Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

 

 network.hu 

 Petőfi (Petrovics) Sándor(1823. január 1. - 1849. július 31.)

 

A márciusi ifjak vezéreként és március 15-e egyik hőseként, majd az 1848–49-es szabadságküzdelem mártírjaként a nemzeti legendárium egyik központi alakja lett; a múlt század ötvenes-hatvanas éveitől ő jelentette a magyarság számára a nagybetűs Költő fogalmát. Élete legalább annyira kultusz tárgya lett, mint a költészete.

 

Külföldön Petőfi a legismertebb költő máig. Ő az istenek magyar kedvence. Mindent megkapott, hogy nagy költő lehessen: tehetséget, történelmet, sorsot. Huszonhat évet élt, s világirodalmi rangú s méretű életmű maradt utána, mely korfordulót jelentett nemzete irodalmában” – írja Németh G. Béla költőről. (A magyar irodalom története. Kossuth Kiadó, 1982.,170. old.)

 




A TÉLI ESTÉK

Hova lett a tarka szivárvány az égrõl?
Hova lett a tarka virág a mezõkrõl?
Hol van a patakzaj, hol van a madárdal,
S minden éke, kincse a tavasznak s nyárnak?
Odavan mind! csak az emlékezet által
Idéztetnek föl, mint halvány síri árnyak.
Egyebet nem látni hónál és fellegnél;
Koldussá lett a föld, kirabolta a tél.

Olyan a föld, mint egy vén koldús, valóban,
Vállain fejér, de foltos takaró van,
Jéggel van foltozva, itt-ott rongyos is még,
Sok helyen kilátszik mezítelen teste,
Ugy áll a hidegben s didereg... az inség
Vastagon van bágyadt alakjára festve.
Mit csinálna kinn az ember ilyen tájban?
Mostan ott benn szép az élet a szobában.

Áldja istenét, kit istene megáldott,
Adván néki meleg hajlékot s családot.
Milyen boldogság most a jó meleg szoba,
S meleg szobában a barátságos család!
Most minden kis kunyhó egy tündérpalota,
Ha van honnan rakni a kandallóra fát,
S mindenik jó szó, mely máskor csak a légbe
Röpûl tán, most beszáll a szív közepébe.

Legkivált az esték ilyenkor mi szépek!
El sem hinnétek tán, ha nem ismernétek.
A családfõ ott fenn ûl a nagy asztalnál
Bizalmas beszédben szomszéddal s komával,
Szájokban a pipa, elõttök palack áll
Megtelve a pince legrégibb borával;
A palack fenekét nem lelik, akárhogy
Iparkodnak... ujra megtelik, ha már fogy.

Kinálgatja õket a jó háziasszony,
Ne félj, hogy tisztjébõl valamit mulasszon,
Hej mert õ nagyon jól tudja, mit mikép kell,
A kötelességét õ jól megtanulta,
Nem bánik könnyen a ház becsületével,
Nem is foghatják rá, hogy fösvény vagy lusta.
Ott sürög, ott forog, s mondja minduntalan:
"Tessék, szomszéd uram, tessék, komám uram!"

Azok megköszönik, s egyet hörpentenek,
S ha kiég pipájok, ujra rátöltenek,
És mint a pipafüst csavarog a légben,
Akkép csavarognak szanaszét elméik,
És ami már régen elmult, nagyon régen,
Összeszedegetik, sorra elregélik.
Akitõl nincs messze az élet határa,
Nem elõre szeret nézni, hanem hátra.

A kis asztal mellett egy ifjú s egy lyányka,
Fiatal pár, nem is a mult idõt hányja.
Mit is törõdnének a multtal? az élet
Elõttök vagyon még, nem a hátok megett;
Lelkök a jövendõ látkörébe tévedt,
Merengve nézik a rózsafelhõs eget.
Lopva mosolyognak, nem sok hangot adnak,
Tudja a jóisten mégis jól mulatnak.

Amott hátul pedig a kemence körûl
Az apró-cseprõség zúgva-zsibongva ûl,
Egy egész kis halom kisebb-nagyobb gyermek
Kártyából tornyokat csinál... épít, rombol...
Ûzi pillangóit a boldog jelennek,
Tennapot felejtett, holnapra nem gondol. -
Lám, ki hinné, mennyi fér el egy kis helyen:
Itt van egy szobában mult, jövõ és jelen!

Holnap kenyérsütés napja lesz, szitál a
Szolgáló s dalolgat, behallik nótája.
Csikorog a kútgém ott kinn az udvaron,
Lovait itatj' a kocsis éjszakára.
Húzzák a cigányok valami víg toron,
Távolról hangzik a bõgõ mormogása.
S e különféle zaj ott benn a szobába'
Összefoly egy csendes lágy harmóniába.

Esik a hó, mégis fekete az útca,
Nagy, vastag sötétség egészen behúzta.
Járó-kelõ ember nem is igen akad,
Egy-egy látogató megy csak hazafelé,
Lámpája megvillan az ablakok alatt,
S fényét a sötétség hirtelen elnyelé,
Eltûnik a lámpa, a bennlevõk pedig
Buzgón találgatják: vajon ki ment el itt?


(Pest, 1848. január.)

network.hu


HA AZ ISTEN...


