Nadányi Zoltán


A KUTYÁM


A kutyám
halkan lépked lépteim után.
Hőt, fagyot
boldogan tűr értem, nem hagy ott.
Szél ha tombol,
jég ha ver, nem veri el nyomomból.
Ő azért van, hogy kísérjen engem,
négy év óta kísér, mint az árnyék.
Ha nem volna, idegenül állnék
a mezőn, a kék-zöld végtelenben.
Hátranézek, ott van, mindig ott van,
jön utánam halkan és nyugodtan.
Nem kékvérű ősök ivadéka,
a hűsége minden érdeme,
meg hogy úgy néz a szemembe néha,
mintha mindent, mindent értene.
Le-lehajlok, hogy megsimogassam,
ő hátára fordul erre lassan
és ott érzem ujjaim hegyén
dobogó kis szívét. Ó, szegény!
Néha aztán – vannak külön utak –
otthon kell őt hagynom, ez a sorsa.
Ekkor ő, mint akit szívenszúrtak,
leroskad a kapunál a porba.
Ott találom, mikor visszatérek,
akkor tér meg őbelé a lélek.
Ó, hogy megörül,
ha megérkezem!
hogy ugrál körül!
nyalná a kezem.
Kaputól az ajtóig követ,
ott megáll és hűség és remény
csillog a szemén:
hátha, hátha beljebb is jöhet?
A bundája ázott, talpa nedves,
de oly szépen néz rám. Jöjj be, kedves,
jöjj be, ha ez neked gyönyörűség.
Ne csalódjék a Remény, a Hűség.

Válasz

Nem értem miért így teszi be :-( Eddig semmi baj nem volt vele.

Válasz

Horváth-Varga Sándor

AMIT AZ ÉLETTŐL AKAROK


Remélni jót és alkotni szépet
Boldognak látni minden népet
Megetetni az összes éhezőt
Virággal ültetni be tar mezőt
És meglocsolni a sivatagot
Ez - mit az élettől akarok
Békében nevelni sok gyermeket
S ne legyen rémisztő a rengeteg
Fény gyúljon fel az agyakban
S az ember ne éljen akaratlan
Csak az örömök legyenek nagyok
Ez – mit az élettől akarok
Emlékezni arra mi régen volt
Becsülve tisztelni az öregkort
Mert tapasztalás tanít jövőt
És erős oltalmazhat serdülőt
Hogy városokat ne fedjen el homok
Ez – mit az élettől akarok
A vérnek legyen végre értéke
S nem kérdezve, hogy kérték-e
Csak adni, magadból őszintén
Hogy kísérjen a tudás, a fény
S a gyermekek legyenek boldogok
Ez – mit az élettől akarok
Kérem, legyen mindennap ünnep
Hol könnyet nem a fájdalmak szülnek
Legyen hit, megértés, szeretet, béke
Hisz az életnek van valódi értéke
Így büszke lehetek, hogy ember vagyok
Ez – mit az élettől akarok

Válasz

Balla Zsófia: VISSZA A HOLD ÖSVÉNYÉN, A VÍZENA partig jött a fény,kilépett, ami ezüst, a vízre.Virágfejek utaztak a hullámokon.Ki a partra és újra besodorva.Kinyílnak a kagylók és becsukódtak a szirmok.Megnyíltak a felhők és bezárulnak a szavakA visszaút a víz színén,találj utat a csökönyös Holdig,a vöröslő mécsesig, az esteki nem szólt szaváig, oda, holmég nappal van s két szerető közt a sugárzás.

Válasz

Reményik Sándor:FagyöngyHa könny a gyöngy:A fagyöngyök az erdő könnyei,Parányi könnyek, mozdulatlanok,Fák sudarára fagyott sóhajok,Az erdő gyöngybefagyott bánata,Élősködők, mint minden bánat,Amely az élet üterére támadÉs lassan, észrevétlenFelszürcsöli vérét a büszke fáknak.

Válasz

Szilágyi Domokos Ragyogj Elaludtak a fák, a levelek libegnek, az álmok tudnak várni, az álmok nem sietnek. Tudjál álmokra várni, ahogy ők tudnak várni rád, az éber csak így nem csalja meg magát. A levelek fölött álmodó fények úsznak, az álmok fölragyognak, a fények elalusznak. Aludj fényekkel együtt, Ragyogj álmokkal együtt.

Válasz

Takács Judit JúliaGondolj rám....Ha rád gondolok mosolyra húzódik ajkam,ilyenkor úgy érzem mindig ezt akartam.Várni valakit, ki elvarázsol, elrepít,s mint egy kósza árva madarat megszelidít.A lelke szabad, szárnyalna ő boldogan,de teste egy kalitkába zárva van.Felszállnék énis,repülnék hozzád,megmásznék hegyeket, úsznék tengereken át.Szárnyammal megérinteném gyönyörű arcodat,csiripelnék füledbe édes búgó szavakat.De nem vagyok madár,és repülni sem tudok,így csak néhány igaz szóval üzenni fogok:Gondolj rám ha jön az őszés hullanak majd a levelek,ezer színben pompáznak,mint én ha veled lehetek.Gondolj rám ha tavaszodikés felragyog egy napsugár,ezer csókkal köszönném meg,ha kezem fognád,s itt volnál.Gondolj rám,ha eljön a nyárs virágok milliói nyílásra vár,mondanám százszor hogy szeretlekde hiába,mert szívünk már mást szeret.Gondolj rám ha beköszönt a télés minden ember nyugalmat kér,akkor majd felhívlak és elmondom neked,minden évszakban ott voltam veled.   

Válasz

Köszi szépen.

Válasz

Bella István - És szólt a szóÉs szólt a hegy: - Ha alvó kő leszek, hogy felébredjek, kezedbe veszel-e? És szólt a Nap: - Ha már nappal leszek, hogy megvirradjak, szemed fölnyitod-e? S a csillag szólt: - Ha már csak fény leszek, szemhéjad alá, látni elrejtesz-e? És szólt a tó: - Ha tűz gyöngye leszek, egy fűszál sóhajában meghallasz-e? És szólt a szó: - Ha kucorgó fény leszek, a szájad szélén, hogy megláss, egyetlenegyszer kimondasz-e?!

Válasz

 Erdélyi GáborSzem-mosolyHiányoztam?Nem voltam itt?Talán épp az utcánátfagyottan léptem átegy eső után maradttócsányi, didergő vizet.Akkor gondoltál rám?Mikor egyedül a sötétbenkeresett agyamban a reményés nem talált hitet?Esetleg ott voltálmikor egy felhőn ásította nap?Kezében zsoltár volt a fényegy felém elküldött sugárban.Elhiszem ha mondod.Mosoly inog szemem sarkábanmert mertem látni a Tavaszt!Ma…Egy őszi délutánon.Kedvetlen nyűg arat mindenüttnyirkosság tanyáz a fákonaz utcán holt levélkupacalatta már az enyészeté letta sok nyári álom…S Neked hiányzom…Higgyek mégegy félig kacér mosolynak?Mert ha kell: Kivárom sorom!De csak akkor,ha hiányzom…

Válasz

Szabó Magda Tudom, hogy meghaltál, de nem hiszem, még ma sem értem én; hogy pár kavics mindörökre bezárhat, hogy föld alatt a hazád és a házad, ugyan hogy érteném. Tizennyolc évet égtél, te parányi, te vézna testbe ágyalt szeretet : hogy higgyem el, hogy lángjaid kihültek, és ellebbent könnyű lehelleted? Hogy higgyem el, hogy benyelte a mélység szelíd szived szapora lüktetését, s ha száradó torokkal elkiáltom egyetlenegy birtokod a világon, ártatlan nevedet, hogy soha-soha nem jön felelet? Mindig velem jártál, nem nélkülem, most elbújtál a mélybe. Odaadtad futásod, a vizet, a nyári szélben ingó neszeket, a zizzenést, a zöld fellegeket, szólj, mit kaptál cserébe? Félsz odalenn? Tán azért vitted el a mosolygásomat, s most ketten vagytok lenn az ideges bokor alatt? Te rejtőző, becsaptál, elszaladtál, hogy bocsássam meg, hogy magamra hagytál, s itt botlom régi útjaink kövén? Felelj, te hűtlen, vársz-e rám, sietsz-e majd felém, ha nyugtalan sorsom betelt, vezetsz-e lenge fény? Beszélj, ott van a régi ház, az arany venyigék, ahol te vagy? Oda süllyedt a fiatal vidék? Hallasz? Úgy mérjem léptemet, úgy járjam útamat, hogy a füled még rám figyel a nedves föld alatt? Beszélj! Hallod a hangomat, csak nem szabad felelned? És én? Hallom még hangodat,felel majd fürge nyelved? Mindenkit hozzád mérek én, hogy úgy szeret-e, mint te; gurul a hónap és az év, szegény emlékeimbe kapaszkodom, hogy el ne essem. Emlékezz rám, hogy megtalálj, ha rám mosolyog a halál, s levél legyez felettem.

