Kis türelmet...
Elevenen él bennem egy gyermekkori emlék. A családommal együtt sétáltunk egy idegen városban a sétálóutcán. Előresiettem egy 10-20 métert, hogy megnézzek valamit. Miután megnéztem, feltekintettem, és nem láttam magam körül senkit. Most is csodálkozom, hogy hogyan tudtam annyira megijedni akkor, de úgy megrémültem, hogy nagyon hevesen vert a szívem és kiáltozni kezdtem: anyu, apu! Erre aztán kijött az egyik boltból anyukám és lassan megnyugodtam, mert végre nem éreztem elveszettnek magam.
12 éve | 0 hozzászólás
A férfi lassan megmozdult, átfagyott tagjait dörzsölgette. Gondolataiban, a régmúlt karácsonyok emlékei kavarogtak.
A meghitt gyerekkori karácsonyok, amikor a nagy barna mackót, vagy a villanyvonatot kapta. A későbbi éveken, amikor már felnőttként saját családjával ünnepelt.
A kislánya földöntúli boldogsága a játékbaba, vagy a bababútor láttán.
Istenem, hogy tudott örülni, és mennyire szeretett hozzábújni - gondolta a férfi. Mennyire apás volt.
12 éve | 0 hozzászólás
Ha valaki gondol rád, annak fontos vagy.
Ha valaki sokat gondol rád, az szeret!
S ha valaki az álmait is neked adja,
Az az életét is megosztaná veled.!
Nézz az égre, a legszebb fényre!
Láss egy álmot, s harcolj érte!
A könny és a szeretet édes testvér.
Nem szerelem az, ami egy könnyet sem ér,
Aki sosem sírt, az sohasem szeretett,
Mert a könny és a szeretet,
Egy napon született...
t | ||
Vegyél
fel magadra egy kabátot és kérj meg valakit, hogy kötözze össze a
csuklóidat, majd próbáld meg levenni a kabátot. Ugye lehetetlen ezt
megtenni? Ugyanez történik, amikor nem hiszünk önmagunkban: hagyjuk,
hogy a félelem megkötözzön minket. Lehetetlen megszabadulni! Az önmagunkban való kételkedés és az önbizalom nem járnak együtt, hanem egymás ellen dolgoznak. |
12 éve | 1 hozzászólás
Vannak helyek az ember életében, melyeknek különleges jelentőségük van. Ezúttal nem az emlékezés helyeiről beszélek, hanem olyan helyekről, ahol valami különleges érzés járja át az embert minden alkalommal. Mintha kitárulna előtte a világ, mintha szárnyalna, mintha hegyeket lenne képes megmozgatni... ott, azon a helyen. Nekem is vannak ilyen helyeim, melyeket időről időre fölkeresek, hogy legyen erőm a megkezdett utamon végigmenni. Most megmutatom az egyiket, hátha érzitek így is varázsát, hitet és erőt adhat számotokra is...
Az őszi erdő már levetette pompás ruháját s a szél már az utolsó leveleket röpíti vissza oda, ahonnan teremtetett.
12 éve | 0 hozzászólás
Egy őszi hideg szeles késődélután,
Ballagott a férfi hazafelé a nyirkos utcán.
Magányos volt, s hideg szíve,
Senkit sem szeretett, senki sem szerette.
Kigyúltak már azt utcai fények,
S erősebben fújtak a fagyos szelek.
Fejét lehajtva, kabátját összehúzta,
Lépteit jobban megszaporázta.
Kopott vaskapujához érve,
Zsebében kulcsát keresgélte.
Megtalálta, elővette, ám leejtette,
Morgolódva lehajolt, hogy a kulcsot felvegye.
S akkor, a kerítése tövében előbújó kis virágot észrevette.
12 éve | 0 hozzászólás
Senki sem mehet vissza és nem kezdheti elölről az egészet, de elkezdheti a mai napot és más véget hozhat ki belőle."
1. Ne tölts időt a nem megfelelő emberekkel! Az élet túl rövid ahhoz,
hogy olyan emberekkel töltsük, akik kiszívják belőlünk a boldogságot. Ha
valaki azt akarja, hogy jelen legyél az életében, az helyet csinál
neked benne. Nem kell megküzdened a helyért. Sohase erőltesd rá magad
olyasvalakire, aki nem ismeri el az értékeidet. És ne feledd, az igazi
barát nem az, aki akkor áll melletted, amikor a legjobb formádat hozod,
hanem az, aki kiáll melletted, amikor a legrosszabb passzban vagy.
Miért kiabálunk amikor dühösek vagyunk?
Egy
szent tanító a Gangesz partján készült a rituális fürdőjére, amikor a
közelben egy család tagjait hallotta dühösen kiabálni egymással.
Mosolyogva a tanítványaihoz fordult és megkérdezte:
- Miért kiabálnak az emberek, amikor dühösek?
A tanítványok elgondolkodtak, s az egyikük így szólt:
- Amikor elvesztjük az önuralmunkat, kiabálunk.
-
De miért kell kiabálni, amikor az, akihez beszélsz ott áll melletted?
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Isten szeretete.
11 éve | 0 hozzászólás
Istennek felénk kiáradó szeretetét, ha észrevesszük, boldogok leszünk. Tulajdonképpen ezt a feladatot is kaptuk a földi élet számára, hogy vegyük észre azt, amit észre kell vennünk: Istennek, felénk kiáradó szeretetét.
Mivel ez a mennyei szeretet nem tombolhatja ki magát, a szónak ilyen dübörgő értelmében, legalább is a mi földi viszonylatainkban, ezért az Úr szeretetét csak sejtelmek között éljük át.
Pedig az Úr oltott belénk egy irdatlan mély vágyat, és adott hozzá egy hiteles ígéretet afelől, hogy a dübörgően tomboló boldogságba mindenképpen föl akar emelni minket.
Címkék:
Tovább