Ha az isten ekkép szólna hozzám:
"Fiam, én neked megengedem,
Hogy ugy halj meg, mint magadnak tetszik."
Erre kérném akkor istenem:

Legyen ősz, de szép, szelíd, derült ősz,
Sárga lombon fényes napsugár;
Sárga lomb közt zengje végdalát egy
A tavasztól elmaradt madár.

S valamint az őszi természetre
A halál jön észrevétlenül:
Énreám is így jőjön... csak akkor
Vegyem észre, ha mellettem ül.

Ekkor, mint a lombon a madárka,
Zengjem én is el végdalomat
Bűvös hangon, mely le a sziveknek
Fenekére s föl az égbe hat.

És ha vége a varázséneknek:
Ajkaimat egy csók zárja be,
A te csókod, szőke szép leány, te
Földi lények legdicsőbbike! -

De ha ezt nem engedné az isten,
Kérném akkor, hogy tavasz legyen,
Harc tavasza, hol rózsák teremnek,
Véres rózsák, férfikebleken.

S lelkesítve zengjenek a harcok
Csalogányai, a trombiták,
Ott legyek, s az én szivemből szinte
Nőjön egy halálos vérvirág.

S ha ledőlök ekkor paripámról:
Ajkaimat egy csók zárja be,
A te csókod, te szép szabadság, te
Égi lények legdicsőbbike!

Szalkszentmárton, 1845. aug. 20. - szept. 8. között

 

network.hu
RESZKET A BOKOR, MERT...


Reszket a bokor, mert
Madárka szállott rá.
Reszket a lelkem, mert
Eszembe jutottál,
Eszembe jutottál,
Kicsiny kis leányka,
Te a nagy világnak
Legnagyobb gyémántja!

Teli van a Duna,
Tán még ki is szalad.
Szivemben is alig
Fér meg az indulat.
Szeretsz, rózsaszálam?
Én ugyan szeretlek,
Apád-anyád nálam
Jobban nem szerethet.

Mikor együtt voltunk,
Tudom, hogy szerettél.
Akkor meleg nyár volt,
Most tél van, hideg tél.
Hogyha már nem szeretsz,
Az isten áldjon meg,
De ha még szeretsz, úgy
Ezerszer áldjon meg!


Pest, 1846. november 20. után

network.hu


SZABADSÁG, SZERELEM!

Szabadság, szerelem!
E kettõ kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.

(Pest, 1847. január 1.)

network.hu



A BÁNAT? EGY NAGY ÓCEÁN


A bánat? egy nagy óceán.
S az öröm?
Az óceán kis gyöngye. Talán,
Mire fölhozom, össze is töröm.

Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt

 

 

EMLÉKEZET...

Emlékezet!
Te összetört hajónk egy deszkaszála,
Mit a hullám s a szél viszálya
A tengerpartra vet... – –

(Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt.)

network.hu

Címkék:

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Rné Magdi üzente 11 éve

Szia!
Az első köny akakban megjelent műve a, a
Helység kalapácsa.
1845ősze és 1846 tavasza között írta a Felhőkciklus darabjait.
1846 őszén ismerkedett meg Szendrey Júliával, a következő év szeptemberében össze házasodtak.
1847 ben jelent meg az Összed költeményei c kötete, mottójául a Szabadság Szerelem....című költeményt választotta a költő.
1848-as márciusi forradalom egyik vezér alakja.
A Nemzeti dal c. költeménye az események jelképévé vált.
Köszönjük Ilike.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Tetszett az összeállításod már én is elfeledtem,hogy petőfi mikor is született meg,hogy hol is már rég tanultuk az iskolában,sajnos egy ilyen nagy költőröl csak a Március 15.e jut eszünkbe már.Köszönöm,hogy ezt küldted felevenitettem a régi tanulmányaimat is.

Válasz

Rné Magdi üzente 11 éve

habakukkmukk Ilike irta.
Szia!
Petőfi Sándor Apjának Maglódom az Ó Faluban volt hentes üzlete.
Az 1820 évek elején költöztek el maglódról Petrovics István és Hrúz Mária gyermeke. .Kiskunfélegyházán gyerekeskedett.
Iskoláit,Szabadszálláson Pesten Kecskeméten, Aszódon végezte..1839 be beáll katonának.
Majd színész lett Pesten és Kecskeméten.
Első verse: A Borozó 1842 benjelent meg.
Majd Pestre ment, 1844ben segég szerkesztő lett a Pesti Divatlapnál.
Nekem küldte,de elhoztam hozzád is.

Válasz

Nagy Ági üzente 11 éve

Nagyon tetszik ez az összeéllítás. Megörültem, hogy a kedvenc versemet is beletetted."Reszket a bokor..."
Szeretem Petőfi verseit, hisz ezeken nevelkedtem. Nagymamám tudott kívülről sok versét, gyakran mondogatta nekem őket.

Válasz

Rné Magdi üzente 11 éve

Nagyon szépen megemlékeztél.
Szeretem a verseit a mai napig is.

RESZKET A BOKOR, MERT...


"Reszket a bokor, mert
Madárka szállott rá.
Reszket a lelkem, mert
Eszembe jutottál,
Eszembe jutottál,
Kicsiny kis leányka,
Te a nagy világnak"
Puszillak.

Válasz

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu