Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, akiben három szív dobogott. Nem tudja senki, hogyan lett ez a három szív: vajon az ember így született, vagy később lett az egy szívéből három. Elég az hozzá, hogy három szíve volt, és ezzel megkeserítette mindenki életét, de legfőképpen a magáét.
Amikor kisfiú volt, épp olyan volt, mint a többi kisgyerek, ezért sem az apja, sem az anyja nem gyanította, hogy három szív növekszik benne. A bajok akkor kezdődtek, amikor nagyobbacska lett, és soha nem tudta eldönteni, mit tegyen.

 A vezeklésről (bűnbánattartásról)
      Aki szeretne üdvözülni, annak a bűnbánatra mindig készséges és töredelmes szívvel kell lennie: Isten előtt kedves áldozat a megtört lélek, az alázatos és töredelmes szívet, Istenem, te nem veted meg (Zsolt 50,19).      

Az ilyen töredelmes lélek könnyedén és gondtalanul kikerüli a sátán ravasz kelepcéit, aki minden erejével arra törekszik, hogy felkavarja az ember lelkét és eközben elhintse konkolyát.

Uram, ugye te jó magot vetettél földedbe?

 Hill Roland, Krisztus áldott szolgája egyszer egy városban szabad téren

hirdette az evangéliumot. Nagy tömeg lepte el a teret. Megrázó erővel
szólt a bűn rontásáról és a szeretet hatalmáról, amely Jézusban földre
szállt.

Igehirdetése közben egyszer csak mozgolódás támadt. Egy fogat elakadt a
téren a nagy tömegben. A hintóban Erskine Anna lady, egy gazdag és
pompaszerető, városszerte ismert hölgy ült. Első csillag volt minden
bálon, a színházakban, hangversenyeken és a korzón.

 Íme, volt ott egy asszony, akiben betegség lelke lakott tizennyolc éve, és annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem volt képes felegyenesedni.(Lukács13:11)

Tizennyolc éven keresztül meggörnyedve élni – csak gondolj bele! Semmi mást nem látsz, mint az út porát. Ezzel a kellemetlen helyzettel kellett az asszonynak együtt élni. Amerre ment, mindig csak a port látta, míg végül „por-tudatossá” vált. Hála Istennek, végül meglátta Jézus gyönyörűséges lábát, Aki elhozta számára a jó hírt, és felemelte őt.

Isten nagyon szeret minket.

Errôl Jézus Krisztus nemcsak beszélt, hanem ezt viselkedésével meg is mutatta. Ahol valaki bajban volt, azt megsegítette.
 Az evangélista ezt írja róla: Körüljárt, jót tett. Az emberek is állították, hogy mindenkivel jót cselekedett. Mégis voltak ellenségei.

Tôlük kérdezte meg egyszer: melyik jó cselekedetemért akartok elítélni engem?

Sôt nyugodtan eléjük állt és megkérdezte: Ki mer engem bűnnel vádolni

 Akár tudomást veszünk róla, akár nem, Isten az, aki láthatatlan módon munkálkodik az életedben.

Kapcsolatot teremteni az Úrral egyszerű módon tudsz. Bár telefonszámot nem tudok rendelkezésedre bocsátani, de egy jótanácsot igen:

Összekulcsolt kézzel, imádkozva hívd az Urat!

Hidd el, a Teremtőnek egyformán fontosak vagyunk, Ő mindannyiunk imáját meghallgatja.

Vonala soha nem jelez foglaltat, és a nap bármely szakában ingyenesen hívható.

Éled az életed, minden megy a maga útján, azonban néha úgy érzed, mintha sehova sem tartoznál, szinte a magad számára is idegenné váltál.

Másképp gondolkodsz mint azelőtt, más érzések törnek fel bensődből, már magad számára is megmagyarázhatatlan, ami körülötted történik.

Az ember ilyenkor hajlamos arra, hogy magában, esetleg másokban keresse a hibát, s bár a kötelék szoros, mégis valami módon szabadulni próbál belőle tudat alatt.

Az eucharisztia megalapítását Jézusnak egy olyan mozdulata kíséri, amelyet újra meg újra ismételnünk kellene.

A hit és a cselekvő szeretet gesztusa együtt válik teljessé. Lábmosásról beszélünk, de ez a lehajlás - és nem leereszkedés - mozdulatával kezdődik. E jézusi tettnek van-e vonzása a mi életünkben?

Péter nem érti e gesztust, ellenáll. Megütközést kelt benne, hogy Jézus, a Mester letérdel egy bűnös ember elé. Az apostol ugyanis ismeri lelke állapotát.