"Az ördög, mint ordító oroszlán jár körül, és keresi, hogy kit nyelhetne el"

Az ember lépten-nyomon találkozik olyan dolgokkal, amik rosszak, amik fájdalommal töltik el. Családjainkban, az iskolában, a munkahelyeken, és sajnos nemzetünk, népünk nagycsaládjában, a helyi, nemzeti, vagy a nagypolitikában is. A rosszal, a bennünket zavaró dolgokkal szemben három választási lehetőségünk van.

1. Megfutamodni a problémák elől: A gonosz szeretne megijeszteni, félelemmel eltölteni, hogy vagy pánikba esve, sikoltozva elmeneküljünk, vagy csendes, nyugodt vonulással kikerüljük, tovább álljunk a nehézségek, a gondok elől. Ezért van olyan sok válás, lógás az órákról, külföldre emigrálás. Ki ne érezte volna, hogy talán külföldön zöldebb a pázsit, és egyszerűbb az élet, jó lenne tovább állni, hagyni a munkát másra. Isten ajándékairól, a barátainkról, a családunkról, népünkről nem szabad lemondani. Mi leszünk szegényebbek, és nem szabad testvéreinket, világunkat a gonosz prédájának hagyni, nem erősebb ő nálunk.

2. A második magatartásforma: Rezignáltan magunkba roskadhatunk, keserűséggel megállapíthatjuk, hogy mindig is ilyen volt a világ, hogy nem lehet, nem érdemes küzdeni, mert kicsik, gyengék vagyunk, és jobb a magunk kis elefántcsont tornyaiban saját önző kis pecsenyéinket sütögetni, mint konfrontálódni a rosszal. Persze ugyanaz, ha az önpusztítás különféle - gyorsabb, vagy lassúbb - eszközeivel magunk ellen fordulunk, és az italhoz, vagy a pénzen vett gyönyör más eszközeihez nyúlunk. Mikor leégett a szovátai házunk építés közben, nem tudtam magamnak sem megmagyarázni, hogy ez miért kellett így történjen. Egy dolgot tudtam: a gonosz azt szeretné, hogy dobjam be a törülközőt, hogy adjam fel a harcot, húzzam meg magamat a magam kis egérlyukában. Nem, ezt az örömet én nem adom meg neki!

3. Eltakarítjuk a szemetet, és otthonossá tesszük a világunkat. Itt is három irányba indulhatunk el, és figyelnünk kell, mert itt is csapdák sorakoznak.

- Nyílt rohammal szembemehetünk a rosszal, a bennünket zavaró, nekünk fájdalmat okozó dolgokkal, személyekkel, pusztuljon a férges. Úgy gondolom, hogy ez is nagyon tetszene a gonosz léleknek, akinek nincs keze, aki azt szeretné, hogy mi adjuk neki a kezünket, szánkat, lábunkat, hogy általunk ártson, pusztítson, törjön, zúzzon. Az embertársam nekem testvérem, én nem elpusztítani akarom öt, hanem felszabadítani a szeretetre, hogy ő is megtapasztalja, hogy milyen édes és gyönyörűséges Isten szabad gyermekeinek szeretetben élni és alkotni. Nekünk nem szétvernünk kell a családjainkat, az osztályközösséget, nemzetünket, népünket, hanem a szeretet, az élet otthonaivá tenni azt.

- Passzív ellenállás: Nem tolom az ellenségem szekerét, nem főzök a férjemnek, nem tanulok az iskolában, nem fizetek adót, elszabotálom mindazt, amit tőlem kérnek. Úgy gondolom, hogy a pusztítás urának ez is nagyon tetszene. Végül is, ha a családod, közösséged, nemzeted anarchiába süllyed, anyagilag összeomlik - akkor is győzött a gonosz.

- A szeretet forradalma: Jézus ezen az úton járt. Kitárt karral, védtelenül eljött közénk karácsony éjjelén, hogy átölelje nem csak a családját, hanem a borgőzös pásztorokat, de a napkeleti bölcseket is. És biztos, hogy ugyanolyan szeretettel ölelte volna át Heródest is, ha az gyilkos szándékkal nem a katonáit küldte volna, hanem szeretettel maga ment volna a jászolhoz.

Ha elhatalmasodik a gonosz ott ahol élünk, akkor egy lehetőségünk van: szívünk minden melegével, erejével, a lehető legjobb szándékkal szeressünk, s tegyünk jót mindenkivel. Mert a sötétség, a rossz nem valami, hanem a fény, a szeretet hiánya. Ha fényt gyújtunk, még ha parányi kis lángocska is, az már oszlatja a sötétet. A másik szabad akaratát jóságom nem tudja felülírni, de a fényben neki is könnyebb lesz megtalálni a helyes döntést, az utat, mely őt is az életre vezeti. Hiszem, hogy az Isten teremtette ember jó, és szeretne mindenki nagyra nőni, virágot hozni, igaz gyümölcsöt teremni, jóságos fényemnél talán talán meglát engem is, bennem a testvért, és nem ront nekem.