Ez a blog az apáknak szól, hálából kedvességükért, mellyel az évek alatt elhalmoztak bennünket. Oltalmaztak, védelmeztek minket. Megöleltek, ha fájt valami, könyvespolcot készítettek, főztek, a vállukra ültettek, szurkoltak értünk, és megszenvedték minden szívfájdalmunkat. Hogy végül örök barátaink legyenek.

Nálunk még kevesen tartják, kevesen tudnak róla, de attól még van. Ez is, mint annyi más ünnep, Amerikából jutott el Európába, ott már régóta köszöntik az Édesapákat is. Minden évben június 3. vasárnapján. Tehát idén június 15-én.

Nincs pontos adat arról, hogy mióta él ez a szokás, de az biztos, hogy egy Dodd nevű hölgyhöz köthető az ünnep eredete, aki úgy érezte kivételes édesapja van. Mrs. Dodd édesapja ugyanis felesége halála után egyedül nevelte fel 6 gyermekét (Az édesanya a 6. gyermek születésekor halt meg). 1909-ben kérte meg a hölgy a spokanei papot, hogy mondjon egy misét édesapja emlékére. Ez a szentmise június 3. vasárnapján volt, ettől kezdve egyre többen ünnepelték édesapjukat ezen a napon. 1924-ben lett hivatalosan a június 3. vasárnapja az Apák napja Amerikában. 1966-ban Lyndon B. Johnson elnöki kiáltványt írt alá, melyben rögzítették, hogy az Apák Napját június harmadik vasárnapján kell megünnepelni. 1972-ben Richard Nixon amerikai elnök kezdeményezésére törvénybe iktatták megünneplését. Ma már a világ számos helyén köszöntik a gyermekek édesapjukat. Az Apák Napja magyarországi meghonosítására 1994-ben a Borsod megyei United Way indított mozgalmat Miskolcon.

Köszöntsük fel mi is az apákat, nagyapákat, keresztapákat!

"Valóban áldott az az ember, akit sok gyengéd hang szólít apának." (Lydia M. Child)

"Gyerekkorban nincs másra nagyobb szükség, mint apa védelmére" - (Sigmund Freud)

Sokkal egyszerűbb apává válni, mint annak lenni. Kent Nerburn

Egy rendkívüli Apának

Gyermekkorom legszebb hangjai: kulcsod zörrenése a zárban.

Azon a felejthetetlen estén amikor Apu fürdetett! Persze úszott utánunk a fürdőszoba.

Könyörgöm: már hogyne úszna, ha a fürdőkád tele van bálnával — vagy az ember gyereke egy szivaccsal mutatja be vízisíelő tudományát?!

Óh, hogy bámultam mindentudó kezed, amikor még kisgyerek voltam. Amint motort szerel. Polcot tesz fel a falra. Megjavítja a macimat. És lám, ma is érzem, hogy itt vagy mellettem: kezem tükörképe a kezednek.

A bölcs apa tisztában van vele: egy csöndes ölelés gyógyír a legtöbb sérelemre.

Köszönöm Neked, hogy összezsugorodtál akkorára, mint én, hogy játszhass velem, majd újra óriássá váltál amikor oltalomra volt szükségem.

Köszönet mindenért:

A feledhetetlen mesékért,

Hogy éreztetted velem, hogy én vagyok az első,

Hogy felállítottad a szabályokat,

Hogy megtanítottad élvezni a csendet,

Hogy meggyőztél róla: különleges vagyok,

A megjavított bicigliért,

Hogy szerettél,

És hogy szeretted mindazokat, akik engem szerettek.

Köszönet mindenért, amire megtanítottál, amit adtál – és hogy vagy nekem Apukám!

Pam Brown

Petőfi Sándor: FIAM SZÜLETÉSÉRE

Ide, ide fiamat kezembe,
Hadd szorítsam a szivemhez őt!
Mintha volnék újonnan teremtve,
Hogy éltemnek ifju lombja nőtt!

Üdvezellek, lelkem szép kis ága,
Üdvezellek, édes magzatom!
Sírásodnak bánatos zajába
Beleolvad örvendő dalom.

Kis parányom, milyen nagy örömmel
Állok itt és nézem képedet!
Kell-e még pap? Örömkönnyeimmel
Keresztellek én meg tégedet.

Csillagász lett végre is belőlem,
Itten állok csillagom előtt,
Arcvonásit hosszasan szemlélem,
S találgatom a távol jövőt.

A reménynek nagy virágos fája,
Mit e csillag fénye fölmutat;
Csak ne szálljon kora dér reája,
Mely leszedné e virágokat.

Oh halál, te nem lész oly kegyetlen,
Hogy magaddal rántsd idő előtt;
Nem enyém lesz ő – tartsd ezt eszedben –
A hazának nevelem fel őt

Úgye, úgye, kisfiam, ha majdan,
Én a sorbul kiöregedem,
Iparkodni fogsz túltenni rajtam,
Vagy betöltöd legalább helyem?

Vajha egykor ekkép szólanának,
Nem busulva sírom szélinél:
Meghalt! de nincs kára a hazának
Nincs, mert lelke a fiában él.