Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Ők az élet önmaga iránti vágyakozásának
fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár veletek vannak, nem birtokaitok.

Adhattok nékik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az ő lelkük a holnap házában lakik,
ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne
próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok.
Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem
meg nem reked a tegnapban.

Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek
eleven nyílként röppennek el.
Az íjász látja a célt a végtelenség útján,
és ő feszít meg benneteket minden erejével,
hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak.

Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása:
Mert ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan.

Kahlil Gibran

“A legnagyobb ajándék, amit gyermekünknek adhatunk, a feltétlen szeretet, a széttárt karok és egy készséges fül.”
ismeretlen

“A gyermektársaság gyógyír a lélekre.”

Dosztojevszkij

"A gyermeknek az Isten két kicsi kezet adott. Egyik keze az apja kezét fogja, a másik az anyjáét. Nem lehet ezt a láncot büntetlenül elszakítani."
?

Guggoljon ide mellém,
ki nem csak hallani,
de érteni akar,
hogy közel legyen a szívdobogásunk. 
Birtalan Ferenc

Minden felnőtt volt egyszer gyerek
És felnő majd az új gyereksereg:
Többet s jobban törődjetek velünk
Mert eljön majd a nap, amikor mi is felnövünk. 
Bródy János

Lehet, hogy elfelejtik, mit mondtál nekik, de soha nem fogják elfelejteni, hogy hogyan érezték magukat szavaidtól.
Carl William Buehner

Értékesebb örökséget nem hagyhat gyermekeire a szülő, mint ha mindennap áldoz rájuk pár percet. 
O. A. Battista

"Aki gyermekkorában megtanul látni, az sok-sok év múlva, ha jár az úton, meglátja  a zöld fűben a sárga kankalin ragyogását, vagy a fecske töptének eleganciáját, és máris szebbnek látja a világot."

Hermann Alice

Mosolygó gyermek

A nyári busz fullasztó melegében,

Kék-bóbitás sapkája keretében,

Anyja mellére békén odabújva,

Szemben velem egy esztendős fiúcska.

Szeme azúrját kerekíti tágra,

Úgy néz a furcsa idegen világra,

Ami én vagyok, aki mostan boldog

Gyönyörűséggel arcába mosolygok.

Csak néz rám, néz rám, komolyan, sokáig,

Míg szirom arca gömbölyűre válik,

Ahogy a bimbó feslik szét a bokrán,

És édesdeden visszamosolyog rám.

Egy új emberke, ki nem is beszél még,

Hogyan érti meg mosolyom beszédét?

Hogy érzi meg, - hisz csak egy éve ember! -

Hogy a szeretet szólítja szememben!

Ó milyen titok, milyen csodaszép ez!

Egy csöpp agy, mely még gondolni se képes,

A szeretetet már fel tudja fogni

S a mosolya vissza tud mosolyogni!

Ó, ha lehetne, hogy az, aki Atyja

Minden mosolynak, nekem is megadja,

Olyannak lennem, mint ez a csöpp gyermek:

Friss antennája minden szeretetnek.

 Sík Sándor

Ha elölről kezdeném a gyermeknevelést,
fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet,
Példálózás helyett példát mutatnék,
Nem siettetném a gyermeket, hanem hozzá sietnék,
Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék,
Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot,
Kirándulnék, sárkányt eregetnék, réten kószálnék, bámulnám a csillagokat.
A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék,
Nem erőszakoskodnék a gyerekkel, hanem a lelkét erősíteném,
Előbb az önbizalmát építeném, azután a házamat,
Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről,
És többet a szeretet hatalmáról. 

Diane Loomans