Egy ideig én is azt gondoltam, de most abba a helyzetbe kerültem, amit nem fogok soha megérteni. A párommal 12 évig voltunk együtt, aztán szakítottam vele, mert nem nyújtottunk egymásnak semmit, a kapcsolat ellaposodott. Másfél év után újra együtt vagyunk...DE! Azalatt a másfél év alatt szert tett egy olyan kapcsolatra, amiből még mindig nem tud kilépni, illetve mint Barátnőt fogadja 3 hetenként. Kedveli, mint embert, jó vele beszélgetni, sütni-főzni - nekem ezt mondja. Állítólag szexuálisan nem érdekli őt a nő, de a nő erősen hajt arra is. Ezeken a hétvégeken - amikor én hazamegyek a gyerekeimhez - a nő ott alszik vele 1 ÁGYBAN!!! és ez általában 2-3 éjszaka. (A nő vidéken lakik.) Ja...és tudja, hogy a párom ismét velem van és együtt élünk. Tehát ezek az alkalmak számomra a kitaszítottság és bizonytalanság érzését keltik. Nem tudom, hihetek-e az önzetlen, szexmentes barátságban ebben az esetben.
Én úgy gondolom egy barátnál sincs szükség a sűrű találkozásokra, hiszen a közeli rokonokkal sem találkozunk ennyire sűrűn...Miért kell engem félretenni ha igazán szeret? Miért nem tudja lezárni az előző kapcsolatát, ha néha neki is terhes...vagy hazudik? Mindenesetre most is itthon vagyok a gyerekeimmel, miközben ők együtt töltik a hétvégét...Mit csináljak, hogy ne menjen tönkre a kapcsolatom és én sem...? Előre is köszönöm, ha választ kapok!
Üdvözlettel: Eszti

Másrészről viszont minden ember tökéletes, nem? S ha elhisszük, hogy tökéletesek vagyunk, úgy tudjuk elfogadni a másikat, amilyen. Másnak, máshogy tökéletesnek.Persze ez a legnehezebb, hisz mindenhonnan csak a hibáinkkal szembesülünk. Értékítéletünk olyan mélységekig van belénk kódolva, ahová csak nagyon kevesen jutunk le. Könnyebb rámondani "ez rossz", mint megvizsgálni magunkban az ezt kiváltó érzést.Azt mondjuk törékeny a szív, és inkább elzárkózunk, ha sok csalódás ért minket az életben. Csak gondoljunk bele, ha mindenki így tesz, a teljes elhidegülésben mi értelme marad majd az életnek? Mire van a szívünk, ha nem arra, hogy szeressünk vele?A szív szeretete nem függ semmitől és igazából senkitől se.A lényeg, hogy szerethessen. Előzmény: ktstilus, 2007-10-22 11:52Helló ! Nem hiszem hogy könnyű dolgom lenne egyedül itt állni , ennyi nő , hölgy és asszony egyéni érzései, fájdalmai és magányossága révén és rávilágitani azon tényekre, melyek oldják ezen feszültségeket , fájdalmakat. Itt lenni és egydül megmutatni, hogy igen vagyunk még sokan férfiak is akik tudunk EMBEREK maradni , úgy érezni, gondolkozni mint Ti. Nem tudom megvédeni és nem is akarom azon embertársaimat megvédeni akik mindennapi cselekedeteikkel pont az ellenkezőjét bizonyítják. Nem állítom azt , hogy hibátlan lennék, aki ezt akarja elhitetni másokkal az becstelenűl becsapja embertársait. Sajnos bizton állíthatom, hogy nincs tökéletes ember, hiszen éppen ezért EMBERBŐL vagyunk és majd így itéltetünk meg egyszer mások és önmagunk tanulságára. De addig élhetünk így élhetünk úgy, lehetünk gazdag vagy szegény. Lehetünk boldog vagy boldogtalan , vidám vagy szomorú, beteg vagy egészséges.....csak probáljuk meg mindezt EMBER-ként tenni és mindig ember maradni minden körülmények között, még ha ezt nehézségek árán éjük is el. Mindenki megbotlik egyszer -egyszer , csak mi legyünk azok akik segítünk nekik felállni, hogy nekünk is segítsenek majd egyszer....Nem hiszek a teljes tökéletesség és a felsöbbrendűség irreális mitószaiban . Csak az emberben hiszek és hogy majd valamikor mindenkinek el kell számolnia valahol , valamiért, valakinak ! Tamás   

