Este álmatlanság lett úrrá rajtam, így kihasználva az időt, elővettem gyermekkorom szalvétagyűjteményét, hogy egy  Kedves Barátom unokájának válogassak belőle.
Ahogy a kezembe vettem a már-már megsárgult papírszeleteket, velük együtt törtek fel bennem gyermekkorom emlékei is. Van köztük közel 40 éves darab is. A száma pedig??? ...sosem számoltam, de 3000 db. körül biztosan van.
legszívesebben minden egyes szalvétámat "bemásolnám", s lehet emlékeznének páran azokra az időkre, amikor Pityke őrmester, Dr. Bubóék, a Kis elefánt, és ilyen mesék szalvétáit lehetett kapni. De van receptes is ......... persze nincsenek olyan mutatósak, mint a maiak, sem olyan puhák..................de nekem szebbek, nekem az emlékeim ékesítik fel ezeket a kis egyszerű papírszeleteket........
Hosszú évekig rá sem néztem a gyűjteményre, mígnem a lányom úgy döntött, hogy folytatja a gyűjtésemet, gyarapítja a gyűjteményt, bár közel sem olyan lelkesedéssel és kitartással tette, mint én gyerekkoromban.
Dobozokba rejtve pihennek, néha még ma is kerül hozzájuk néhány friss példány.
Találtam még jócskán olyat közöttük, amiből kettő volt. Remélem Unoka örülni fog nekik, és ugyanolyan féltve fogja őrizni, mint én tettem több évtizeden keresztül.

Tudjátok, hogy mióta használunk szalvétát?

Az 1450-es esztendőkben terjedt el a vászonból szőtt szalvéta használata. Addig mindenki a földig érő abroszba törülközött, s mivel az ujjaikkal ettek, minden fogás után abroszt kellett váltani. Divatba kerülve a szalvéta előbb a gyermekek nyakába került, a felnőtteknek pedig a térdére, ám nem minden nemzet gyakorlatában egyformán. Például az angolok, spanyolok, hollandok, akik egy időben széles, kikeményített, fodros, kerek gallért viseltek, étkezés közben a nyakukba szalvétát gyűrtek, hogy a kezükkel a szájukig vitt étel a gallért be ne piszkítsa.
Egyébként a szalvéta megjelenése újabb illemszabályt szült, már 1500-ban illetlennek tartják, ha valaki az orrát törüli belé.
Ez persze a vászon asztalkendő története. A papírszalvéta születési évét, első használójának nevét nem sikerült kinyomoznom. Egy forrás szerint 1893-ban már "nem ritkák" a papíros asztalkendők sem.
Ennek alapján talán nem sokat tévedünk, ha megjelenését és használatának általánosabb elterjedését a 19. század második felére tesszük.