Helló  !   Remek  mese  és  milyen  hangzatos  lírai  a  vége.  Sokszor  vannak  az embereknek  olyan  napjai  amikor  szúros  a tekintetük,  vagy  szúros  a  hangjuk ,  ilyenkor a  jószándékú  és  természetesen  mindjárt tetrekész  összegyűlt  csapat  körbefogja ,  az  egyik  csipkelődik ,  a másik  szúrkálja  , a  harmadik az erős  bűszke  és bátor  még  bele  is  rúg,  de  higyétek  el  van  mindig  egy - kettő, sőt  sokszor   még  több  is  aki  átöleli, vagy  megdícséri  és  még  szeretgeti  is.  Aztán  mint  minden csoda  három napig  tart  így  a  " ....sündisznó  esete  is  , Mariskával..." és mindenki  szépen  elmegy  haza  a tisztásról  és  elkezdi  a  saját életét  élni.  Ami  nem szól  másról  , mint  egyszer jó  napja  van és  máskor  rossz . Hol  ráförmed a  szomszéd  gyerekére ,  mert  letaposta  a  gyönyörű  virágait, másnap  pedig  megkéri  a kisfiút, hogy  hozzon neki ezt  azt  a közértből  és higgyétek  el  eszébe sem jút  a  tegnapi  mesebeli  sündisznó...  szia  Tamás 

Helló !  Remek  történet  volt ,  van benne  valami  igazság  izű  is... a vidéki  ember tőrekvése , rátartisága.  De  benne van némi nagyravágyás   is  amikkel  nem  is  volna  semmi  baj  és pesze  minden  tiszteletem  a gazdáké  és  a  mezőgazdaságban  dolgozóké.  De  mivel  minden  éremnek  két  oldala  van, így  ennek  a tőrténetnek  a  másik  fele  is  erre  utal .... a nagy  vágyakból  és  a  hatalmas  tervekből  nem mindig  lesz  végkifejlet  és  siker.  Ámde  akinek  ez  sikerűl  attól  ne  vegyűk  el  az  álmait  a  lehetőséget  és  a  célokat.. .  minden  tiszteletem  azóké  akik  saját  erőből  és  akaratukkal  érték  el  a  céljaikat  és  amit  maguk elé  tűztek.  szia  Tamás 

Helló !  Megint  egy  érdekes  téma....  a  félelem,  szorongás, stb.  Olvasgatva  a többiek  szavait  kedves  és  szép  emlékek  törtek  elő  bennem.  Sok szép  nap , a gyermekkor,  a  fiatalságom, a szerelmek  és  gyönyörök  és  a  múlt.  Sok olyan szép  és kedves érzés  ami  lassan  már  múlandó  és  csak  emlék  marad... De  sajnos ezen  dolog  fonákja   magint csak  komolyra  fordítva  a szót,  sajnos  nem  ez.  A tények  azt  igazolják , hogy a  mai  gyermekek  már  fiatalon  megismerik  ezt  az  érzést .  Sajnos  az  oviban  kezdődik az  iskolában  folytatódik  is  így  haladhatunk  a  munkahely  és  az öregedés  felé.  Ez  pedig nem  más  mint  az  örök  megfelelni  vágyás  kényszere. Melyet  a  hosszú  évek során  rákényszerítettek  az  emberekre. Tanulás, vizsgák,  az  első  munkahely , megfelelni a  főnököknek és a kollégáknak .  Az életnek  , a  barátnőnek  és barátnak , a feleségnek  és  a férjnek... és  ezt  egészen a  halálunkig  sorolhatnám. Ott  a sok  probléma  , a munkahelyen , a  családban a  válások  ....és  ez  mind  mind  egyenes  út  a szerongáshoz  és  aztán  az egyik fél  halála  pedig  a  partneréhez.  A magány az egyedüllét  és  minden  arra  az  útra vezethet  minket,  hogy  barátok nélkül  nem  ér semmit  az élet. Ezért mindenkinek   kívánok igazi  barátokat. Nem  kell  mindannyiunknak  mindenkit   szeretnie  , elég  azokat  akik közel állnak  hozzánk és  a  barátaink.

Helló ! Igen  ez  érdekes dolog  ,az élettel  a  mi  leszek, ha  nagy  leszek....tudom  lehet  hogy  furcsának  tűnik ,  de én  nem  igazán  terveztem  meg  semmit.  Valahogy  az  élet hozta mindig  a  változásokat.  Azt  tudtam  és tudom hogy  a  művészetek  közel  álltak  , állnak  hozzám  és mindig  ekörűl  forgot  az  életem  valamilyen  formában.  Egészen  lent  és  középen  és  talán  kicsit  feljebb , de mindig  megprobáltam  őnmagam  lenni , önmagam maradni,  mégha  ezt  sokszor  az  egészslégembe  került  is...Most  sem  vagyok  100%-osan  az  aki talán  kisfiú  korában  az  álomvilágában  szeretett  volna  lenni.  De  ha nehézségek árén is  , de  mindig  emberi  brobáltam  maradni,  ha  nem is  sikerült  mindig. Azt hiszem  van  valami hasonló mondás: "  A tisztelet  nem azoknak jár,  akik  sohasem  buknak el, hanem  azokéi  lehet akik  ugyan  elbuknak  és mégis  újra  felállnak ...."  - és  emberek  maradnak  , ezt  már  csak  én  fűzöm  hozzá.szia  Tamás 

siketes esetek még:
www.hallogatom.blog.hu

Én 10 deka vegyeset kérnék..... Szabad?

Szép:)

Sziasztok.Aki hallotta már Lisa Gerald hangját akár zene nélkül...az szintén vallja , hogy a zene megnyugtat.Bár ha igazán el szeretnék lazulni akkor Kitaro-t hallgatok.Kell hogy legyen valamiféle "hatalma " a zenének felettünk , hisz a kisgyermek az anyja énekhangjától szinte elalél.A zene , a ritmus az ami megszínesíti a csendet.Persze számomra a csendbél (ritka kincs) nincs szebb zene.:-)) Előzmény: bogyo, 2007-09-30 07:25Hozzá tenném: számomra Lorena McKennit zenéje is megnyugtató...Köszönöm, hogy elküldted ezt az összeállítást!

Helló  !   Köszi  neked  ezt  a  szép  legendát  és  tényleg  csodás  ez  a hely.  Egy  amolyan izzig - vérig  népi  történet  a  maga  kedves  bályával,  remek  fordulataival  és  az  igazságosztó  befejezésével.  Sokszor  valóban  megtörténhetne  a  valós  világban  is ....  szia  Tamás 

Helló  ! Szalvétát  nem  gyűjtöttem,  de  sokminden  mást  igen.  Remek  téma  megin,  tényleg  egyszer  majd  átgondolom  és   összeállítom,  hgy  életemben mennyi mindent  gyűjtöttem  és  hány  kedves  és  szép  emlék   kapcsol  ezekhez  a  dolgokhoz.  Szia  Tamás