Nadányi Zoltán


A KUTYÁM


A kutyám
halkan lépked lépteim után.
Hőt, fagyot
boldogan tűr értem, nem hagy ott.
Szél ha tombol,
jég ha ver, nem veri el nyomomból.
Ő azért van, hogy kísérjen engem,
négy év óta kísér, mint az árnyék.
Ha nem volna, idegenül állnék
a mezőn, a kék-zöld végtelenben.
Hátranézek, ott van, mindig ott van,
jön utánam halkan és nyugodtan.
Nem kékvérű ősök ivadéka,
a hűsége minden érdeme,
meg hogy úgy néz a szemembe néha,
mintha mindent, mindent értene.
Le-lehajlok, hogy megsimogassam,
ő hátára fordul erre lassan
és ott érzem ujjaim hegyén
dobogó kis szívét. Ó, szegény!
Néha aztán – vannak külön utak –
otthon kell őt hagynom, ez a sorsa.
Ekkor ő, mint akit szívenszúrtak,
leroskad a kapunál a porba.
Ott találom, mikor visszatérek,
akkor tér meg őbelé a lélek.
Ó, hogy megörül,
ha megérkezem!
hogy ugrál körül!
nyalná a kezem.
Kaputól az ajtóig követ,
ott megáll és hűség és remény
csillog a szemén:
hátha, hátha beljebb is jöhet?
A bundája ázott, talpa nedves,
de oly szépen néz rám. Jöjj be, kedves,
jöjj be, ha ez neked gyönyörűség.
Ne csalódjék a Remény, a Hűség.

Válasz

Nem értem miért így teszi be :-( Eddig semmi baj nem volt vele.

Válasz

Horváth-Varga Sándor

AMIT AZ ÉLETTŐL AKAROK


Remélni jót és alkotni szépet
Boldognak látni minden népet
Megetetni az összes éhezőt
Virággal ültetni be tar mezőt
És meglocsolni a sivatagot
Ez - mit az élettől akarok
Békében nevelni sok gyermeket
S ne legyen rémisztő a rengeteg
Fény gyúljon fel az agyakban
S az ember ne éljen akaratlan
Csak az örömök legyenek nagyok
Ez – mit az élettől akarok
Emlékezni arra mi régen volt
Becsülve tisztelni az öregkort
Mert tapasztalás tanít jövőt
És erős oltalmazhat serdülőt
Hogy városokat ne fedjen el homok
Ez – mit az élettől akarok
A vérnek legyen végre értéke
S nem kérdezve, hogy kérték-e
Csak adni, magadból őszintén
Hogy kísérjen a tudás, a fény
S a gyermekek legyenek boldogok
Ez – mit az élettől akarok
Kérem, legyen mindennap ünnep
Hol könnyet nem a fájdalmak szülnek
Legyen hit, megértés, szeretet, béke
Hisz az életnek van valódi értéke
Így büszke lehetek, hogy ember vagyok
Ez – mit az élettől akarok

Válasz

Balla Zsófia: VISSZA A HOLD ÖSVÉNYÉN, A VÍZENA partig jött a fény,kilépett, ami ezüst, a vízre.Virágfejek utaztak a hullámokon.Ki a partra és újra besodorva.Kinyílnak a kagylók és becsukódtak a szirmok.Megnyíltak a felhők és bezárulnak a szavakA visszaút a víz színén,találj utat a csökönyös Holdig,a vöröslő mécsesig, az esteki nem szólt szaváig, oda, holmég nappal van s két szerető közt a sugárzás.

Válasz

Reményik Sándor:FagyöngyHa könny a gyöngy:A fagyöngyök az erdő könnyei,Parányi könnyek, mozdulatlanok,Fák sudarára fagyott sóhajok,Az erdő gyöngybefagyott bánata,Élősködők, mint minden bánat,Amely az élet üterére támadÉs lassan, észrevétlenFelszürcsöli vérét a büszke fáknak.

Válasz

Szilágyi Domokos Ragyogj Elaludtak a fák, a levelek libegnek, az álmok tudnak várni, az álmok nem sietnek. Tudjál álmokra várni, ahogy ők tudnak várni rád, az éber csak így nem csalja meg magát. A levelek fölött álmodó fények úsznak, az álmok fölragyognak, a fények elalusznak. Aludj fényekkel együtt, Ragyogj álmokkal együtt.

Válasz

Takács Judit JúliaGondolj rám....Ha rád gondolok mosolyra húzódik ajkam,ilyenkor úgy érzem mindig ezt akartam.Várni valakit, ki elvarázsol, elrepít,s mint egy kósza árva madarat megszelidít.A lelke szabad, szárnyalna ő boldogan,de teste egy kalitkába zárva van.Felszállnék énis,repülnék hozzád,megmásznék hegyeket, úsznék tengereken át.Szárnyammal megérinteném gyönyörű arcodat,csiripelnék füledbe édes búgó szavakat.De nem vagyok madár,és repülni sem tudok,így csak néhány igaz szóval üzenni fogok:Gondolj rám ha jön az őszés hullanak majd a levelek,ezer színben pompáznak,mint én ha veled lehetek.Gondolj rám ha tavaszodikés felragyog egy napsugár,ezer csókkal köszönném meg,ha kezem fognád,s itt volnál.Gondolj rám,ha eljön a nyárs virágok milliói nyílásra vár,mondanám százszor hogy szeretlekde hiába,mert szívünk már mást szeret.Gondolj rám ha beköszönt a télés minden ember nyugalmat kér,akkor majd felhívlak és elmondom neked,minden évszakban ott voltam veled.   

Válasz

Köszi szépen.

Válasz

Bella István - És szólt a szóÉs szólt a hegy: - Ha alvó kő leszek, hogy felébredjek, kezedbe veszel-e? És szólt a Nap: - Ha már nappal leszek, hogy megvirradjak, szemed fölnyitod-e? S a csillag szólt: - Ha már csak fény leszek, szemhéjad alá, látni elrejtesz-e? És szólt a tó: - Ha tűz gyöngye leszek, egy fűszál sóhajában meghallasz-e? És szólt a szó: - Ha kucorgó fény leszek, a szájad szélén, hogy megláss, egyetlenegyszer kimondasz-e?!

Válasz

 Erdélyi GáborSzem-mosolyHiányoztam?Nem voltam itt?Talán épp az utcánátfagyottan léptem átegy eső után maradttócsányi, didergő vizet.Akkor gondoltál rám?Mikor egyedül a sötétbenkeresett agyamban a reményés nem talált hitet?Esetleg ott voltálmikor egy felhőn ásította nap?Kezében zsoltár volt a fényegy felém elküldött sugárban.Elhiszem ha mondod.Mosoly inog szemem sarkábanmert mertem látni a Tavaszt!Ma…Egy őszi délutánon.Kedvetlen nyűg arat mindenüttnyirkosság tanyáz a fákonaz utcán holt levélkupacalatta már az enyészeté letta sok nyári álom…S Neked hiányzom…Higgyek mégegy félig kacér mosolynak?Mert ha kell: Kivárom sorom!De csak akkor,ha hiányzom…

Válasz