Simándy József (Kistarcsa, 1916. szeptember 18. – 1997. március 4.) Magyarország egyik leghíresebb tenor énekese volt. Megjelenése, habitusa, gazdag hangja, belső ereje hőstenor szerepek eljátszására tette különösen alkalmassá. Számos lemeze készült, nagy sikerrel lépett fel Európa nagy operaházaiban és hangversenytermeiben és itthon is a közönség kedvence volt. A 20. század második felében nagyon sok magyar gyermek számára az ő hangján csendült fel először a Bánk bán Hazám, hazám áriája az iskolák ének-zene óráin.

 

 

 

Simándy József megjelenésével, olaszos dallamérzékével, hangja német-ezüstös csengésével, tősgyökeres magyar artikulációjával, éneklésének beszédszerű természetességével kivételes operaszínpadi jelenség volt;

 

A "Hazám, hazám" az ő hangján alighanem a nemzeti kulturális örökség emblematikus értéke marad" Művészetének alapvonása sugárzik belőle: a felelősség. Ha létezett magyar operaénekes, akinek éthosza volt, Simándy volt az. Idealista volt; nálunk talán az utolsó, aki feltétlenül hitt azokban a nemes érzelmekben és eszmékben, amelyekről az operák szólnak.

Posszert Emília magániskolájában, majd 1943 és 1945 között a Zeneakadémián tanulta az éneklést. A háború éveiben az Operaház kórusának tagja volt. Szólótenorként 1946-ban mutatkozott be a Szegedi Nemzeti Színházban, Bizet Carmen című operájában, Don José szerepében.

Az Operaháznak csak 1990-ben lett örökös tagja, de ezt megelőzően már 1947-től a társulaton kívüli magánénekese volt. 1956 és 1960 közt a müncheni Staatsoper énekese. 1978 és 1986 közt a Zeneakadémián tanított.

1997. március 4-én, 81. életévében hunyt el.

 

Korán elénekelte a Psalmus Hungaricus Zsoltárosát, s attól fogva, hogy visszatért vele az operaszínpadra az eredeti tenor Bánk bán, ő lett a Magyar Énekes. Bűnösen későn, 1969-ben, 53 évesen készített portrélemezén a hang olykor már fátyolos, de mindegyre felragyog, vitele meg-meginog, de a melosz, a dikció töretlen. A CD-ről egységes, de plasztikus kép alakul ki róla. Hős. Tamino "képáriája" a tettrekészséget és a győzelem bizonyosságát sugározza. Florestan áriája az ő előadásában megrendítően és felemelően teszi meg a beethoveni utat az egzisztenciális mélyponttól a szerelmet és szabadságot megtestesítő angyalalak extatikus víziójáig. A hőst halljuk A trubadúr strettájában, Radames románcában és Kalaf áriájában is. Költő. S költője mindig trubadúr: szerelmes lovag-dalnok. Hunyadi László áriájának ihletettsége, Manrico f-moll áriája után kivételes csúcspont jön: Stolzingi Walther versenydalának párját ritkítóan szép előadása. Radames románcában is előlép a hősből a "trubadúr", s végül a Tosca "képáriájában" a festő is szerelmes lovag-dalnokká alakul képzeletünkben. Hazafi és államférfi. Bánk bán oly erősen forrt össze vele, hogy szereputódai még sokáig nem fognak emancipálódni.

 

 

 

 

 

Fontosabb díjai

1953-ban Kossuth-díj,
1962-ben érdemes művész,
1964-ben kiváló művész,
1990-ben Bartók Béla-Pásztory Ditta-díj.

 

 

 

 

 

 

 

Erkel ferenc: Bánk Bán (részlet)

 

 Link

 

 

 

 

 

Tárkányi Imre

Simándi József emlékére

 

A nagy csillár fénye már kihunyt
És Bánk, ott ült a színpadon
Arcát kezébe rejtette
Töpprengett súlyos gondokon.
A művész szemében sugárzott
Ifjúság varázsos fénye:
Ajkáról szárnyalva szállt a dal,
Szívünknek drága zenéje.
Hatvannyolc évét elfeledte,
Valóra vált legszebb álma:
A régi partnerekkel együtt,
Ahogy könyvében kívánta.
Tanultunk Tőle ismét, újra:
Hazám, hazám, te mindenem!
Az áriát mely elkísérte
Bánkot egy hosszú életen.
És vele együtt ünnepeltük
Örülve, hogy megnyílt a Ház.
A csillár fénye végleg kihunyt,
S szívünkben maradt a varázs.