Válasz

Lesznai Anna: Hosszú őszi versBékébe burkolt az este, viseli őszi virágátBecézi kései kéjét a sokat szült asszony - az év.Megérlelte sorra a magvát - zsenge szálú mezőitSzúró kalászba szökötten küldte a kasza elé. -Gyümölcsöt osztott a gaznak, mely rejtezve útszéli sorbanVándor madár szárnyára bizza a magzatait.Almái kerekre forrtak, súlyosan csüggnek az ágonS terhüket sorra elejti a terhes anyai galy.Jól tudja, hogy bennük a kincs - a talizmán céljába érettMely örök életet adhat - s immár teljesek ők.A fészkek új fészkekbe váltak s tele hintették dalukkalA nyaraknak fáit és szárnynyal a vándor ősznek egét.Anyja emlőit böködve szívja az idei bárány- Buzáját behordta az ember - s hitvesi ágyban pihen.-------------------------------------------------------------Csak nékem nincs őszöm ez évben - mert tavaszi serkedt a vágyamS éber tavaszi kínom nem érlelte csókká az év.Úgy állok az őszülő kertben mint az, akit itt feledtekSzívem még meztelen május - nem öltözi teljesedés.És szóllok a kerthez, a fákhoz, a liliom őszi sorához,Hogy jöjjenek vissza értem s ne hagyjanak magtalanul!De ők sietve csukódnak, magukban hordják a kincsükAsszonyi szerrel és sorssal mit sem törődnek azok.Jaj! rajtunk nincs rügyi kényszer. - Ajkamnak vágyát idén márNem sűríti csókká az év s nem bontja lelankadt karom.Véletlen asszonyszerelmet, nem vezérel védőn az évad,S íme bezárta előttem gazdag magházát az ősz. -- - Idegen, érett kertben, ittfeledt kikelet kedve,Egyetlen tavasz az őszben, most fölemelem a fejem!És vallom: hogy jönnek még évek és őszök, kik díszbe ruháznak,Leszen még este, mikor csókokba öltözködöm,S a percek szent fasorában elébe megyek az Úrnak,Ki ölelő kedvre és magra énnékem rendeltetett.

Válasz

Csoóri Sándor: ÖRDÖGPILLEHa mégy a lépcsőn lefelé, ne nézz vissza a fordulónál, ne áruld el, hogy visszajössz s ha szólnék, visszaszólnál. Piros homály csapkod utánad: ördögpille vérselyem szárnya, bújj el mögé, hogy így lehess szemem örökös látomása. Ha mégy a lépcsőn lefelé, ne tudjam soha, kinek szánod sejtelmes sürgésed és kényes énekesmadár topogásod. Futottam én valaha tőled, büntettelek nyíltan, titokban, add vissza most a büntetést, míg van öröm a fájdalomban. Ha mégy a lépcsőn lefelé, látom most is egy búcsúzásod: lépdelsz s mögötted fal zuhan, vörös homály, téglapor, átok.

Válasz

Almási Gábor:RózsaIllatozó színes virág,Benne szép üzenet,Szívhez szóló,Benne a fél világ.Jaj, ha nem vigyázol, megszúrhatItt-ott, itt-ott,De sebedre szépségeEnyhülést is ad.Ne félj, ha tövise sok,Bátran leszakíthatod!

Válasz

 Október végeLassan bizony októbernek vége,és az évszak halad tél felé.Még hörpintünk a bágyadt napsütébe.s minden korty a szomjas emberé.Látod ma már ajándék a napfény,a melengető langyos levegő.Hol szélcsend ül rá fáradt vállaimra,s már feldíszítve vár a temető.Kimegyek a halottak napjára,mécsest, gyertyát, virágot viszek.Megtisztelni, akik eltávoztak,mert él a lelkük, én ebben hiszek!  Gyertyafények pislognak az éjben,mint égnek tükre, sírkertünk olyan.Csillagként világít sok fény lenn,az égi otthon, s földi egyben van.Emlékezem, míg a mécsest nézem,élőn táncol most a kicsi láng.Bár eltávoztak rokonaim régen,az emlékük bennem él tovább!Tovább él a lelkük fenn a mennyben,ahonnan a sorsunk figyelik.Talán ők lesznek a jövő nemzedéke,sok közülük újra születik...  A fáradt test megpihen a földbenhús a földhöz, csont a kőhöz tart.Visszaadjuk maradványunk rögnek,testünket, mely kiállt sok vihart.Ősz virága, elmúlás virága,díszíti a kedves hantokat.Anyaföldünk e fájó szegletjén,feltámasztunk régi arcokat.Még egy napra ismét köztünk élnek,úgy feléled az emlékezet.Szinte érzem, sok elhunyt családtag,mellettem áll, ím megérkezett...  És e napon megnyílnak a kapukaz idők síkján visszaléphetünk.Úgy éreztük, elfeledtük őket,de rájövünk, örökké szeretünk!Örökké szeretünk, sorsnak vándorai,nem halunk meg, mert az élet él.Csak fáradt tesünk, földnek ajándéka,egyedül az, ami elalél...! Delhusa Gjon - Gyertyák a síron Link

Válasz

Dsida jenő - SírversA szabad ég alatt tanyáztam.Gyermek voltam és karikáztam.Míg karikám gurult előre,ránéztem fűre, fára, kőre,holdfényre, napra, csillagokra,férfiakra és asszonyokras mindenen - legyen új vagy ódon -elcsodálkoztam szörnyűmódon.Nem nézve így lábam elébe,e roppant gödör éjjelébezuhantam. - Istenem, ha árvaútfélen fekvő karikáratalálsz, kérlek, keress meg engem:E rút veremből végy ki engem!

Válasz

William Butler Yeats: Ha ősz leszel és öregHa ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,s a tűznél bóbiskolsz, vedd le e könyvet,lapozgasd, álmodozz csak régi, könnyedpillantásodról: visszfény volt az árnyon.Hányan szerették jó kedved sugárát,s imádták hű vagy hamis szerelemmel,de én zarándok lelkedet szerettemés változó arcod szomorúságát.S az izzó kandalló-rácshoz hajolva,suttogd, kicsit fájón: hogy elszökötta Szerelem, suhan a hegy fölött,s elrejti arcát fátylas csillagokba.(Csillag Tibor fordítása) 

Válasz

Várnai Zseni NE BÁNTSÁTOK ŐKET Ha kimennek majd az életbe ők, Ha elengedi kezüket kezem, Legyen őnékik jobb mint énnekem, Ne bántsátok majd őket emberek. Enyémek ők, és mind a kettő jó, A szemük nyílt és lelkük hófehér, Kegyelem nékik az én kedvemér', Ne érje őket bántás és szitok. Tudom, hogy virtus a jót bántani, S a választottat taposni gyönyör. Ha tudnátok, a kétség, hogy gyötör: Mi lesz velük a zord világba kinn. Mert tárt karokkal mennek tőlem el, És ige lesz az ajkukon a szó, De a karjuk nem birokra való, Csak szívet adok én útra nekik. E szív oly forró, mint a föld szíve, Bántva, fájva is felétek dobog: Legyen áldott, ki rájuk mosolyog, Ki tiszta szívvel feléjük tekint. Mert szent hivéssel mennek útra ők, Ha elengedi kezüket kezem, Legyen őnékik jobb, mint énnekem, Ne bántsátok majd őket emberek!

