Kabos Gyula (eredeti családneve Kann) 1887. március 19-én született Budapesten. A színészetet Solymosi Elek színiiskolájában tanulta, 1905-ben végzett. Pályáját még ez évben Szabadkán kezdte. 1906-07-ben Zomborban, 1907-1910-ig ismét Szabadkán játszott. Pályája Nagyváradon (1910-13), majd a Király Színházban (1913-14) és a Royal Sörkabaréban folytatódott. 1916-18 között a Kristálypalotában, a Fõvárosi Orfeumban, a Télikertben, 1917-ben a Magyar Színházban és az Intim Kabaréban lépett színpadra. Nagyváradon színházalapítással próbálkozott (1918), a következõ évben visszatért Budapestre. 1919-20-ban a Dunaparti Színház tagja volt. Ezután az alábbi budapesti színházakban lépett fel: Andrássy úti Színház, Magyar Színház, Vígszínház, Belvárosi Színház, Renaissance Színház, Pesti Kabaré, Revü, Scala, Blaha Lujza Színház, Budai Színkör. Mindenütt nagy sikert aratott a világot jelentõ deszkákon. 1926-29-ig a Fõvárosi Operettszínház tagja volt. Színi mestersége mellett 1929-30-ban a Fõvárosi Mûvész Színház igazgatója voltKabos Gyula pályáját mint táncoskomikus kezdte, majd a pesti kabaré utánozhatatlan egyénisége lett. Maradandót alkotott vígjátékokban és tragikomikus szerepekben egyaránt. Testi és lelki sebeket hordozó kisemberei szívszorító õszinteséget és ügyefogyottságot sugároztak

Kabost a hangosfilmek avatták az ország kedvenc színészévé. Olyan, máig legendás produkciókban komédiázott, mint a Hyppolit, a lakáj, a Meseautó, az Ez a villa eladó, a Nászút féláron, a Lovagias ügy. A harmincas években ő volt a magyar filmgyártás legtöbbet foglalkoztatott művésze, nyolc év alatt 45 figurát játszott el a kamerák előtt, ezzel párhuzamosan a főváros legjobb prózai együtteseiben is fellépett. Híres szájcsücsörítő grimaszával, jellegzetes hadaró és dadogó beszéddel, eszköztelen játékával, félszeg mozdulataival és groteszk mimikájával nemcsak komikus alakokat töltött meg sajátos élettel, de tragikomikus, sőt tragikus szerepekben is hiteles tudott lenni. Testi és lelki sebeket hordozó kisemberei szívszorító őszinteséget és kedves ügyefogyottságot sugároztak.

Egy ország leste szájáról a poénokat a mozikban, s hitte, hogy a tréfamester az életben is éppoly szórakoztató. Kabos azonban a valóságban keserű, tragikumra hajlamos, önző, kicsinyes ember volt, elégedetlenkedett magával, nem találta helyét a világban. Amikor a reggeltől estig tartó hajsza után otthon, a fürdőkádban magába roskadva felhörpintette frissítő kávéját, gyakran ismételgette: "Majd éppen nekem fog sikerülni".
1938-ban az Andrássy úti Színházban lépett fel utoljára Magyarországon. A következő évben a fasizmus elől az Egyesült Államokba emigrált, ahol alkalmi fellépéseken szórakoztatta a magyarul tudó közönséget. Az Újvilágban nehezen barátkozott meg a hétköznapisággal: két évig bolyongott a messzi idegenben, majd megbetegedett, s 1941. október 6-án alig 53 évesen elvitte a szívszélhűdés. Földi maradványait 1996-ban hazahozták, s november 30-án helyezték végső nyugalomra a Farkasréti temetőben, s 1997-ben posztumusz Köztársasági Elnöki Arany Emlékéremben részesült. Sikeres filmjei persze nem kerülhetik el sorsukat, újra megfilmesítik, színpadon játsszák őket.

 Filmjei

1932 Piri mindent tud, Repülő arany

1933 Mindent a nőért

1935 Köszönöm, hogy elgázolt, Ez a villa eladó, Budai cukrászda, Elnökkisasszony, Halló, Budapest!, A csúnya lány, Címzett ismeretlen, Az okos mama

1936 Szenzáció, Nászút féláron, Három sárkány, Dunaparti randevú,

1937 Fizessen, nagysád, Lovagias ügy, Torockói menyasszony, Pesti mese, Szerelemből nősültem, Hotel Kikelet, Viki, A kölcsönkért kastély, Hetenként egyszer láthatom, 120-as tempó, Úrilány szobát keres, 300 ezer pengő az utcán, Maga lesz a férjem!, A harapós férj, Hol alszunk vasárnap?

1938 Pillanatnyi pénzzavar, Döntő pillanat, Borcsa Amerikában, Beszállásolás, Rozmaring, Fehérvári huszárok, Papucshős

A nagy nevettető hitvallása 1936-ban

- Milyennek tartja a komikus mesterséget?
- Ne vegyék szerénytelenségnek, ha azt mondom, hogy fennkölt hivatás. Nincs szebb feladat annál, mint a csüggedt, szomorú, gondterhelt embereket felderíteni. Mindenesetre nagyobb embernek tartom a komikust, aki elfeledteti a napi gondokat, mint azokat, akik a bajokat okozzák. Csodálatos, hogy mostanában az utóbbiak sokkal jobb pozícióban vannak.”

“A színészetet nem a külsőségekben kell keresni, s hogy nem az orr, a szem és a száj fontos, hanem a belső humor, hogy meg kell találni az embert, és az ember igazi torzságát kell a színpadra vetíteni..."

Ez napjainkra is teljesen érvényes.

Nagyon szeretem a filmjeit. Ha a nevét hallom első mondata ami az eszembe jut (remélem jól idézem)

“Vegye tudomásul, hogy hagymát eszem! Mindenhez hagymát eszem! Még a hagymához is hagymát eszem !

valamint

...és a halat késsel eszem. Két késsel ! “