Azt mondta egyszer a kicsi kéz a nagynak:

Te hatalmas kéz, szükségem van rád,

mert nélküled szinte semmit sem érek.

Éreznem kell tenyered melegét,

mikor felébredek s mellettem megjelensz.

Amikor éhezem és táplálékot adsz, és segítesz,

hogy megragadjak valamit s felépíthessem apró játékaimat.

Velem vagy midőn járni tanulok, s hozzád futok, ha félelem gyötör.

Kérlek, ne hagyj el, marad énvelem!

A nagyobb kéz így válaszolt a kicsinek:

Te, kicsi kéz, szükségem van rád,

hogy belém kapaszkodj és megragadj!

Hadd érezzem kedvességedet,

mert érted kell kezet fognom sokakkal,

de játszani és mosolyogni nem tudok,

csak veled együtt amikor amikor te átölelsz,

és veled együtt felfedezem a világot,

a csodálatos kicsiny dolgokat.

Hadd érezzem jóságodat, azt, hogy szeretsz,

veled együtt tudok ma újra kérni is, és hálát adva megköszönni a dolgokat.

Légy mindig énvelem, erősítsd a kezem!

(Gerhard Kiefel )