Válasz

Rajki Miklós: BíztatóBíztatlak: Örülj!Örülj a világnak,Örülj a kinyíló virágnak,Örülj a rikkantó madárnak! A zöldlombos erdőnek, a viruló mezőnek.Örülj a hasadó hajnalnak,Éjben az égen ragyogó csillagnak! A szép napra ébredő reggelnek,A neked köszönő embernek,S minden ártatlan gyermeknek. Örülj a feléd küldött mosolynak,A hozzád szóló szavaknak!Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,Ha valahol éppen tereád várnak! Örülj, ha megfogják a kezedet,Tanítsd meg örülni gyermeked!Örülj és te is tárd ki szívedet! Az öröm széppé teszi lelkedet és vidámmá kedvedet. Örülj az ősznek, a tavasznak,A fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!Nyáron a rekkenő melegnek,Télen a hóval borított hegyeknek.Örülj, ha jön egy zivatar,Ha örülsz, akkor nem zavar.Örülj a megkonduló harangnak,A felröppenő sok-sok galambnak! A felhangzó zenének!Örülj minden csendes estének!Örülj a farkát csóváló kutyának,Örülj az egész világnak! Hiszen annyi jó és szép van, aminek örülhetsz,Örülj, ha valakivel törődhetsz!Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit öröm ér!Örömöt adj minden kicsi örömért! Az öröm az egy jó dolog,akik örülni tudnak, azok boldogok.Te is az lehetsz, ha akarod!

Válasz

Még mindigŐsz elejénMég sötét az ég,És bús eső hull,Szél simogatjaA sok levelet –Illik e zordságHangulatul;Még mindigTúlon elhiszem azt,Hogy kit szeretek,Az viszontszeret,S nem hagyjaSzótlan’ tetteimet;És megérti azt, hogyNekem csata, miNeki őrültÖrömmenet.Hibáztam ismét.Hittem, bíztam.Fogadtam százszor:Nem teszem,De nem megy, sÚjra és újraÍgy keserítemÉletem. 

Válasz

Juhász GyulaSzerelem?Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,Elrévedezni némely szavadon,Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,És rajta dúl derengő csillagok.Én nem tudom, mi ez, de édes ez,Egy pillantásod, hogyha megkeres,Mint napsugár, ha villan a tetőn,Holott borongós már az este jön.Én nem tudom, mi ez, de érezem,Hogy megszépült megint az életem,Szavaid selyme szíven simogat,Mint márciusi szél a sírokat!Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.Ha balgaság, ha tévedés, legyen,Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

Válasz

"Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék,Minden áldott este fényben megfürödnék,És ha egyszer rajtam lánckerék taposna,Alattam a föld is sírva beomolna."Bródy János : Ha én rózsa volnék

Válasz

Köszönöm tényleg NAGYON SZÉP versek vannak itt!Én is megosztom Veletek a birtokomban lévőt!  Susan Polis Schutz verse                                                          A szerelem a legszebb érzelem!  A szerelem a legerősebb érzés, mindent betöltő szenvedély, hatalmas erő, óriási izgalom. A szerelem nem akarja bántani a másikat, nem akarja megváltoztatni, nem akarja legyőzni, nem akarja becsapni. A szerelem egymás megértése, meghallgatása, segítése: a megtalált öröm! A szerelem nem ok, hogy megállj, hogy jobbá ne válj, hogy beérd kevesebbel, hogy azt hidd ennél többet tenned nem kell! A szerelem a teljes őszinteség, közös álmok álmodása, közös célok megvalósítása: a megosztott felelősség! A szerelmet keresi a világon MINDENKI, a szerelmet nem lehet félvállról venni! A szerelmet óvni, ápolni kell! A SZERELEM AZ, AMIÉRT ÉLNI ÉRDEMES, HIDD EL!!! Előzmény: Kopciherci, 2007-10-22 19:33Bogár LillaNéha fáj... Néha fáj a szeretet, S néha fáj, ha szeretnek, A szívem sokszor darabokban, S a szeretetnek már csak helye van.Néha fáj az élet, De nincs választás, élek. Az élet nehezebb mint hinnéd, Olyan jó lenne ha értenéd. Néha fáj egy-egy szó, Mely szívemig behatol, S te talán nem érzed, Hogy darabokra törted szívem. Néha fáj egy-egy pillanat, Mely az emlékemben megmarad, De ez nem változtat semmin, Csak egy seb marad a szív romjain. Néha minden fáj, De csodás az élet, Ha van melletted egy társ, Ki veled lesz egy életen át!

Válasz

A lelket ért sebre sehol a világon nincs gyógyír, csak önmagunkban teremhet meg orvossága. Ne várjunk kívülről felcsert, nekünk kell a műtétet elvégeznünk! És a gyógyulást igenis akarni kell, különben életünk végéig cipelhetjük sebtől vérző lelkünket. Tegyük, ami a dolgunk, haladjunk tovább... (Sei Shin : FÁJDALOM)

Válasz

Nagyon szép!                                    "csodás az élet, Ha van melletted egy társ, Ki veled lesz egy életen át!"József Attila Gyöngy Gyöngy a csillag, ugy ragyog, gyöngyszilánkokként potyog, mint a szöllô, fürtösen, s mint a vizcsepp, hûvösen. Halovány bár a göröngy, ô is csámpás barna gyöngy; a barázdák fölfüzik, a bús földet diszitik. Kezed csillag énnekem, gyenge csillag fejemen. Vaskos göröngy a kezem, ott porlad a sziveden. Göröngy, göröngy, elporlik, gyenge csillag lehullik, s egy gyöngy lesz az ég megint, egybefogva szíveink. 1928. július 6.

Válasz

Bogár LillaNéha fáj... Néha fáj a szeretet, S néha fáj, ha szeretnek, A szívem sokszor darabokban, S a szeretetnek már csak helye van.Néha fáj az élet, De nincs választás, élek. Az élet nehezebb mint hinnéd, Olyan jó lenne ha értenéd. Néha fáj egy-egy szó, Mely szívemig behatol, S te talán nem érzed, Hogy darabokra törted szívem. Néha fáj egy-egy pillanat, Mely az emlékemben megmarad, De ez nem változtat semmin, Csak egy seb marad a szív romjain. Néha minden fáj, De csodás az élet, Ha van melletted egy társ, Ki veled lesz egy életen át!

Válasz

Köszi

Válasz

Nagyon szépek ezek a Várnai Zseni versek.

Válasz

 Várnai ZseniMély kútba nézek...Mély kútba nézek most szüntelen, Szivemet látom benne: büntelen. Szivemet látom benne: reszkető, Arcom fogyó hold, sápadt, elvesző. Arcom fogyó hold, sorsom éji ég,Két szemem könnymeder, bús, esős vidék. Jaj nézem e tükröt, nem tükröz rajt' öröm, És hulló könnyekkel összetöröm.

Válasz

Várnai ZseniBABONAMa viszketett a balszemem,lehet, hogy öröm ér...nem is hiszed, hogy reszketekegy falat örömér',már szinte babonás leszek;jelek után kapoks ilyen vajákos híradástmagamra olvasok.Mert kell nekem, hogy higgyem azt,hogy végre öröm ér,mint szomjúzónak korty ital,mint éhesnek kenyér,mint rabnak egy kis napsütés,úgy kell e hit nekem,tenyérnyi zöld, hol vágyaimnyáját legeltetem.Ne mondd, kérlek, hogy babona,nem érted, mily öröm?remélni, hogy ma öröm ér,ne rontsd el örömöm...Mi legyen az? nem is tudom,lehet, hogy valamijó hírt fogok nagy messzirőlŐróla hallani!(1935.)

Válasz

Reményik Sándor:Spectrum Fehér az ős-szín. Talán nem is szín, A költő szerint csak "világos csend". Fehéren, tisztán Buzog a véghetetlen térből A csillagzatok vándorfénye, Míg fennakad egy hitvány üvegen. Akkor megbomlik, megzavarodik, Ős-tisztaságát homály futja be, Egysége szertehull. S a megzavart fény bomló káoszából Lángrakapnak a születő színek: Égő-piros, halványzöld, méregsárga, Irigység, bosszú, remény, szerelem, Ezernyi vágy. Szeretnék gyermek lenni újra, Isten báránya, ártatlan-fehér, Bontatlan-egy. És szól a hindu bölcs: A munka könnyű... Vedd el a nap elől az üveget.

