Künn orkán, üvöltve fákat cibál...

Benn a szívemben a csend muzsikál.

Behajtom a záporvert ablakot,

Úgy hallgatom a néma dallamot.

Miért mennydörögjön tomboló tusa ?

A néma csendnek is van ritmusa.

A magányban sem vagyok egyedül....

Az én szívemben a csend hegedül.

Halk hangja csupa édes-bús vigasz,

S én andalogva kérdezem: Ki az ?

Aranyszálból ki sző körém mesét ?

Halk húrokon ki pengeti kezét?

Tán Isten szívéből zendül e zene ?

Mintha a végtelenség zengene !

És hallgatom a messzeségen át

A csendet, ezt a szent melódiát.