Mennyei Atyám: 

Köszönöm, hogy segítettél megértenem:

Fiad szenvedésében az értünk való szenvedésedet és

szeretetedet  ismerhetjük megt.

Halálában pedig azt  látjuk, hogy megfizettél vétkeinkért,

és felkínáltad a megbocsátást.

Feltámadásában biztosítasz minket arró, hogy teljesen

elégedett vagy azzal az árral, amelyet Fiad értünk fizetett.

Atyám, azt is köszönöm  Neked, hogy az első gonosztevőben

saját hajlamunkra ismerünk.

De láthatjuk magunkat a második gonosztevő szerepében is,

aki észhez tért, mielőtt  késő lett volna.

Szelíd szemeidből szeretet sugárzott.
Simogató hangodból is csak szeretet szólott.
Mélyről, szívből tört fel, szintén a szeretet,
halkan, de bíztatón, gyógyítva lelkeket.
Beteg szenvedőknek ez természetes gyógyszer,
Isten ajándéka ez , szép jutalom, oszd el!
Örömmel azok közt, kik rá vannak szorulva,
Hogy főképp szeretettől legyenek gyógyulva.
Dicsőítve legyen ezért a legfőbb szeretet,
A szeretet Főorvosa, az Úr Jézus áldjon meg!

Mivel készüljünk? A hétköznapok súlyai, a próbatételek legyenek virágok,amelyekkel majd a szent keresztet díszítjük. A szeretet minden-valóságát életünk során napról-napra tapasztaljuk, szabadító, melengető erejét érezzük, és hála ébred a szívünkben, amikor rádöbbenünk, milyen erőtérben telnek napjaink, hiszen Isten a szeretet. Erejét érezzük, de mértékéről tanúbizonyságot elsősorban a kereszt alatt állva nyerhetünk. A keresztet Isten szereteteként kell látnunk. "Sokszor és hittel nézzünk a keresztre: lelki nélkülözésben, lelki éhségben táplálék lesz, testi kínjaidban az orvosságod, veszteséged fájdalmában vigasztalód, keresztjeid fölött a szivárvány íve, sötét, bús gondolataid során fénysugár, tehetetlenséged idején az erő. Úgy lesz, ahogy ígérte: "Én veletek maradok a világ végezetéig." A megváltás a kereszten történik.

Most úgy érzed,az Isten jó, ezt suttogja a csendes szél,

virágok, versek, szívek szavában hozzád Ő beszél.

De megnyílhat előtted is a kísértésnek mély tava,

midőn úgy véled, nincsen az Úrnak sem hozzád szava.

Ha látod, hogy Isten hallgat, és nem hallgatja meg imád,

a szorongás óráiban enyhületét nem hinti rád :

ne hidd, hogy Isten messze van, vagy elfáradt már szent Keze.

Nem   rejtőzőtt el vak homály mögé áldó Tekintete.

Csak csendben vár, és csendben néz lelked titkos rejtekébe.

Amit vetünk, azt aratunk.

Amit teszünk, azzá leszünk.

Miért ne lehetne jót adó,

érett kalász az életünk ?

Mikor az Isten jő, s arat,

minden pelyvát a szélbe hagy .

Hangsúlyozni kell, hogy a hit kegyelmi adomány, vagyis istni sgítség is

szükséges hozzá..

Azonban a  Szentírás azt is tanítja, hogy a hit kegyelme nem zárja ki az

emberi együttműködést!  Márk evangelista szerint a feltámadt Krisztus a hitetlenség okát a  "szív keménységében"  jelöli meg./Mk 16,14/

A tapasztalat  is  bizonyítja, hogy a hitre való kegyelmi képesség bizonyos

fokig függ az ember  életvitelétől.

"Hogy Istenben higgyünk, ahhoz  inkább a szívünket kell törnünk, nem a fejünket....", vagyis kerülni kell a rosszat és megtenni a jót!

Ha bennem  Vagy,  mindig szelid vagyok !

Ha bennem Vagy, másnak békét adok !

Ha bennem Vagy, csak jóra gondolok !

Ha bennem Vagy, tenni csak jót tudok !

Ha bennem Vagy, várom a szavadat !

Ha bennem Vagy, tudom célomat !

Ha bennem Vagy, szánom a kínokat !

Ha bennem Vagy, élem a sorsokat !

Ha bennem Vagy, jöhetnek viharok !

Ha bennem Vagy, olyan vakmerő vagyok !

Ha bennem Vagy, teszek és segítek !

Ha bennem Vagy, mindenkit szeretek !

Ha bennem Vagy, Tűzzé változom !

"Buzgólkodj Istenért!" -Olyan felszólítás ez, amely már sok gondtalanná vált keresztényt meghökkentett, és felrázta számos alvó keresztény szívét és lelkiismeretét.  Milyen nagy szükség van arra, hogy a Szentlélek  e  felszólítását meghalljuk!  Hiszen számos hívő ember élete olyanná lett, mint a kormányát veszített hajó a viharos tenger hullámain. Ó jaj, mi lesz ennek a vége?

Vajon a szívemet   egészen átadtam  Isten szeretett Fiának?  Komolyan gondolkodjunk el e kérdésről, éppen ma, amikor a világ istene a Sátán bőségesen elárasztja az emberiséget a test  kívánságait szolgáló kínálataival.

Te, ki időn kívül állsz,uram, s mosolyogva nézed, miképpen kűzdünk ellene,

Te tudod, hogy mit cselekszel.

Nem tévedsz soha,amikor az időt megszabod az embernek:

Mindegyikünknek kimérsz annyit, hogy akaratodat teljesíteni tudja.

De  nem szabad az időt elvesztegetni, elpazarolni, vagy éppen ellopni,

mert az idő a Te ajándékod s romlandó ajándék az, nem lehet sokáig őrizgetni....

Uram, van időm, bőséges idő  áll még előttem !?

Mindaz, amit adtál: életem évei, éveim napjai, napjaim órái, mind az enyémek még.

Szép,tiszta szavakat adj a szánkba Uram!

A világból szinte kihúnyt a szó fénye.

Minden csupa madárzsibogás,

Minden csupa majommakogás,

Csak az indulatokat, az akaratokat mondja.

A Logosz fényét, teremtő  erejét elveszítettük,

Mely, ha jó talajba hullik, virágba szökken.

Segíts, hogy ne szennyezze be szitok

Vagy olcsó fecsegés a szájunk,

Hanem  a Te élő Szavaidat monjuk.

Olyan szavakat, melyeket

A hallgatásban tisztára mostunk,

S úgy tudjuk egymásnak adni őket,

Mint valami kincset, melyet

A szív benső csendjéből fejtünk ki,

Lelkünk mélyéről hozunk felszinre.