Válasz

Kosztolányi Dezső – A hídonHúsz éves voltam és egy éjjeltíz óra tájt, színház utána nyári csillagokra nézvehaladtam által a Dunán,köröttem minden oly csodás volt,a híd, hegy tűzzáporba lángolt,alant zokogtak a habok,s egy téveteg hajó a vízbenhintázva ballagott. És én megálltam álmodozvaa lüktető mélység felett,fejem a hídkarfára nyomtam,szájam sirástól reszketett.Szellő bujálkodott a habbal,beszélt a víz susogva, halkal,titokzatos, bús volt az éj,s a selymes és szagos víz árjahullámos, tiszta, mély. Ma is emlékezem az éjre,üres vágyódással tele,egy céltalan nap tompa éjénbámultam a vizekre le.Jöttek hajók zord lángtaréjjal,hullám feszült fel, mint setét fal,eltünt a hab, el a hajó,sóhaj vonaglott a setétben:a perc oly illanó. S miért, miért nem? sirni kezdtem,agyamba nyilalt, hogyha majdegyszer letörve, elfakulva,az aggkor nyugalomra hajt,gondolok-e a titkos éjre,s elém tünik-e majd igézvee híd, e hab, e tűz-virág,s az éj, amelyre a sugár szőttvörös lángpántlikát? S hogy érzem akkor ezt az éjet?megrogyva, búsan, társtalan?S mint látom a híd-bolton állóhuszéves ifjut, enmagam?Sirok, avagy csak ámulok tána könnyü perc hamar lefolytán?Vagy tördelem eres kezem,s a habzenére, lángözönrenem is emlékezem? Ki tudja... Mostan is gyakortaúgy rémlik, mint egy költeményaz én sirásos, nyári éjem,az én könnyes álom-regém.Olyan, mint egy ezüstös álom,mely ifjan hull a sírba le,s ma sem tudom, hogy az az ifjúÉn voltam-e?...

Válasz

Előzmény: anutyi, 2007-10-16 21:39                               VÁRNAI ZSENI: ÁRVA LEÁNY DALOL...      

Válasz

                               VÁRNAI ZSENI: ÁRVA LEÁNY DALOL...Pamutharisnyát szőttek szorgos párkák,rutítni véle hófehér bokáms hamuba lencsét hintett válogatnomkegyetlen, csúf, boszorka-mostohám.Kemencepernye eltakarta arcom,szépségemből nem látszott semmisem,nem látta testem tejfehér csodájátmezítelen még forró férfiszem.Csak én tudom, hogy szép vagyok, ha éjjelletépem rongyom s keblem gömbölyűkemény kis halma villan a sötétbens derekam karcsú, hajlós gyönyörűholdsarlós íve táncosan kigyóziks karom, mint gyönge, friss jegenyeágvágyón kinyul és ajkam vérpirossatüzel, mint égő napban a virágs gondolom, kár fonnyadni s elvirulniígy csókolatlan és örömtelen,dér csípi majd testem sziromruháját,s nem száll fölém egy kósza lepke sem.Tüskés csalánnak látszom porfedetten,útszéli gaznak s potrohos darázsdöng körülöttem, félek, hogy megérint,a csókja szúr, mint perzselő parázs.Ó esztelen pillangók, balga hímek,vakon libegtek és nem sejtitekidegen, furcsa illatom varázsáts hószépségem izzásig hevitettfelhős csucsáig nem repültök rajban...ám mégis egy, ha kelyhembe kerül,megmérgesült mézem tavába fojtom,bosszus szerelmem így beteljesül.

Válasz

Várnai ZseniKI A LEGSZEBB A VILÁGON?Tündöklésem szép idejénnem néztem a tükörbe én,két kisgyerek szemefényevolt az arcom tükörképe,s szólt a szívem: - Édes lányom,ki a legszebb a világon?- Te vagy a legszebb, anyám,hidd el nékem igazán!- Édes fiam, mondd meg nékem:ki a legszebb e vidéken?- Édesanyám, Kedvesem,nincs nálad szebb, senki sem! -Csillagtükrön néztem arcom,mint egy tündér királyasszony,aki hol volt... hol nem volt...de ez nagyon régen volt.Fiam elment messzeségbe,nem nézhetek a szemébe,s másnak mondja: - Kedvesem,nincs nálad szebb senki sem!...Kislányomból kisasszonyka,csillagszeme rám ragyogja,mint egy fényes tükörkép:- Szebb a jóság, mint a szép!Tó tükréhez megyek s kérdem,ki a legszebb a vidéken?...Tó tükrét a szél kavarja,arcom girbe-gurba rajta...- Hamis a tó! - Futok messze,csorba tükör a kezembe,csorba tükör felel nékem:- Nem az vagy már, aki régen!Kedves, öreg Szülőanyám,Te mondjad meg, de igazán,elhervadtam, csúnya vagyok?Édesanyám szeme ragyog:- Hidd el nékem, édes lányom,te vagy a legszebb a világon...S ahogy szólott, könnye fénylett,arcom benne tündérszép lett.(1932.)Várnai ZseniÉVEIMAmikor negyven éves lettem,nagyon sokalltam ezt a számot;egy évecskét hát letagadtam,hosszabbítván az ifjúságot.Nem tudtam akkor, mily parázslónifjú, aki csak negyven éves,s magamat csalva ragaszkodtamahhoz az egy ellopott évhez.Mikor azután ötven lettem,- de csak negyvenkilencet mondtam -,ma már tudom, - én balga lélek,akkor is még, mily ifjú voltam.És egyre szörnyűbb évek jöttek:milliók haltak, ifjan égtek...nem számoltam már életemmel,mindegy volt már: mióta élek.Mindegy volt már, hogy meddig élek,- sorsom a messzi csillagokban, -harcoltam, írtam? árva lélek,egy elvadult embervadonban.Hány év repült el így fölöttem,lehetne száz, vagy ezer év is,volt úgy, hogy majdnem összetörtem,aztán szívem föléledt mégis.Élek, mint ősi tölgy az erdőn,évgyűrűimmel megjelölve,s lombkoronás, magas fejemmelzúgom a dalt, - tán' mindörökre!

Válasz

Köszönöm, hogy megemlékeztél róla, Várnai zsenit n is nagyon szeretem, csodálatosak a versei.Várnai ZseniNEM VOLT HIÁBA SEMMI SEM... Nem volt hiába semmi sem.Igaz, kicsit fáradt vagyok,acélkerék is megkopik,hogyha szüntelen csak forog.Kopik, kopik, de fényesül,nem fogja be a rozsda sem,csiszolja minden mozdulat,s forog, forog ezüstösen.Igaz, kicsit fáradt vagyok,nem adnak ingyen semmit ám,voltak keserves napjaim,és rengeteg dúlt éjszakám.Amíg egy gyermek nagyra nő,bizony, egyet-mást tenni kell,legalább így az életemnem múlt el csip-csup semmivel.Ránézek nagy fiamra, ésegyszerre oly üde vagyok,hogy a szemem harmatgyöngyös,hajnali rét gyanánt ragyog,s leánykám, mint a Március,rügyekbe zárt kölyöktavasz...őt nézem és bimbókorom,újra fölöttem sugaraz.Nem siratom tűnt éveim,hiszen az idő úgysem áll,csak aki meddőségekben élt,azé a vénség, rút halál.Szánom az ínyenc élvezőt,csömörnél mása nem marad,koldus, ki mit sem áldozott,s nem gyűjtött mást, csak aranyat.Igaz, egy kicsit fáradt vagyok,nehéz a toll is néhanap,de a lehalkult szívverésfiam szívén erőre kap,szépségem múlik - nem sírok,leánykám arcán tündököl,szinte sok is, e két gyerek,mily roppant kincset örököl.Nem volt hiába semmi sem,bár néhanap békétlenüllázongtam, hisz' nem tudtam én,hogy ürmöm mézzé édesül...Sokat fizettem? Nem tudom,hiszen mindennek ára van...ezerszer újra kezdenémalázatosan, boldogan.(1935)Előzmény: agnia, 2007-10-16 19:03Várnai Zseni - Minta érték nélkül Kis kék csomag, tartalma: élelem, csak félkiló: minta, értéktelen, és mégis ez egy fontos küldemény, szalonna van benne, meg sütemény. Megzörgetem a postaablakot: - Vigyázva küldjék ezt a csomagot, és föl ne bontsa illetéktelen... kísérje útján ez a kérelem. Ez Magyarországból egy kis falat, itt ért a liszt a forró ég alatt, hol a síkságon színarany terem, s zizeg a búza, mint a színselyem. Csak minta érték nélkül – semmiség, e föld ereje mégis benne ég, és húsa, zsírja, sója benne van: egészségedre váljék, Kisfiam. Ez annyi, mint egy csokor nefelejts, hogy minket soha, soha ne felejts, s ha vérré válik benned e kenyér, a lelked hozzánk mindig visszatér. Nem bánom azt sem, hogyha netalán megkóstolja egy francia leány, legalább tudja, nem vagy hontalan, szülőföldednek reád gondja van. Legszívesebben föladnám magam, egy kis csomagban, titkon, boldogan s eljutnék Hozzád, mint kis élelem, darabka szív... minta, értéktelen. Várnai Zseni - Szerelem Messze, a kéklő üveghegyekenél egy madár, a neve szerelem.Topáz a csőre, és a két szeménrubintos tűzben szikrázik a fény.A szárnya zöld, a begyén kék pihe,alatta ver forró piciny szíveés mint a villám lecsap hirtelen,fényből, viharból jön a szerelem!Már láttam egyszer, jött egy pillanatszívemre ült és hittem, itt marad,utána kaptam gyorsan és kezemátfogta csöppnyi testét melegen,vergődött, karmolt és az átkozotttenyeremben verébbé változott,szebbik valója eltünt, messzeszállts talán már más szív fölött muzsikált.Elfogni őt, bezárni nem lehet,akár a fényt, vagy nyargaló szelet,csupán a vágy oly szárnyaló szabad,hogy utolérje azt a madarat.A színe, hangja mindig újra más,meseszerű, különös és csodásOtt fönt lakik a kék üveghegyenaz a madár, a neve szerelem. Várnai Zseni - Virágos ág...Virágos ág az az asszony élete,tavasszal könnyű szirmokkal tele,s mikor lehullnak róla díszei,virág helyett gyümölcse terheli.Termése érik, pirul, gömbölyül,pillék és méhek zsongják őt körül,szellő ringatja, eső öntözi,s a nap tüzén csillognak könnyei.Ha jön az ősz, gyümölcsét megszedik,csupasz testét vad esők verdesik,reszket, amikor tépázza a szél,de nedvei forrók, akár a vér.S mikor csillogó fátylat sző a hó,s belepi őt e puha takaró,már újra szép, és arról álmodik,hogy tavaszra tündérré változik.S az lesz belőle, tündér csakugyan,ezernyi szép, feslő virága van,ő bennük éli újra tavaszát,s nyáron a nap deleje hatja át.Így ringatja a változó idő,a mag, ha pattan, az is újra ő,kikél a földből, húzza őt a fény,újjászüli az örök televény.S ha teste már csak tűzre lenne jó,olyan öreg, száraz és korhadó...ifjú fákban tovább él lényege...gyümölcsös ág az asszony élete...

