Hadd mondom el, mit némán énekeltem

a szívem mélyén szótlan, boldogan,

hogy magam már régen Neked adtam

s hiszek Tebenned, Istenem, Uram !

Hadd mondom el, hogy csak Te vagy valóság,

szilárdan állsz idő és tér fölött.

Neked hódolnak mélység és magasság,

a Te hatalmad időtlen, örök.

Hadd mondom el, kegyelmed végtelen,

jóságod árad, árad szüntelen.....

S ha véget ér majd földi küldetésem,

örök hajlékot készítesz nekem.

Felszáll szellemem trónod zsámolyához,

lábadhoz símul áldón, csendesen.....

S ha szólsz Uram, és én számadásra készen

eléd viszem az egész életem.

Viszem magammal bűnös földi létem,

mit szent Fiad vére tisztára mosott.

Viszem magammal Tőled kapott hitem

s hiszem - jó Atyám - , hogy elfogadod.