az én értelmezésemben....

Ki a barát?
Aki mindig mellettem áll?
Aki érzi minden rezdülésem?
Aki úgy ismer, mint senki más?

A barátságnak is vannak fokozatai. De akkor, azt hogy nevezzük?
Hogy tudunk szavakkal különbséget tenni barát és barát között?

Egy félbevágott hagyma jut eszembe. A közepe csupán egy szûk kör.
A nagyon kevesek, a kiválasztottak. Bennük bízok, õk ismernek a legjobban, de õk sem teljesen, hiszen még önmagam számára is tudok meglepetést okozni.

Szép napot mindenkinek!

Tudod a bohócnak is több arca van.
Amit te látsz az a külső világ.
Amit nem látsz, azt csak ő éli át.
A sok mosoly néha sok könnyből fakad,
de ha nincs könny, nincs szórakoztatás.
Talán gyakran szomorú, talán gyakran vidám,
De mindig nevetve mondja, hogy
Szép napot mindenkinek!

 Egy öreg farkas élt egy erdõben. Magányos volt egész életében... Egyetlen társa volt csupán: a sápadt Hold.

Farkas apót szerette az erdõ minden lakója. Szerették õt az erdei szellemek is. A szél szívesen borzolta kopott bundáját, amit a langyos esõ mosott olykor tisztára, hogy aztán a nap jótékony, meleg sugarai szárítsák meg azt. Farkas apó mégis magányosan élt. Minden éjjel kiült az erdõ szélére, ahol azok különös fák nõttek, amelyeknek mintha apró csillagok izzottak volna az ágain.

A szomszéd házban él egy fiatal nõ a fiával. Néha együtt ücsörgünk a parki padon, ha frisslevegõre, napfényre, vagy csak egy jó beszélgetésre vágyunk. Elmeséli a saját történetecskéit azon az ízes magyar nyelven, amelyet csak Erdélybõl jött magyarjaink beszélnek.

Öten vannak testvérek, a többsége férfi, de csak Õ merészelt szerencsét próbálni itt Magyarországon. Az otthonmaradottak csak irigykednek és várják haza meleg szeretettel, aggódással. Még mindig nem vált magyar állampolgárrá, a vizsga még elõtte áll.

Gyermekkoromban, otthon nálunk mindenki olvasott. Anyám is, apám is, nagyszüleim is. Ahogy elnéztem az arcukat, amint a könyv fölé hajolva hol elmosolyodnak, hol elkomorodnak, hol meg feszült izgalommal lapoznak egyet, azon gondolkoztam: hol járnak? Meg se hallják, ha szólok hozzájuk, s ha végre rám figyelnek, mintha visszajöttek volna valahonnan. Miért nem visznek engem is magukkal?
Mi van a könyvekben, mi az a titok, amit nem osztanak meg velem?
Aztán megtanultam olvasni. És megtudtam, mi a könyvek titka.

- Úgy határoztunk - mondta Bruckner Szigfrid -, hogy elvesszük tõled a virágot.
- Jaj ne! - esett kétségbe Vacskamati.
- De igenis elvesszük! - Dömdödöm - mondta ekkor Dömdödöm.
Csodálkozva néztek rá.
- Azt mondod, hogy kérdezzük meg a virágot is?
- Döm.
Megkérdezték hát a virágot.
- Akarsz Vacskamatinál maradni?
A virágnak szép virághangja volt.
- Igen - mondta.
- De hiszen nem öntözött!
- Tudom - mondta a virág.
- De hiszen nem kapálgatott!
- Tudom - mondta a virág.

Jó lenne egyszer olyan természetességgel ébredni, ahogy a nap csúszik fel az égre, óvatosan bontogatva ki a világot.

Hogy álmosan kitántorogva a konyhába, a kávé illata jó reggelt kívánjon.

Hogy a dolgainkban ne legyünk éhesek önmagunkra és a megszokottság ne törjön ránk.

Hogy ne kelljen autónk, bérletünk, határidõnaplónk, bankkártyánk, karóránk. Hogy cipõt se kelljen húzni és senki se csodálkozzon ránk.

Jó lenne egyszer közel engedni a csodát.

Vándorolni hatalmas mezõkön és megállni egy elárvult vadrózsabokornál, - nem elvárva a mezõ zöldjét, a virágok színét, illatát, a szirmok bársonyát.

 
"A süni szívébe akkor kezdte belopni magát a szomorúság, amikor az õsz beálltával nem talált már több lehullott piros almát a fák árnyékában.
A puha avar sem tompította bánatát, amelyben reggelente a forrás vizéig gurult.
Most nem is volt hozzá kedve, csak bandukolt lefelé a keskeny ösvényen, s közben azon morfondírozott, miért is van olyan egyedül.

Bár kedves kis sün volt, mégsem kereste a többi erdei állatka társaságát. Amolyan magányos életet élt, bár jóban volt mindenkivel, mégsem mondhatta el, hogy igazi barátja volna.

Járt a lakótelepi fagyizóhoz egy idõsebb "úr" - aki megmozgatta a fantáziámat. Törzsvendég fagyizó volt õ is, akár csak én. A fagyira nyár elején szoktam rá. Lehet, hogy boldogság hormonokra van most nagy szükségem??...Bár a miért most egyáltalán nem fontos...na szóval: az "Úr" feltûnõ eleganciával öltözködött, ami kis lakótelepünkön eléggé szokatlan. A fagyizáshoz mi tagadás én is csak "játszóruhában" szoktam megjelenni.
Minden valamirevaló férfinak azonnal a kezét figyelem meg elõször, így tettem vele is.

Ha egy férfi elrabolja a feleségedet,
nincs annál nagyobb bosszú,
mintha hagyod, hogy megtartsa!
(Sacha Guttry)


Szerintem nincs semmi ahhoz fogható,
amikor az ember egy jó könyvel bújik az ágyba.
Vagy egy barátjával, aki már olvasott könyvet!
(Phyllis Diller)


Ha az idõ tényleg nem jelent semmit a számodra,
kezdj el internetezni!
(John Dvorak)


Sohasem tagadok, sohasem mondok ellent, idõnként felejtek!
(Benjamin Disraeli)


Várni valamit a semmiért, a remény legnépszerûbb formája!