Magasztaljanak a népek, ó Isten, magasztaljon minden nép! (Zsolt 67,4)
Az 1940-es 50-es években nevelkedtem egy kicsiny, Mississippi folyó menti városkában, csodálatos iskolarendszerben. Arra tanítottak osztálytársaimmal együtt, egész fiatal korunktól fogva bennünket, hogy legyünk hálásak a legparányibb ajándékért, és megbecsülésünket írjuk is le köszönőlevélben. A szüleink és tanáraink jól neveltek minket. Hosszú éveken át folytattam a köszönőlevelek írását, habár a kézremegés miatt ma már nehéz írnom. Próbáltam a gyermekeimnek is példát mutatni. Ezért esik rosszul, ha egy szeretettel adott ajándék után nem kapok néhány köszönő sort vagy egy telefonhívást. De vajon milyen gyakran szánunk időt arra, hogy mennyei Atyánknak hálát adjunk, aki oly sokat adott nekünk? Isten minden nap gazdagon megáld minket bőséges jóságával. Vajon eszünkbe jut megköszönni neki mindazt, amink van? Vagy csak akkor imádkozunk, ha szükségünk van valamire? Azt hiszem, hogy mennyei Atyánk örül annak, ha megköszönjük és magasztaljuk őt mindenért, még a legapróbb ajándékokért is.
Imádság: Drága Mennyei Atyánk, te gazdagon megáldasz minket naponta az élettel és a teremtés szépségével. Segíts, hogy ne felejtsünk magasztalni téged, és hálát adni neked bőséges ajándékaidért. Ámen.
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!