Válasz

"Legszívesebben föladnám magam, egy kis csomagban, titkon, boldogan s eljutnék Hozzád, mint kis élelem, darabka szív... minta, értéktelen."Agnia!Nagyon aranyosak ezek  a sorok!Köszönöm szépen4

Válasz

Várnai ZseniÍgy élsz a mában és jövőben,minden gyümölcsben, ami érik... visszük, visszük az élet lángját.anyám, anyák a végtelenségig

Válasz

Várnai Zseni - Minta érték nélkül Kis kék csomag, tartalma: élelem, csak félkiló: minta, értéktelen, és mégis ez egy fontos küldemény, szalonna van benne, meg sütemény. Megzörgetem a postaablakot: - Vigyázva küldjék ezt a csomagot, és föl ne bontsa illetéktelen... kísérje útján ez a kérelem. Ez Magyarországból egy kis falat, itt ért a liszt a forró ég alatt, hol a síkságon színarany terem, s zizeg a búza, mint a színselyem. Csak minta érték nélkül – semmiség, e föld ereje mégis benne ég, és húsa, zsírja, sója benne van: egészségedre váljék, Kisfiam. Ez annyi, mint egy csokor nefelejts, hogy minket soha, soha ne felejts, s ha vérré válik benned e kenyér, a lelked hozzánk mindig visszatér. Nem bánom azt sem, hogyha netalán megkóstolja egy francia leány, legalább tudja, nem vagy hontalan, szülőföldednek reád gondja van. Legszívesebben föladnám magam, egy kis csomagban, titkon, boldogan s eljutnék Hozzád, mint kis élelem, darabka szív... minta, értéktelen. Várnai Zseni - Szerelem Messze, a kéklő üveghegyekenél egy madár, a neve szerelem.Topáz a csőre, és a két szeménrubintos tűzben szikrázik a fény.A szárnya zöld, a begyén kék pihe,alatta ver forró piciny szíveés mint a villám lecsap hirtelen,fényből, viharból jön a szerelem!Már láttam egyszer, jött egy pillanatszívemre ült és hittem, itt marad,utána kaptam gyorsan és kezemátfogta csöppnyi testét melegen,vergődött, karmolt és az átkozotttenyeremben verébbé változott,szebbik valója eltünt, messzeszállts talán már más szív fölött muzsikált.Elfogni őt, bezárni nem lehet,akár a fényt, vagy nyargaló szelet,csupán a vágy oly szárnyaló szabad,hogy utolérje azt a madarat.A színe, hangja mindig újra más,meseszerű, különös és csodásOtt fönt lakik a kék üveghegyenaz a madár, a neve szerelem. Várnai Zseni - Virágos ág...Virágos ág az az asszony élete,tavasszal könnyű szirmokkal tele,s mikor lehullnak róla díszei,virág helyett gyümölcse terheli.Termése érik, pirul, gömbölyül,pillék és méhek zsongják őt körül,szellő ringatja, eső öntözi,s a nap tüzén csillognak könnyei.Ha jön az ősz, gyümölcsét megszedik,csupasz testét vad esők verdesik,reszket, amikor tépázza a szél,de nedvei forrók, akár a vér.S mikor csillogó fátylat sző a hó,s belepi őt e puha takaró,már újra szép, és arról álmodik,hogy tavaszra tündérré változik.S az lesz belőle, tündér csakugyan,ezernyi szép, feslő virága van,ő bennük éli újra tavaszát,s nyáron a nap deleje hatja át.Így ringatja a változó idő,a mag, ha pattan, az is újra ő,kikél a földből, húzza őt a fény,újjászüli az örök televény.S ha teste már csak tűzre lenne jó,olyan öreg, száraz és korhadó...ifjú fákban tovább él lényege...gyümölcsös ág az asszony élete...

Válasz

Ma van Várnai Zseni, József Attila-díjas költő halálának évfordulója. Várnai Zseni - Miattuk Tudom, énnékem úgy rendeltetett Ez életben, hogy gyermeket dajkáljak. Hogy tőlük jöjjön az öröm, a bánat, Az aggódás, a könnyeső és minden, Énfájdalmamért egy jajszavam sincsen, A magam bánata, keserve semmi, Csak értük élni, csak miattuk lenni. Ha fáj is az élet, miattuk élni, És járni, kelni, mozogni, beszélni, Szavakat mondani, idegen szókat, Megkopogtatni idegen ajtókat, És jéghideg szívek zárját verni, S mindent miattuk, csak miattuk lenni. Hogy kis életük bánatalom ne érje, Cselédi lelkeknek lenni a cselédje, És álorcás orcák titkait lesni... Mindig félteni és mindig remegni, A vágyam életét, jaj sohasem élni, Lassan roskadni és lassan elégni, Míg rám nem hajlik a bús, meddő este... A lelkem úgy jut martalóc kezekre, Mint drágakő, melyet nem őriz senki... S csak lenni kell, miattuk lenni.

Válasz

Homokvár Meglepődöttség libben át felettem, Hogy ki és mi vagyok, eddig feledtem. Most felébresztett egy valós gondolat, S pereg elmémről a kemény burkolat. Vad éjben táncot járó hűvös szemek, Nézzetek, lássatok, és figyeljetek! Merjetek izzó lelkem mögé nézni, Tudjátok, hogy kell szívemet elérni. Bátran kiállok bárki ellen, ha kell! Tollammal írom, mit látok szememmel. Tinta rajzok, szívem dobbanására, S nem ismétlések mások vágyára. Megvádolt, törött lélek ébredezik Szilaj vágya, komor búra érkezik. Hát hald halandó, érezd, amit kiált! Ahogy vélt hamis szó, most igazra vált. Nem láttad át, mit a szavak mutattak. Józan elme, de vak szemek kutattak. Ragyogásom ködfátyol borította, Vetkőzésem, hamis szikra szította. Azt mondod, éreznéd igaz érzelmem, De hisz nem takarom, nincsen védelmem. Húzd el, pillád elöl, sötét függönyöd, Te is ébredj, hogy ne kelljen küszködnöd! Tanulságot vonhatsz le csak hibádból, Mit most felépíthetsz, üres hiányból. Ha nem látsz igazt, mire építsz várat? Összedől az, s kergethetsz hamis vágyat. Nem számít a szó, mit üzensz nekem, Mert nem csinálnám, ha nem vinne szívem. Erős hitláncaim akkor szakadnak, Ha már hinni sem tudok majd magamnak.

