Imára kulcsolom kezem,

Fohászkodom én Istenem.

Adj békét a nagy világnak,

Köztük az én kis hazámnak.

Zudom, hogy kérésem nagy,

De Te oly mindenható vagy.

Óvó kezed tárd ki felénk,

Él még bennünk hit és remény.

Gyermekeink boldogsága,

Unokáik biztonsága,

A Te kezedben  van Uram.

Te sugalld, hogy tovább hogyan.

Háborútól, éhinségtől,

Nagy árvíztől, minden vésztől,

Te menthetsz meg , jó Istenem,

Könyörgöm, hogy maradj velem.

Fejet hajtok, alázkodom,

Vétkeinkért imádkozom.

Míg a hatalmas fák zöme és a színes virágok  tömege

elzárkózik a tél hidegétől,én elbújok bátran, de csöndben,

hófehér ruhában a dermesztő , fagyos földön át,

s mint kicsiny, halvány láng hirdetem az élet diadalát.

Az elsőbbség nem tesz kevéllyé, inkább mélyen lehajtom fejem,

hisz tudom, minden erőt Tőled kaptam Istenem.

Fogadd el ezért köszönetem!

Körülöttem nem röpködnek méhek,

s nincs időm örvendezni a tavasz melegének.

Mire kinyílnak az ékes színű virágok,

én már a Te kertedben pompázom.       Amen.

Elmúlt az  év,  és itt egy új megint,

követnek, s várnak ismét tetteink.

A keskeny út is vár és visz tovább,

járjuk tovább az  életiskolát.

Majd  háladal  kel  próbáink  között,

ha  várnak  is  új  harcok, börtönök.

Mert  hálaadásra  lesz  itt mindig  ok....

Kiért?  s  Kinek? Már régen  nem  titok:

Ki  kőfal volt, lesz vár és menedék,

Ki  bűneinket elfedezte rég,

KIHEZ  tartozni  holnap  is öröm,

Ki az út végén  is  előnkbe jön !

Boldog új-év:  jókívánság,

pezsgő, játék, nyílt vígasság,

elképzelés gyűjteménye,

ábrándjaid vágyott képe.

Ha véget ér a tolongás,

az ünnepi harangkongás,

megszürkülnek futó percek...

Minden álmod íze-vesztett.

Indulsz vissza a világba,

az életed újra: "HÁTHA"!

Semmi  nem jut már eszedbe,

de az áldás ott van rejtve.

Eléd hozza, hogyha kéred.

Görbe úton kísér téged.

Ő lesz rejtett útitársad,

érjen öröm, várjon bánat...

Künn orkán, üvöltve fákat cibál...

Benn a szívemben a csend muzsikál.

Behajtom a záporvert ablakot,

Úgy hallgatom a néma dallamot.

Miért mennydörögjön tomboló tusa ?

A néma csendnek is van ritmusa.

A magányban sem vagyok egyedül....

Az én szívemben a csend hegedül.

Halk hangja csupa édes-bús vigasz,

S én andalogva kérdezem: Ki az ?

Aranyszálból ki sző körém mesét ?

Halk húrokon ki pengeti kezét?

Tán Isten szívéből zendül e zene ?

Mintha a végtelenség zengene !

Sötét  éjben felragyog a csillag,

bolond földön bölcsek szava szól,

magasságban angyali énekkar

harcok helyett békéről dalol.

Jászolágyból készül el a bölcső,

állatok közt szenved Mária,

pásztoroknak szól az örök Ige :

"Megszületett  Isten  szent  Fia !"

Sötét szívben felragyog a remény:

bűnös földön Krisztus szava szól,

magasságból hozzánk jön az Isten,

szeretete minket átkarol.

Emberhitből készül most a bölcső,

áldozatból lesz a glória,

tetteinknek bizonysága zengi :

"Bennünk él ma Isten szent Fia !"

Hogy kerüljön mindenszenvedés,

hogy előtted az út már csak rózsát teremjen,

hogy bánat könnye sose hulljon szemedből,

hogy ne látogasson meg a fájdalom,

mindezt, nem, mindezt nem kívánom neked !

Hisz füröszthet-e tisztává a könny,

szíved nem nemesedhet-e a szenvedésben,

amennyiben fájó ínséged ajtót nyít előtted

Mária és a gyermek, közösségébe

és rád terül gyöngéd mosolyuk csillagfényes palástja ?

Sokkal inkább azt kívánom neked,

hogy hálás szívvel tudj emlékezni mindig

arra, ami csak jó volt az életedben,

hogy bátran álld ki a próbát,

ha a kereszt súlyosan nehezedik vállaidra

és ha az elérendő csúcs egyszerűen

elérhetetlenségbe burkolózik,

azt kívánom, hogy növekedjék benned Isten adománya,

és a nehéz években is segítsen neked

fölvidítani szeretteid szívét,

hogy legyen melletted  mindig valaki,

aki méltó, hogy barátnak nevezd,

aki táplálja bizalmadat,

amikor megfogyatkozik benned a fény és erő,

hogy segítségével dacolni tudj a viharokkal,

és mégis felérj a magasba !

Szükségem van Rád, Istenem,

szükségem van Rád, hogy naponta oktass,

úgy, ahogy aznap szükséges.

Uram ajándékozz  nekem megvilágosodott tudatot,

amely képes észrevenni és megérteni sugallatodat.

Fülem zárva van, nem hallom hangodat.

Szemem csukva van, nem látja jeleidet.

Csak Te nyithatod meg fülemet  és szememet,

csak Te tisztíthatod meg szívemet.

Taníts meg lábadnál ülni és hallgatni Téged.

Amen.

Szíved alatt bölcső, benne gyermeked...

Szelid hangján küld üzenetet:

S érzed, ahogy nyújtja karjait feléd :

Ne öld meg a kicsiny életét !

"Engedj a világra, édes jó anyám,

Áldott napfény hadd süssön reám !"

--Esdekelve nyújtja karjait feléd :

Ne öld meg  a kicsiny életét !

"Ó, hogy vágyom élni, kedves jó anyám,

Csak te viselj gondot énreám !"

--Bizalommal nyújtja karjait feléd :

Ne öld meg a kicsiny életét !

"Isten látásától ne fossz meg anyám,

Szent keresztvíz hadd hulljon reám !"

--Rimánkodva tárja karjait feléd :

Ne öld meg a kicsiny életét !

Ne várd, hogy a föld meghasadjon

És tűz nyelje el Szodomát.

A mindennap  kicsiny csodái

Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre,

Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,

Ez a finom kis kalápálás

Nem a legcsodálatosabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,

Nézd a kis ezüstpontokat:

Nem csoda -e, hogy árva lelked

Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled,

Hogy nő, hogy törpül el veled,

Nem csoda ez? - s hogy tükröződni

Látod a vízben az eget?