Ne várd, hogy a föld meghasadjon

És tűz nyelje el Szodomát.

A mindennap  kicsiny csodái

Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre,

Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,

Ez a finom kis kalápálás

Nem a legcsodálatosabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,

Nézd a kis ezüstpontokat:

Nem csoda -e, hogy árva lelked

Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled,

Hogy nő, hogy törpül el veled,

Nem csoda ez? - s hogy tükröződni

Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,

Kis hópelyhek az örömök,

Szitáló, halk szirom-csodák.

Rajtuk az Isten szól: Jövök.

-Reményik Sándor-