Köszönöm, hogy olvashattam! Nagyon tetszett :-)

Érdekes, amit írsz! Én nem ilyen szempontból szoktam megkülömböztetni az embereket. Szerintem tartalmas, vagy sem. Ha nem olyan, hogy érdemesnek tartsam a beszélgetésre, röviden végzek vele. Ha "egy húron pendülünk", vagy tudományosabban, ha " egy hullámhossszon vagyunk", barátom egy életre. Energiát adok és kapok tőle.

Helló!  Annyi jó, igaz  és  vicces  úgymond  "aranyköpés"  van  itt,  hogy  ezt  túlicitálni , balgaság  volna . Így  csak  egy aprósággal  toldanám  meg, mely számomra viszont  igen  mérvadó:A siker nem azoké, akik sohasem buknak el, hanem azoké akik elbuknak és újra felállnak!szia  Tamás 

Magamat kigúnyolom, ha kel, de hogy más tegye, azt nem türőm el!A némaságnak hatalmas súlya van!Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz.

Helló !  Kedves történet, amolyan  "múlt merengő", nem  szoktam  mostanában, mert nincs sok dőm  rá. De  ha úgy  hétvégén , vagy egy nyugodt  estén  szívesen gondolok  a  közeli , vagy akár  a távoli  múltba. Van  egy  régi  bölcs gondolat:  az  az ember  akinek nincs  emlékezetes  múltja , annak  a jővője  is sivár  marad. Lehet ez  akár egy  egyszerű  emlék , vagy  akár   egy szép  és  kedves  dolog, lényeg  hogy  mindig  legyen  mire  és  miért  emlékeznünk. szia  Tamás 

Helló!  Remek  képek  ,  csodás  versek ,  kicsit  borongos  de  mégis  kedves  pillanatai  ez  az ősznek.  Ez  az  évszak  mely  kihozza  azt  a sok féle színvilágot  a   természetből   mely  oly  csodás   számomra. Kedvenc  színeim  ezek  ,a  barna  minden árnyalától  a  narancsos  átmenetek  a  vörösbe.  Aztán ott vannak  a sárga  látványos  csapongásai  majd  átmenet  az elmúllásba.  Szép  ez  a  világ , az ősz  igazi  varázsa  ,  az  elmúlás  árnyalatai ....de  egy  új  és  szép  keletkezésének  lehetőségei.   szia   Tamás 

Nagyon szép gondolatok. - A vadgesztenyéről eszembejut, hogy valamikor, kisiskolás koromban, kivittek minket vadgesztenyét szedni, a kolozsvári Sétatérre. A hatalmas vadgesztenyés lombjai alatt vastagon felgyűlt az avar, élvezettel szedtük a rengeteg gesztenyét, jó játék volt. Még versenyeztek is az iskolák egymás között, ki szedi a legtöbbet. Valamilyen vegyi gyárnak gyűjtöttük, ha jól tudom. A mai gesztenyefák, sajnos, rossz állapotban vannak. A szennyezett levegő, vagy mi az oka annak, hogy nem életképesek. Egyre többet kell kivágni és más féle fákkal pótolni. Pedig milyen szép is a gesztenyefa! Minden évszakban! A fehér-, vagy pirosvirágúak, óriási lombkoronájukkal... Megfogadom a jó tanácsot! Teszek egy gesztenyét a zsebembe!