Ez Karácsony hava már

Ez Karácsony hava már,
az időknek nagy kereke duhog
s ím a lélek kapuján át
angyalszárny suhog.

Fenyőillat és béke-
a csodára várunk itt benn,
gyermekként remélve
hozzánk hajol hófehérbe

S küld az Úr jeleket,
ragyog, mint ama csillag!
szívetekhez elvezet

a mindent legyőző szeretet,
és lábatok elé rak
tömjént, mirhát, aranyat
Zay Ignác



Szórom a mákot


Luca, Luca széke
elkészül-e végre?
Édesapám faragja,
kész már minden darabja.

Össze kéne rakni!
Minek még faragni?
Türelmetlen gyermekek
várják már az ünnepet.

Karácsonykor éjjel
félve nézek széjjel.
Szórom, szórom a mákot,
nagyon-nagyon vigyázok.

Éjfélkor felcsendül,
hálaének zendül.
Minden hívő énekel,
szentmisével ünnepel.

Felállok a székre,
Luca, Luca-székre.
Templomajtók nyíljatok!
Boszorkányok fussatok!
Tóthárpád Ferenc



Angyalokra várva…

„Valamikor régen
ünnep éjszakáján
kis fenyőág mellett
angyalokra vártam.

Kis fenyőgally mellett
vén tanyasi házban
ültem Anyám mellett
angyalváró lázban…

Óh! Az Angyal nem jött
nem érhettek rája,
ajándékot hordtak
fényes fenyőfákra!”

Mennyezetes fákra,
szép díszeket rakva
csilingelő szánkón,
égi dalt dúdolva…

Nem tudtak eljönni
szegényes házunkba,
kényes úri porták
várták őket sorra…

Míg aludtam éjjel,
az Angyal megjelent,
meséskönyvet hozott,
benne üzenetet:

Első oldalára
aranyozott írás,
„Szeretettel Édesanyád”
s kis verses folytatás…

’Néked adnék mindent,
de nekem semmim sincs,
Ezért karácsonyra
e könyv legyen kincs.”

Akkor nem értettem,
Angyal sugallhatta,
tiszta üzenetét
az Úr meghallgatta…

Örök szeretetét
adta a sorokban.
Karácsony éjjelén
előveszem újra.

Könnyes szemmel látom
azt a boldog évet,
a mesés gyermekkort,
gyönyörű meséket.
T. Nagy Ilona- Nagy Miklós



Advent idején


Advent van, s átjárja lelkem
a szeretet és az emlékezés.
Rájövök ismét-tán ezredszer-,
hogy szépen élni gyakran túl kevés.
Szeretni szóban és tettekben,
hinni, remélni szüntelen.
Táplálni kell mosollyal, öleléssel,
hogy emléked hibátlan legyen.
Most visszarepülök gondolatban
gyermeki önmagamba újra…
látom, amint kályha mellett
nagyanyám fagyos lábujjamat gyúrja.
Hársfa teát tölt poharamba-
„Idd meg! Nem fogsz fázni majd!”
Átmelegedett testem, valóban
s én azt hittem a tea tette azt.

Ma már tudom, tőle volt meleg.
Ölelés, szeretet, gondoskodás
ezek voltak mitől az a „jó”
a testem és lelkem járta át.
Ez adta azt a boldog érzést,
mi ma is rám tör, ha a múltba révedek.
Hiánya -így advent idejében-
fájón kéri vissza az elmúlt éveket.

Emlékszem a finom illatokra,
ami a konyhát járta át,
mikor sült a finom mézes,
és a lágyan foszló mákos kalács.
Arca piros volt az izgalomtól,
mikor a szobába engedett,
csilingelt egy üvegpohár szélén:
„Itt az Angyalka! Megjelent!”

Futottunk mind a fenyő köré,
ámultunk, örültünk nagyon.
Ezt a boldog érzést gyermekeimnek
minden karácsonykor átadom.
Már sokadszor töltjük el nélküle
a karácsony szent ünnepét,
de lelkemben ott mosolyog képe,
ahogy átöleli a gyermekeit.

Mert az ünnep attól sokkal szebb lesz,
ha gyertyafényben rá emlékezünk
s tudom - onnan fentről ő is nézi:
Ugye mindenkit szeretünk?
Jusson szép szóból bárkinek!
Simogató, ölelő kezekből,
mosolytól csillogó szemekből
áradó tűz gyújtson fényeket!

Muzsika szálljon a gyermek kacajból,
áhítat járja át a lelkeket!
A szeretetet, mit tőle tanultunk
naponta adjuk át mindenkinek.



Az ünnep varázsa


Ahogy a gyertya halvány fénye remeg a falon,
Ahogy két pezsgőspohár összekoccan az asztalon,
Ahogy a selyemszalag bomlik lágyan, kecsesen,
Úgy ül meg a vágyott béke harc edzette lelkemen.

Ahogy a gyantaillat belengi a szobákat,
Ahogy az ünnep csendje meglepi az álmokat,
Ahogy a bejgli íze idéz édes éveket,
Úgy öleli át az áhitat rebbenő szívemet.
Fésüs Éva



Karácsonyi vers II. - részlet

Karácsony készűl, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek ujra gyermekek
hogy emberek lehessetek!
………………………….
Olyan jó néha angyalt lesni
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben elébe menni,
mesék tavában megferedni
s mesék tavában mélyen,
mélyen ezt a világot elfeledni.
Wass Albert

Címkék: karácsony, versek

Hozzászólások 2 Hozzászólások rendezése:

• ---

  horanyieva
  • Hivatkozás
  • Törlés

  horanyieva (16 perccel ezelőtt)

  Nagyon szépek a versek, köszönöm.

• ---

  kiserzsi
  • Hivatkozás
  • Törlés

  kiserzsi (57 perccel ezelőtt)

  sajnos nagyon sokan vannak

Írj egy hozzászólást:

n_nzsoka

ComCore.Queuer.add (function () { new ComCore.Editor ($('editor_6')); });