Válasz

Szilágyi Domonkos: RagyogjElaludtak a fáka levelek libegnekaz álmok tudnak várniaz álmok nem sietnekTudjál álmokra várniahogy ők tudnak várnirádaz éber csak így nem csalja megmagátA levelek fölöttálmos fények úsznakaz álmok fölragyognaka fények elalusznakAludj fényekkel együttragyogj álmokkal együtt

Válasz

Sík SándorA hajnal szerelmese.Azt szeretem, aki nevetakinek rózsaszín az arcaaki örül, aki kacagaki dalolva megy a harcra.Enyém az áprilisi szellő.A feslő bimbót szeretema hasadót, a harmatosat.A hajnal a szerelmesem.Az én emberem a gyereka nagyszemű, nevető gyermekakiben szűz, minden-csírákezer erők rügyezve kelnek.Az én emberem, aki fölkelaz induló, az ébredőakinek győzelem az álmaakiben dalol a jövő.Szeretem azt, aki akaraki remény, aki ígéret.Az enyém a vér és a tűz:a fakadó fiatal élet.Az ébredő Napot imádommegyek a virradat elé.Az én lelkem a tüzek lelkeaz én dalom a hajnalé.   

Válasz

Én csak mindig játszokÉn csak mindig játszokKedvtelve a világgalHomokból várat építek, s feldíszítemBoldogan mutatom:lám milyen ügyes vagyok!Hívok játszani magammal mindenkit,Kit utamba sodor a sors,Hisz együtt jobb. Kezébe adom a kavicsot,Nézd! Milyen fényes! Neked találtam!De csak áll ott rezignáltan.Kínosan toporog,S felrúg a várammal együtt,Hisz az csupán homok. 

Válasz

Wass Albert: Te és a világNe hidd, hogy csak az orchidea virág. Meg a rózsa, meg a szegfű. Még a mohának is van virága.Pedig a moha sohasem lát napot. Sűrű erdők nyirkos homályában él, földhöz ragadtan, nyomorultul. Ő a legnyomorultabb a növények között.Mégis eljön évente az idő, amikor kivirágzik. Kivirágzik, örömet ünnepel. Akár a rózsa, az orchidea, vagy a szegfű. Semmivel sem kisebb az öröme, mint az orchideának, vagy a szegfűnek.Sőt, ne feledd, egy nagy előnye is van: senki emberfia nem tépi le különlegessége miatt a moha virágját.Fogadd meg a tanácsomat és gondolj sokat, nagyon sokat a mohavirágra.

Válasz

Zsóka és Magóca gyönyörű szép amit hoztatok! Gámentzy Eduárd Az én dalom A gyertya lángja nézd, hogy imbolyog! -Most megindulnak benne a dalok! Már sírja lágyan viasz-könnyeit. Padlóra hulló bús akkordjait, Hűs szellő kapja fel s viszi tovább, E sosem hallott szép melódiát. És kirepül kéményen ablakon, A Napba néz és tántorog vakon. Majd összegörnyed, földre hull, zihál, Kis törött szárnyú énekesmadár. De nem hagyom! Mert ő az én dalom! -És feltámad…-és többé nem adom!

Válasz

Pilinszky János: Őszelő Van valami az emberben, ami szembeúszik a természettel és az idő múlásával. Amikor a természet hanyatlani kezd, s őszbe fordul a nyár: szobánk meghittebbé válik, s íróasztalunkon hívogatóbbá a lámpafény. Rilkének nem volt igaza, amikor gyönyörű őszi versében azt írta: „akinek most sincs, sohase lesz háza”. Ősszel még akinek nincs is, úgy érzi, van háza. Szobája, ahol otthonra talál, lámpája, amelynek fényében végre valóban megnyugodhat. Az ősz kétségtelenül szellemibb a nyárnál.Becsukjuk szobánk ajtaját, de ezzel semmit se rekesztünk ki belőle. Legfeljebb a természet „közvetlen támadását”. Tavasz és nyár: a természeté. De az ősz és a tél gazdagabb: az időtlen és határtalan mindenség, az univerzum évada.Az ember kétségtelenül benne él a természetben. Otthona mégis valahol másutt van. Ahogy a tékozló fiú se atyja kertjébe vágyakozott vissza, hanem az atyai házba. Látszatra ez a kevesebb, a szűkebb, a zártabb, a lefokozottabb. Mint jelkép azonban túlmutat önmagán, ahogy a kör középpontja jelentősebb és meghatározóbb a kör bármelyik szeleténél, kiterjedésénél.Ősszel, amikor egy lámpás fénye elég ahhoz, hogy otthon érezzük magunkat – valójában az emberi sors, az emberi helyzet misztériumát éljük át. A természet elalszik – s mi fölébredünk. Látszatra leszűkül életünk; bezárkózunk. De ez a kiterjedés nélküli hely – ahol szobánk áll, és lámpásunk világít – a „kör középpontja”. Valódi helyünk. Mivel az ember, bár a természetben él, igazában a mindenség, az univerzum polgára. Mi több, az idő természetes folyamán túl az öröklété: Isten meghívottja. Valódi helye ezért jelképes. Látszatra egyetlen kiterjedés nélküli pont. Valójában az öröklét időtlen tágassága.Égessük lámpásunkat!

Válasz

Túrmezei Erzsébet Hiába várMegint hazaindulok nemsokáraNagy néma csend borult a kis szobáraÜres, kihalt lett, az ajtaja zártNincs már ott aki eddig hazavárt.Békülten mondom: elköltözöttNem lakik többé az élők közöttÓh hogy várt mindigmilyen nehezen szorongva lestemikor érkezemS amikor egyszer csak elébe léptemÚgy felragyogott az a kedves két szem!Pedig szolgálatom hívó szaváraÉn olyan gyakran hagytam őt magáraÉs neki fájt minden búcsúvételKörültipegett anyai féltéssel.Amíg csomagoltam és rendezgettemSzeme kísért, csendesen ült melettem.S belesűrítve minden féltő gondotNéhány búcsúzó szóval annyit mondott:Vigyázz magadra gyermekem!Azután egyszer Ő is útrakelt...Végső tekintetével átölelt és indulthangtalanul, csendesen...Elment! Elment! Hiába keresemŐ utazott el - ismételgetem.Tudta hogy örök hajlék hívja fennÉs most előrement és hazavárCsak egy kevés idő van hátra már!S ha véget érnek próbák, földi harcokMegint meglátom azt a kedves arcotOtt hol nem választ el soha semmi És soha többé nem kell búcsút venni.Kicsiny szobánk most csendesen fogadDe csendje is tud drága titkokatHogy vár mint eddig: hogyne várna rám!Hazavár most is az Édesanyám.

Válasz

Nagyon szép versek, köszönöm, hogy olvashattam őket.

Válasz

Rónay György: EPILÓGUS Ibolyaszálat leltél az avarban. Ne tépd le. Hadd mosolyogjon halk tavaszt az őszben kékje. Katicabogár baktat az országúton. Ne lépj rá. Nyúlj le érte. Tedd vigyázva az árokpart puha gyepére. Csillag csillog a harmatos füvön. Vigyázz, ne taposs rá. Fázik szegény. Melengető tenyérrel hajolj le hozzá. Bárányokra késeket köszörülnek. Ne engedd! A világ héja-karmában galamb sír. Mentsd meg! 

Válasz

   Kérlek, fogadj el olyannak,amilyen vagyok,s akkor egyre jobb leszek!Keménységed és elvárásaidzorddá és undokká tesznek.De ha szeretsz,jóságod sugarábanújra megszelídülök,és elfogadlak én is.Ha csak az eredményeimalapján tartasz értékesnek,elveszek;de ha pusztán önmagamértszeretsz,sikert sikerre halmozok.Semmit se tégy, csak szeress,és felnövök magamhoz./Simon András/

Válasz

Ki minek gondol, az vagyok annak... Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomra: te vagy magad ki e jelet vonja, s vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik, mert fénye-árnya terád sugárzik. Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: rajtam látsz törvényt saját magadról. Okosnak nézel? hát bízd magad rám. Bolondnak nézel? csörög a sapkám. Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz; ha oroszlánnak, nem menekülhetsz. Szemem tavában magadat látod: mint tükröd, vagyok leghűbb barátod. Weöres Sándor

Válasz

A gyermekMegvan a magam kis világa,A valóság szebbé tett mása.Én ebben élek, lubickolok,Innen csak ki pillantgatok.Ám ez sokszor elszomorít,Világomba visszataszít.Hisz a való számol velem,Dolgok, miket meg kell tennem..Mert szívemnek fontos emberekNem érnek utol, ha elmegyek,Tudtomon kívül megbántok,Szülőt, barátot, kit magamból kizárok. Így hát két utat járok egyszerre,Az első szívemnek való kedvére.A másik szükségét megértem,De hogy nekem való lenne? Nem éppen.Ki szereti, ha hibáit felfedik,Szemébe mondják, mit igyekszik elfedni,Ha mitől leginkább fél, azzalKell harcolni, éjjel nappal. De tudom bizony, lesz idő még,Hogy világom többé nem véd.Hogy a szivárvány buborékAz élet ujján pattan majd szét.És akkor már csak én leszek,Riadtan, mint egy kisgyerek..Hát nem szabad kivárnom,Hogy sikerül-e majd járnom,Vagy tán négykézlábra esek,Mint újszülött, ki azon kesereg,Miért nem tud ő úgy tenni,Mint a nagyok, állva menni! Ha én ezt nem akarom,Maholnap már járnom kell, bizony!

Válasz

 Király Imre: Őrizd meg!   Az álmaidra vigyázz!S őrizd meg friss tej ízét a gyermekkornakMikor csaholó felhőket hajszoltál,S köszöntél minden bokornakŐrizd meg szemedben az ártatlan kéket,Az első lépések botladozását,S hagyd, hogy kísérjen, rózsaszín nevetésed.Őrizd meg az először feszülő szavakat a szádnak,Mellyel testvére lettél a világnak.Az első sírásoddal megkarcolt csendet,Mellyel az örök bűnöket magadra vetted.Őrizd meg szavak ifjúkori lendületét,A nemlét társtalanságát váltsd fel apró örömökre,S a szív mélyhangjait énekeld,Konok tüzeknél lázasabban.Őrizd meg a hajnali földek szagát,Az égi óceán roppant csillaghadát,Halk folyók zöld csobbanását,Őrizd meg szemednek,Hogy elmerülhess benne,Ha rád tör sok bántó földi nesz.Kígyóvonalú fák bámész lombját,Testükön a finom pókhálóredőt,Érezd a sóhajos bomló életvonzást,S őrizd meg a csillagszámláló időt.Mert kell néha pár bolyhos emlék,Szótöredék, villanó mondatfoszlány,Hogy megtaláld elhagyott gyerekarcodS magadból egy darabot újra visszahozzál.

Válasz

Lesznai Anna Japán dalocska Találkoztunk a kertben, és megöleltük egymást Hajunk körül tenyérnyi piros juhar didergett Az őszi napsugárban, találkozásunk napján... Hej, haj, azóta eltelt jó háromszáz esztendő. Az első száz eltellett. Találkoztunk: te mondtad "Nem azért járok erre, hogy öleljelek téged, Csak mert kerteden által vezetett épp az utam." Hej, haj, akkor én sírtam... És telt még száz esztendő. Piros juhar didergett, és ujjaimra hullott. Én egész reggel vártam, én egész este vártam, Zöldszálú őszi égen a vadludak vonultak. Hej, haj, de te nem jöttél... És tellett száz esztendő. Találkoztunk a kertben, a juharnál megálltunk: "Nem azért jöttem erre, hogy öleljelek téged Hej, haj, de minden utam a te kertedbe nyílott." Hej, haj, én mosolyogtam - mert enyém minden utad, És van még sok száz évünk!

Válasz

Mirko Feesche: Szeretet(Túrmezei Erzsébet fordítása)Láttam a szeretetet. Láttamrózsák között járni a nyárban.Aranygyűrűjére nap nevetett,s olyan szép volt a szeretet!Aztán találkoztam a szeretettelút közben. Súlyos terhet vett fel:mások terhét. Játszó kisgyermekhezhajolt le... S meglepett, hogy egyre szebb lesz.Ott is találkoztam vele,ahol hullt a fák sárga levele:betegségben, ínségben, szenvedésben.Mindenütt boldog szolgálatra készen.S láttam fekete, fényevesztettnapon. Hordozta a keresztet.Mert testvére veszélybe tévedt,utánament, nem latolt, kérdett,és nem maradt ideje semmiszennytől, mélytől visszarettenni.Ment, amerre tövisek téptek.Soha nem láttam olyan szépnek!

Válasz

 Belenéztem a Napba Egyszer, egy sugaras, pirosló reggelen, A virradati Napba két szemmel belenéztem. És ama reggel óta, örökre megigézten, Járok fényittasan és a Nap jár velem. Egy csodavillanás, egy percnyi perc alatt Azon a reggelen a Nap szívembe égett. S azóta mást se látok, csak egy nagy fényességet, Csak lángot és tüzet, csak égő sugarat. Amerre fordulok, a rét rezgő füvén, És felhős ormain a ködlő messzeségnek: Ezer picike Nap, ezüst ezernyi fény Szikrázó szemei győzelmes tűzzel égnek. És kívül és belül, örökre, szüntelen, Örvénylik és dalol a tüzes Végtelen. Sík Sándor

Válasz

 Sík SándorA hajnal szerelmese.Azt szeretem, aki nevetakinek rózsaszín az arcaaki örül, aki kacagaki dalolva megy a harcra.Enyém az áprilisi szellő.A feslő bimbót szeretema hasadót, a harmatosat.A hajnal a szerelmesem.Az én emberem a gyereka nagyszemű, nevető gyermekakiben szűz, minden-csírákezer erők rügyezve kelnek.Az én emberem, aki fölkelaz induló, az ébredőakinek győzelem az álmaakiben dalol a jövő.Szeretem azt, aki akaraki remény, aki ígéret.Az enyém a vér és a tűz:a fakadó fiatal élet.Az ébredő Napot imádommegyek a virradat elé.Az én lelkem a tüzek lelkeaz én dalom a hajnalé.

Válasz

Ady Endre              Október 6Őszi napnak mosolygása,Őszi rózsa hervadása,Őszi szélnek bús keserveEgy-egy könny a szentelt helyre,Hol megváltott — hősi áron —Becsületet, dicsőségetAz aradi tizenhárom. Az aradi GolgotáraRáragyog a nap sugára,Oda hull az őszi rózsa,Hulló levél búcsucsókja;Bánat sír a száraz ágon,Ott alussza csendes álmátAz aradi tizenhárom. Őszi napnak csendes fénye,Tűzz reá a fényes égre,Bús szivünknek enyhe fényedAdjon nyugvást, békességet;Sugáridon szellem járjonS keressen fel küzdelminkbenAz aradi tizenhárom.

Válasz

Zelk Zoltán: Töredék Az alkonyi nap visszanéz - s mily szomorún - a tájra, ellobban, parázzsá leszen a kertek déli lángja. Visszanézek, s nem szomorún, vissza, az ifjúságra - ha nem is csap magasba már, ha csitul is a lángja, de érzem, izzóbb, melegebb, mélyebb szívem parázsa...

Válasz

Fésűs ÉvaCsak ennyiAmit ma megtehetsz, kevés,mégse halaszd el holnapig;részekből teljesül az egész,nagy szívvel tedd meg a kicsit.Amit ma eltehetsz se sok,- nincsenek garasos csodák, -de valaki örülni fogmég ennek is, hát add tovább.Ezer szóból csak egy igaz,és sok beszéd elrejtheti,ha rábukkannál, melyik az,ne tétovázz kiejteni.Naponta egy lépést tehetsz,hogy messzi célodat elérd,de ne csüggedj, Akit szeretszugyanígy elindul feléd.

