A sötét éjben ragyognak a messzi égi régiók,
Fényük postalován utaznak az évmilliók.
Nem látod a magasban a Létezés ködét,
Avatatlan szemek elől takarja a sötét.

A távol csillagok közt fogantak lelkeink,
Csak az istenek tudhatták, mik lesznek terveink.
A lelkek ketten egy testvérpárt alkottak,
A bölcsesség adományán egyformán osztoztak.

Időtlen időkig keringtek egymás mellett,

Majd helyet kerestek ahol fejlődni lehet.
Egymás után indultak a nagy útra,
Előbb egyik, majd a másik zuhant az alagútba.

 A szárnyas lelkek testgúnyába öltöztek
Csillagok honából földi házba költöztek.
Így a lélek-testvérek egymásról mit se tudtak,
Gyermekek voltak még, nevetve tanultak.

De szívük mélyébe ezer karcot véstek
A szellőként szárnyaló, tovafutó évek.
Útjukon sokáig egyedül haladtak,
Ám eljött az idő, és egymásba botlottak.
Mostantól fogva közös pályán járnak,
Szellemük ezentúl a messzeségbe szárnyal!

                                         Huszti Sándor