1946. szeptember 5. – 1991. november 24.

Farrokh Bulsara néven született a zanzibári Stone Townban, párszi indiai szülők gyermekeként. Szülei, Bomi és Jer Bulsara azért vándoroltak ki Zanzibárba, hogy apja pénztáros maradhasson a Brit Gyarmati Hivatalban. Nővérét Kashmirának hívják.

Tanulmányait a Bombay melletti panchgani (Satara) St. Peter's boarding school-ban kezdte, és itt lépett először nyilvánosság elé a The Hectics nevű együttesben. Szintén a St. Peter's-ben kapta a Freddie becenevet. Ezután 17 éves koráig a mazagoni (Bombay) St. Mary's High Schoolban tanult, majd családjával az 1964-es zanzibári forradalom elől Angliába menekült.

Miközben már a Wreckage nevű együttesben énekelt, 1970-ben megismerkedett az akkor a Smile-ban zenélő Roger Taylorral és Brian Mayjel. Mikor ők együttes nélkül maradtak, Freddie beszállt a zenekarba, így indult el a Queen sikersorozata.

A '80-as évek elején New Yorkban és Münchenben élt, meglehetősen kicsapongó életet. Mindkét végéről és középről is égette a gyertyát, a Queen munkáinak szüneteiben féktelen mulatságok központi figurája volt. Legendás bulikat és partikat adott a legfelkapottabb bárokban: egy alkalommal a teljes baráti társaságának repülőt bérelt, és a frissen felfedezett playboy-szigetre, Ibizára repítette őket. Ismert boltok és áruházak nem egyszer zárás után fogadták, hogy vásárlási szenvedélyének hódolhasson. Nem sajnálta a pénzt, a legdrágább pezsgőt és kaviárt, a luxuslakosztályt, a kokaint, a Concorde jegyeket, a drága ajándékokat, a virágokat és bókokat azoktól, akik féktelen életviteléhez társulni vágytak. Barátságával és szerelmével sokan visszaéltek, ezeket a keserű történeteket dalaiban örökítette meg. Első szólólemeze Mr. Bad Guy címmel, 1985-ben jelent meg, és egy excentrikus, túlfűtött, érzelmes világsztár önéletrajzának, egyúttal egy korszak lezárásának tekinthető.

Londonban vásárolt villájának felújítása 1985-re készült el: a Japánban készült fabútorok, a Sotheby's aukcióin hozzáértéssel megszerzett képek és kárpitok, a koi pontyokkal ékesített japánkert, a drága porcelánok, számos macska és egyéb viktoriánus kellék között egy nyugodtabb életet kezdhetett.

1987-ben duettet énekelt Montserrat Caballéval: Barcelona című daluk a közelgő spanyol nyári olimpia hivatalos dala lett. Hasonló című, a rockzene és az opera sajátosságait ötvöző lemezükön Freddie Mercury méltó partnere volt a világ egyik legünnepeltebb dívájának.

1988 után szinte alig mutatkozott a nyilvánosság előtt. A lesifotósok képein egyre soványabb; a szakállas Freddie Mercury egészségi állapotával kapcsolatos találgatások szinte folyamatossá váltak. Ritka nyilvános szereplései alkalmával az egykori partysztár visszahúzódó főnemes benyomását keltette. Ugyanakkor folyamatosan és fantasztikus lendülettel dolgozott a Queen svájci és londoni stúdiójában, melyek eredményeként a zenekar 1989-ben és 1991-ben is új albummal jelentkezett. 1991 őszén, soványan és betegen már azzal a tudattal énekelte szalagra a Queen drámai dalait, hogy azokat a közönség már csak a halála után fogja hallani.

 1991. november 23-án közleményben tudatta a világgal, hogy AIDS betegségben szenved  A háza előtt fotósok és operatőrök százai gyűltek össze – a tömeget a rendőrség tartotta féken. Másnap, 1991. november 24-én, vasárnap este aludt el örökre. Két nappal később, zárt körű zoroasztriánus temetésen vettek búcsút tőle. Fekete koporsóját egyetlen szál vörös rózsa díszítette, útját Aretha Franklin dala kísérte. Hamvait máig ismeretlen helyre szállították. A Genfi-tó partján álló szobra és londoni háza egyaránt a rajongók zarándokhelye.

Az eredeti Greatest Hits válogatásalbum tizenhét dalából tízet Mercury írt: Seven Seas of Rhye, Killer Queen, Bohemian Rhapsody, Somebody to Love, Good Old-Fashioned Lover Boy, We Are the Champions, Bicycle Race, Don’t Stop Me Now, Crazy Little Thing Called Love és Play the Game. Emellett természetesen az együttes mind a négy tagja írt nagy sikerű dalokat. Rengeteg stílusban alkotott, úgy mint rockabilly, heavy metal, diszkó és arena rock. Hajlott a nagy bonyolultságú, nem ismétlődő szerkezetű dalok írására (The March of the Black Queen, Bohemian Rhapsody), bár a másik végletet is képviselte, a Crazy Little Thing Called Love például csak néhány akkordból áll. Termékeny dalszerzői mivolta ellenére a saját bevallása szerint csak alig tudott kottát olvasni^. Legtöbb dalát zongorán írta, így többször alkotott olyan kompozíciókat, amelyek nehézséget okoztak a gitárral való lejátszás során. Ritkán gitáron is írt dalt, May szerint agresszív és türelmetlen játékos volt. Két ilyen gyorsabb szerzeménye, az Ogre Battle és a Stone Cold Crazy (bár a lemezen mind a négy tag szerzőnek volt jelölve, valójában Mercury tette hozzá a legtöbbet) szokatlanul tempósak voltak a maguk korában, a thrash és speed metal stílus legkorábbi képviselői lettek.

A legelismertebb popzenei énekesek közé sorolják. Nagyon jellegzetes, majdnem négy oktávnyi terjedelmű hangot birtokolt. Természetes hangja bariton volt, de a legtöbb dalt tenorban adta elő. Élő előadásokon előfordult, hogy nem tudta kiénekelni a legmagasabb hangokat, részben a rendszeres tréning hiánya miatt.

Rajongása az opera műfaj iránt több szinten tetten érhető, kezdve az 1975-ös A Night at the Opera című Queen albummal, és benne az operai hangulatú Bohemian Rhapsodyval, nyilvános opera szerepléseken át az 1988-as Barcelona albumig, amelyet Monserrat Caballéval énekelt, ötvözve a rockzene és az opera sajátosságait.

A BBC Radio „A 20. század legjobb angol énekhangja” szavazáson a tizedik helyet érte el. A listán ő volt a legmagasabb helyezésű hard rock énekes