"S azóta minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért ősszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel későbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi, emberek pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendő alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen, ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a bennük lévő rosszat."
Wass Albert



A karácsonyi csillag

Decemberi fényességben,
szép karácsony estéjében
csillag-gyermek könnye hullik,
rossz kedve tán el sem múlik.
Decemberi fényességben.
Szép karácsony estéjében.

Fény-nagyapó vigasztalja,
ám szavait meg sem hallja!
-Jó nagyapó, Fény-nagyapó!
Csillagfényben fürdik a tó,
karácsonyfák fénye játszik,
csak egy házban fény nem látszik.

Erdő szélén, szegény portán,
karácsonyfa búsul árván:
nincsen dísze, semmi éke,
nincsen néki fényessége!
Karácsonyi csillag lennék!
Fény-nagyapó, Földre mennék!

- Égből szakad akkor léted,
elveszted a Mindenséget!
Hogyha egyszer innen elmész,
te is tudod, vissza nem térsz!
Örök parancs: mehetsz önként,
ülnek rajtad égi törvényt:

száműznek a földi létbe,
fényed vesztő ember-éjbe,
száműzötten, földi létben,
csupán egyszer, minden évben,
felragyoghatsz csoda-fényben,
karácsonyi csendes éjben!

- Jó nagyapó, engedj engem
lenn a Földön csillag lennem!
Felszikrázom minden évben,
karácsonyi fényességben.
Nem bánom a csillag-csendet,
ne ejts értem többé könnyet!

Fény-nagyapó, Isten veled,
kis unokád mindig szeret!
Mégis, mégis el kell mennem,
öröm-fényem messze vinnem!
-A jóságod áldjon téged,
legyen boldog földi léted!

...és a csillag Földre szállott,
erdő szélén kis ház állott...
Nyílt az ablak, mintha szólna
karácsonyi csengőszóra...
Karácsonyfa legtetején
ott ült már a csillag-legény.

Eztán mit tett, én nem tudom,
ám azt néked elárulom,
hogy az üres kicsi fácska,
karácsonynak szép zöld ága
sok-sok dísszel telt meg nyomban,
még abban a minutumban.

A fa alatt? Ruha, játék,
mennyi-mennyi szép ajándék!
Egy kisfiú nézi, nézi,
tán e csodát meg sem érti!
Örül nagyon, szeme nevet,
aztán hullat nagy könnyeket,

hiszen beteg, akit szeret.
Ott fekszik a rozzant ágyban,
öreg dunna hajlékában,
karácsonyfa árnyékában.
A kis csillag odapillant,
szomorúság fénye villant,

mert akit ott ő meglátott:
idézett égi világot...
- Olyan ő is, mint nagyapó!
Segíteni, az volna jó!
Csillagfénnyel simogatta,
szeretettel szólongatta,

fénykezével gyógyítgatta.
Mesélt néki unokája,
dalt dúdolt a kicsi szája:
angyalkórus sem szól szebben,
szállt az ének, szólt a mennyben.
Karácsonyi éjszakában

csoda történt a kis házban:
nagyapónak szeme rebben,
karácsonyfát csodál csendben.
Szóra nyílik szája halkan,
mintha harang szólna abban,
s angyalszárny suhog magasban.

Decemberi fényességben,
odafenn a távol-égen,
szép karácsony estéjében,
örömkönnyet hullat szépen,
Fény-nagyapó csillag-éjben,
szép karácsony estéjében.

...és azon túl minden évben,
karácsony csendes éjben,
erdőszéli kicsi házban,
szent örömben, boldogságban,
karácsonyi csillag ragyog,
karácsonyi csillag ragyog...
Devecsery László



Karácsony-est


Angyal zenéje, gyertyafény -
kincses kezem hogy lett szegény?

Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.

Mi gyõzött érdességemen?
Mitõl csókolhat úgy kezem?

Simogatást mitõl tanult?
Erembe Krisztus vére hullt?

Szemembe Krisztus-könny szökött? -
kinyúló kézzel kérdezem.

Áldott vagy a kezek között,
karácsonyi koldus-kezem.
Áprily Lajos

A kisfenyő legendája

Közeledik a szép szent karácsony ünnepe,
Sok ember van a fényes utcákon este.
Fenyőt néznek, válogatnak, vásárolnak;
Kicsik, nagyok mindig vannak.
Áll a sok fenyő eladásra várva,
Csak egy kis fenyőt hagytak a raktárba.
Könnyei hullanak, szomorú a kisfenyő,
Szeretik majd? Hova kerül ő?
Talán csillagokban fog pompázni,
És az emberek majd őt fogják csodálni?
És ekkor egy szempillantásra, hirtelen,
Szertefoszlott az álom, köddé vált minden.
Egy eladó gyorsan a raktárba lépve,
Kapta fel a kis fenyőt és vitte.
Sír a kisfenyő, könnyezik az ága,
Nagyon fél, hogy elég a kandalló lángjába.
Megérkeznek a sok takaros, nagy fenyők közé,
Felcsillan a kis fa szeme, mégis van remény.
Egy idős házaspár lépett oda hozzá,
- Te leszel a mi kis karácsonyfánk! -
Boldog a kis fenyő, árad a szeretet,
Elképzeli rögtön, milyen szép ruhája lehet.
Féltve óvatosan hazaviszik a kis fenyőt,
- Jó helyed lesz nálunk! - Éjfélkor feldíszítik őt.
Áll a kis fenyő a szoba közepén;
Csillog, villog, nagyon boldog szíve mélyén.
Karácsony éjjelén a sok angyalsereg,
Meggyújtja a karácsonyi fényeket.
Nézi a kis fenyő a szép kis ruháját,
Most látunk először ilyen karácsonyfát.
Ez a karácsony meghitt pillanata,
A szeretetbe, fényekbe öltöző karácsonyfa.
Táncol a kisfenyő, izeg-mozog,
Boldogan mutatja, milyen ruhát kapott.
Kitárja két kezét, gyertek közelebb!
Csodálják a házaspár vendégei: - te vagy a legszebb! -
Megszólal a harangszó, összeérnek álmaink,
Csillognak és büszkék a karácsonyfa ágai.
A világon a szerencsés fenyők pompáznak,
Szívük meleg szeretetével Boldog Karácsonyt kívánnak!

Kormos Nikolett