Elpihen a természet,
Szendereg a világ.
Az éjbe leheli illatát a virág.
A fény is pihenni tér,
Csak lelkünkben pislákol a fénye,
Angyalszárnyak suhannak az éj sötétjébe.
Fényével betakar az ezüst holdvilág,
Így kívánok néked szép estét,
Jó éjszakát!

Nézlek, nézlek Plémadonna, aki itt állsz egyedül.

Keresztútra cövekelve, hol a szélvész hegedül.

Két karodban opdafestve kis bambinód szendereg,

Hófehér gyolcs pelenkában, édes tiszta álmodásban

Az örök szent kisgyermek.

Ó te szegény Plémadonna, te csak állsz itt mereven,

S azt hiszed, hogy ez a gyermek itt szunnyad a melleden.

Az idő szállt észrevétlen, és a gyermek vele száll.

Üres fészek már a kebled, álomkép, amit melenget,

A lakója messze már.

Istenem, én nem tudok remény nélkül élni.

Ha azt vallanám:  nem lesz jobb  semmi,

nem fejlődik semmi, hogyan szerethetnék?

Ha azt vallanám:  én magam merev,

fejlődésképtelen vagyok, hogyan élhetnék ?

Ha azt vallanám:  Te csak a megmagyarázhatatlan

dolgok gyűjtőneve  vagy, hogyan hihetnék?

Istenem, talán van aki tud csak önmagáért,

csak napról  napra, remény nélkül élni.

Én nem tudok. 

Kérem hát  Tőled a  remény erényét.

Hogy mindig újra kezdjem, hogy tudjak

egy lehetőséget magamnak,

Isten népének, az emberiségnek.

Az abortuszra ítélt magzat keresztútja

I. Jézust halálra ítélik
Szüleimet a testiség kötötte össze. Mielőtt megszülettem volna, már halálra ítéltek.
Egyedül Isten szeret engem!

II. Jézus vállára veszi a keresztet
Anyám megkapta az abortuszra való beutalót a kórházba. A meg nem születettnek szégyenbélyegét viselem.
Valaki imádkozik értem egyáltalán?!

III. Jézus először esik el a kereszttel
Az emberek manapság nem ismernek el hozzájuk hasonlónak.

Istenem !

Teremtő tervedben,

a nagy mindenségben,-

picinyke pont vagyok,

egy szikra a fényben !

Mégis gondod van rám,

szeretsz, mint gyermeked,

s várod, hogy magamat

önként adjam Neked !

Kié másé lehetnék ?-

ki boldogíthatna ?-

Elég, ha rám ragyog,

kegyelmed sugara !

Tied vagyok Uram,

Tied is maradok !

Teljesüljön bennem,

terved, akaratod !

Mária, az anya

Mivel hitünk szerint Mária bűn nélkül való volt, biztosan mondhatjuk, hogy anyai hivatásában is a helyzet magaslatán állt. Nézzük meg, mit tett és mit nem tett ez az egyszerű és alázatos asszony. Most nem a Mennyek Királynéjaként gondoljunk rá, hanem közülünk való édesanyaként. Hiszen neki sem volt könnyebb semmi, nem kapott felmentést a nehézségek alól, sőt...

Gyermeket fogant

Amit tett: Átgondoltan, visszakérdezve, de Isten akaratára teljesen nyitottan igent mondott arra, hogy gyermeket foganjon, egy olyan helyzetben, ami emberileg erre alkalmatlannak tűnt. (Meg is kövezhették volna.) Ugyanakkor teljesen emberi, ahogy a hegyekbe siet Erzsébethez, hogy megbizonyosodjon: az angyal az igazat mondta, a jelenés valóság volt.

A földbe tremetve,

elrejtve, feledve,

aprócska búzaszem

csodára vár csendbe'.-

Titkos varázserő,

életet teremtő

hatalom van benne,

"Isten örök terve."

Meghalt a régi szem,

és egy új égiszen

csírázva föltámad

s aranyló kalászt hajt.

Istenem !

Én is búzaszemed,

csöppnyi csírád vagyok !

Ki fény után vágyik,

azt Te el nem hagyod !

Hiszem, hogy megérlel

kegyelmed  sugára,

s kalászba szökkenek

égi aratásra !

Egy kedves ismerősöm emlékére, aki fontos volt nekem.

Csak a jók mennek el, ők hagynak el,
Mit ők hoztak el, ők viszik el.
Ez nem tűnik fel, míg együtt vagyunk,
Csak a jók ünnepén ha az égben vagyunk.

A jók mennek el, s ránk száll az éj,
Ők hagynak el, az álmunk övék.
Ez nem tűnik fel míg együtt vagyunk,
De a jók ünnepén találkozunk.
Szívük megpihenni tér lent a mélyben,
Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben.
Legyen békesség velük a hosszú úton,
És áldd meg őket Istenem!

Hadd mondom el, mit némán énekeltem

a szívem mélyén szótlan, boldogan,

hogy magam már régen Neked adtam

s hiszek Tebenned, Istenem, Uram !

Hadd mondom el, hogy csak Te vagy valóság,

szilárdan állsz idő és tér fölött.

Neked hódolnak mélység és magasság,

a Te hatalmad időtlen, örök.

Hadd mondom el, kegyelmed végtelen,

jóságod árad, árad szüntelen.....

S ha véget ér majd földi küldetésem,

örök hajlékot készítesz nekem.

Felszáll szellemem trónod zsámolyához,

lábadhoz símul áldón, csendesen.....

Szeretlek Téged, édes Szűzanyám!

Szeretlek Téged édes Szűzanyám!
Teveled megoszthatom lelkem bánatát.
Te vagy csak nekem, senki más,
Mert lelkem fájó könnyeit Teneked hullatám.
Vigasztalásért egyedül csak Hozzád  jöhetek,
Csak Te törlöd le szememről a bánatkönnyeket!
Szűzanyám!  Adj erőt, s hogy lelkem erős legyen!
Add, hogy Téged soha el ne veszítsen,-

Hisz’ édesanyám vagy és szeretlek nagyon!
Ha Veled lehetek, lelkem megnyugtatom,
És Te meggyógyítod lelkemnek sebeit.