat, amelyen a béna
  feküdt. Jézus pedig, látva hitüket, így szólt a bénához: „Fiam, bocsánatot
  nyertek bűneid.” Ült ott néhány írástudó is.