" Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte, és a tanítványoknak adta, hogy tegyék a sokaság elé. Ettek és jóllaktak mindnyájan; azután összeszedték a megmaradt darabokat, tizenkét kosárral."
Lukács 9,16-17

Ebben a történetben csodálatosan megláthatjuk a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és szembesülhetünk azzal a ténnyel, hogy mi mennyire emberiek vagyunk, és Ő mennyire MENNYEI!
A helyszínen nagy tömeg volt, több ezer kimerült, éhes ember.

Ujra elmúlt egy születésnap,
Búcsút mondtam egy újabb évnek.
Hirtelen megüt a valóság...
Lassan elmúlik már az élet?

Uram, szeretnék még pár évet,
Erőt, hogy hordozzam a terhem.
Még nem végeztem el a dolgom,
Nem vált valóra minden tervem.

Ahogy futva szálltak az évek,
Az élet útja nem ment könnyen.
Még nem mondtam ki minden jó szót,
Még nem sirtam el minden könnyem.

Uram, még egy kis időt kérnék,
Pótolni minden mulasztásom.
Szeretni azt is aki bántott,
Panaszszónak tartani vállam.

 

 

 

A lélek, amely megtisztult egy erényekben gazdag életben, szemlélődő értelmének megrendíthetetlen nyugalmat ad, olyan lelki hangulatot, amely szükséges az imádsághoz. 

Az imádság a szemlélődő lélek beszélgetése az Istennel. Szabad-e tehát hátratekintenie akkor, amikor Urához akar menni, s minden közvetítő nélkül akar vele érintkezni? Amikor Mózes az égő csipkebokorhoz akart közeledni, le kellett vetnie saruját. Hogyan akarod Őt szemlélni, aki minden gondolatot és minden érzelmet felülmúl, ha magad nem vagy szabad minden szenvedélyes indulattól:
Először kérd a könnyek adományát, hogy a bánat föloldja szíved keménységét.

 

A KORÁN NYÍLÓ VIRÁGOK
SOKAT SZENVEDNEK,


A korán nyíló virágok
sokat szenvednek, mert
a tavaszt hirdetik a fagyban.
Viharok, orkánok tépik szaggatják
gyönge szirmukat, s a durva rögöket
még nem puhította csendes eső.

Csak azért kell szenvedned,
mert kinyíltál a télben,
és mennyei hírt hoztál az
"örök tavaszról"
ezért fájsz a fagynak, szélnek,
durva rögnek, a jéghideg világnak,
ezért bánt, és akar még magának.

Nem baj,
ha nyitva a szíved
edzett leszel, s szabad
csak hirdesd tovább
a tavaszt egész lényeddel,
mert már ismered Istened
az Urat, Aki itt jár.

A lépcsőház ablakát valaki nyitva felejtette, pedig a novemberi nappalok nem arról híresek, hogy melegek lennének: a szél már piros rózsát rajzolt a kisgyerekek arcára és fázósan gombolta kabátját össze a gesztenyeárus néni.
Szóval, az ablak nyitva maradt, szabad utat engedve a levegőnek. És egy kismadárnak. Berepült a lelkem meggondolatlanul, pedig semmi keresnivalója nem volt ott. Elgondolkodott, azon töprengett, hogy milyen is lesz az idei tél, aztán megtörtént a baj: idegen helyre érkezett.

    Mit takar ez a szó? Biztos vagyok benne, hogy e fogalom jelentése személyre szabott.
Általános meghatározás az, hogy a barát az a személy, aki a legközelebb áll hozzánk, akire mindig és mindenben lehet számítani, aki a lehetõ legmélyebb empátiát érez irántunk.
Ebbõl kiindulva, a barátság minimum két olyan személy közt jöhet létre, akik feltétel nélkül tudják egymást szeretni, meg tudnak bízni egymásban és becsülni tudják egymást.
  Földi életünk során számtalan vagy talán egyetlen barátunk van.

A szeretetről nagyon sokan, nagyon sokfélét mondtak, írtak, festettek már. Talán nincs még egy olyan szó, ami mögött olyan mély tartalom lenne, mint a szeretet. De talán nincs még egy olyan szó, ami ne lenne annyira lejáratva, mint a szeretet. Nagyon nehéz úgy beszélni a szeretetről, hogy az ne legyen pusztán csak rózsaszín máz, hogy az egyáltalán ne legyen giccses, hogy ne puszán csak közhelyekből álljon.

Elhatároztam, hogy nem mondok semmi olyasmit, hogy a szeretet egy nagyon jó érzés, hogy a szeretet a legszebb emberi tulajdonság, hogy a szeretet nélkül nem lehet élni, hanem azt mondom, hogy a  szeretet árvít,  a szeretet  tűzvész,  a szeretet sivatag.  

A szeretet  árvíz.

 

Magyar hölgynek születtél,álld érte sorsodat!
Magyar hölgynek születni,nagy és szép gondolat.
Oh hölgy,ki azt megérted,mi szép vagy s mi nagy!
Rendeltetés az égből,a Földön áldva vagy!
Szépnek teremte Isten,mert hölgynek alkotta,
Virág a hölgy,az élet szépsége ,illata:
Gyöngy .drága s ritka gyöngy Ő,a szivnek tengerén,
Szelid és tünde csillag a szerelem egén.

De te midőn születtél,két hivatást nyerél:
A hölgyét s honleányét,mert hölgy s magyar levél,-
Te néked szebb,dicsőbb tért szabott a végezés :
Születni és szeretni- magyar hölgynek kevés!

Te egy alvó hazának lányául születtél,
Fölébredő nemzetnek anyjává tétettél:
Mit érne tündökölnöd egy büszhödt tó fölött?
Mit,szép virágnak lenned gyász sirhalmok között?

Te néked korcs apákat jutott ébreszteni,
Hazádnak tüzhelyéhez férjed tériteni,
S szived lángjába mártván vezér szövétneked,
Hazád szeretetére nevelni gyermeked.

Hogy légyen ami nincsen,egység e bús hazán:
Minden magyar mi nem volt,csak honfi,honleány,-
Hogy egy gyürüvé forrjon Árpádnak nemzete!
S e szép arany gyürüben a gyémánt gyöngye -TE.!

Magyar hölgynek születtél,tedd hivatásodat!
Egy hon nemzője lenni,mi szép egy gondolat!
Oh hölgy ki ezt betöltéd,mi szép vagy s mi nagy!
Rendeltetés az égből,a Földön áldva vagy.


Garai János verse

 

" Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." János 8,12

Fény a mennyből

Dicsőség legyen az Úrnak, amiért megszánt minket, csak-e földi szemmel látó, lelkiekben mégis vakon tapogató, botorkáló elesett embereket és eljött közénk Ő, a mennyei világosság. Földhözragadt életmódunk által mi már annyira megszoktuk a mesterséges fényeket, hogy elképzelni is alig tudunk mást, pedig létezik lelki látás is!

 

	Egy Kéz felsegített, amikor elestem, egy Kéz megérintett, mikor keseredtem, egy Kéz a falra írt, s boldog jövőt ígért, ha hűen végigjárom a földön a keresztek tengerét. Egy Kéz kezemhez ért, s éreztem csuklóján a seb melegét. A Kéz akkor innen eltávozott, a seb azóta erővé változott, hogy velem, veled, velünk legyen, hogy a mi kezünk az Ő keze legyen!