Válasz

ELBOCSÁTÓ, SZÉP ÜZENETAdy EndreTörjön százegyszer százszor-tört varázs:Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,Ha hitted, hogy még mindig tartalak,S hitted, hogy kell még elbocsáttatás,Százszor sujtottan dobom, im, felédFeledésemnek gazdag úr-palástját.Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért,Alázásodért, nem tudom, miért,Szóval már téged, csak téged sajnállak.Milyen régen és titkosan így volt már:Sorsod szépítni hányszor adatottÁmító kegyből, szépek szépiértForrott és küldött ékes Léda-zsoltár.Sohase kaptam, el hát sohse vettem:Átadtam néked szépen ál-hitétCsókoknak, kik mással csattantanakS szerelmeket, kiket mással szerettem:És köszönök ma annyi ölelést,Ám köszönök mégis annyi volt-Lédát,Amennyit egy férfi megköszönni tud,Mikor egy unott, régi csókon lép át.És milyen régen nem kutattalakFövényes multban, zavaros jelenbenS már jövőd kicsiny s asszonyos rab-utjánMilyen régen elbúcsúztattalak.Milyen régen csupán azt keresem,Hogy szép énemből valamid maradjon,Én csodás, verses rádfogásaimbólS biztasd magad árván, szerelmesen,Hogy te is voltál, nemcsak az, akiNem bírt magának mindent vallaniS ráaggatott diszeiből egy nőre.Büszke mellemről, ki nagy, telhetetlen,Akartam látni szép hullásodatS nem elhagyott némber kis bosszúját,Ki áll dühödten bosszú-Hímmel lesben.Nem kevés, szegény magad csúfolását,Hisz rajtad van krőzusságom nyomaS hozzámtartozni lehetett hited,Kinek múlását nem szabad, hogy lássák,Kinek én úgy adtam az ölelést,Hogy neki is öröme teljék benne,Ki előttem kis kérdőjel valaS csak a jöttömmel lett beteljesedve.Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virágRég-pihenő imakönyvből kihullvaVagy futkározva rongyig-cipeledVett nimbuszod, e zsarnok, bús igátS, mely végre méltó nőjéért rebeg,Magamimádó önmagam imáját?Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,Csillag-sorsomba ne véljen fonódniS mindegy, mi nyel el, ár, avagy salak:Általam vagy, mert meg én láttalakS régen nem vagy, mert már régen nem látlak.

Válasz

Nagy Krisztina : Lelked, ha fázik...Ha hideg van fázol, kabátot veszel,szabad nyakadra, meleg sálat teszel.Dermedő ujjaid pamut kesztyű védi,kalap a fejed, ha a szél hajadat tépi.Viszont... ha lelked fázik, és megfagyotthiába a test, mit az Isten rárakottüveges, rideg lesz a tekintetednem veszed észre, ha a boldogság integet.A lelket mi melegíti? - a szeretetolyan mint a tűz, kialszik ha nem dédelgeted.Bezárul, akkor már hiába minden, árvafázik csak, a megváltó szeretetre várva.Ne panaszkodj akkor! - csak te tehetsz rólahagytad, a gyülölet rideg sötétbe tiporjalelked, hát segits magadon!Hagyd az utat, a szeretetnek szabadon! 

Válasz

Köszönmöm, hogy megoszottad velem is! Nagyon szép!

Válasz

VÁRNAI ZSENI: CSAK JÖN...Amit irok az nem betü,nem szó és nem irás,csak jőn, aminthogy fú a szél,csak jön, mint a sirás.Nem keresem a rímeket,a dallamot, zenét,csak átadom a föld, a nap,a hold üzenetét.Csak állok, mint az út poránvad cserje, egymagams néha tündérré változom,virágom annyi van,illatot irok akkor énés mézet pergetek,pillék és méhek szomjasanisszák e verseket.S ott lengek ősszel lombtalan,csupaszon, meztelen,tar ágaim remegnek minta hur egy hangszeren,vihar vad ujja megcibáls a zápor rámszakad,ez is zene, kottája nincs,leirni nem szabad.Véremből ne legyen betü,se szó, se dal, se rím,peregjenek el hangtalanhalk szivveréseim,csak úgy, mint felhők szállanak,mint percek pergenek,mint fönt a csillagénekeknémán ellengenek.

Válasz

Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek Amikor még piciny voltál,olyan nagyon enyém voltál,engem ettél, engem ittál,rám nevettél, nekem ríttál.Mikor később nagyobb lettél,mindig messzebb, messzebb mentél,először csak a kiskertbe,aztán a nagy idegenbe.Ha itt vagy is csak elnézel,akkor is nem engem érzel,nem anyádat, nem apádat,valami más csillagtájat.Úgy megnőttél, szinte félek,már a válladig sem érek,alig-alig hihetem már,hogy ölbeli babám voltál.Én voltam-e óriási,vagy Te lehettél parányi?Sosem voltál nehéz nékem,Nem éreztem gyöngeségem.Melletted most kicsiny lettem,ágaskodik hát a lelkem,nőni akar, hogy elérjen,homlokodig hogy felérjen.Húzol engem Te fölfelé,mint a napfény maga feléfát, virágot, lombos ágat –fölemeled az anyádat. 

Válasz

Nagy László Ki viszi át a Szerelmet Létem ha végleg lemerült ki imád tücsök-hegedűt? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantu mezővé a szikla- csípőket ki öleli sírva? Ki becéz falban megeredt hajakat, verőereket? S dúl hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist? Létem ha végleg lemerült, ki rettenti a keselyűt! S ki viszi át fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra!

Válasz

ZELK ZOLTÁNEZ MÁR AZ ŐSZEz már az ősz. Itt-ott még egy tücsökdalt próbál szegény, a füvek között.Szakad a húr, szétfoszlik a vonó -nem nótaszó ez már, de búcsúszó.Ez már az ősz. Borzongva kél a nap.Közeleg a rozsdaszínű áradat.Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött - elnémul a rigó, el a tücsök.Mily korán jő, mily korán tör felénk - hogy kortyolnánk még a nyár melegét!Be üres is volt idén a pohár,be hamar elmúlt ajkunktól a nyár!S hallod, ők is, hogy szürcsölik a fákaz őszi ég keserű sugarát.Hiába isszák, nem ad már erőt, csügged az ág, sárgára vált a zöld.Csügged az ág, ejti leveleit. -Ó, ha az ember is a bűneitígy hullatná! s lomb nélkül, meztelen,de állhatnék telemben bűntelen!

Válasz

ZELK ZOLTÁNEZ MÁR AZ ŐSZEz már az ősz. Itt-ott még egy tücsökdalt próbál szegény, a füvek között.Szakad a húr, szétfoszlik a vonó -nem nótaszó ez már, de búcsúszó.Ez már az ősz. Borzongva kél a nap.Közeleg a rozsdaszínű áradat.Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött - elnémul a rigó, el a tücsök.Mily korán jő, mily korán tör felénk - hogy kortyolnánk még a nyár melegét!Be üres is volt idén a pohár,be hamar elmúlt ajkunktól a nyár!S hallod, ők is, hogy szürcsölik a fákaz őszi ég keserű sugarát.Hiába isszák, nem ad már erőt, csügged az ág, sárgára vált a zöld.Csügged az ág, ejti leveleit. -Ó, ha az ember is a bűneitígy hullatná! s lomb nélkül, meztelen,de állhatnék telemben bűntelen!

Válasz

Köszönöm hogy olvashattam! Nagyon tetszett!

Válasz

  Baltasar Gracián - A lélek bája A léleknek is van bája, mely a szív ékessége, a szellem ünnepe. Ám nem mindenki rendelkezhet vele, mert feltétele a belső nagyság. Első lépés, jót mondani ellenségünkről; a második, jót tenni vele. A bosszú lehetőségét kihasználatlanul hagyni; a győzelem pillanatát nagylelkűséggé változtatni. Az erény sohasem színlel, nem ölt magára díszes ruhát, nem ármánykodik, és nem aláz meg senkit, az élet legegyszerűbb és legbonyolultabb pillanataiban is az marad ami volt: erény.  

Válasz

Válasz

 Simon Roland: Eső szürke felhő úszik kék égen úton van már nagyon régen hófödte hegyen sem pihen szél sodorja tova szüntelen fröccsen csobban pocsolya folyamot nyel nyirkos csatorna eső halkan kopogtat ablakot üvegre rajzol esőcsepp mondatot lombok, levelek tócsában hevernek remegő tükörképben mit keresnek utca lélegez fakorona illatot titkos zugába rejti pillanatot esőcsepp patakban dalol vízfelszínre pillanat köröket rajzol

Válasz

Móra Ferenc: Kertem aljánKertem aljánlombot ontvavén akácfa vetkezik,ablakombabúcsút mondvanyújtogatja ágkezit.Ha szükellőőszi szellősimogatja sudarát,gallya rebben,halk zörejbensírja vissza szép nyarát.Puszta ágadbármi bágyadt,bármi búsan bólogat,vén akácom,e világonnincsen nálad boldogabb!Viharával,nyomorával,átaluszod a telet-új virággal,lombos ággalkelteget a kikelet.

Válasz

Apostol : Búcsuzik a nyárAmikor azt mondtad, hogy vége, azt hittem, tréfáltál csupán.Még együtt mitthagytaentünk ki a rétre, és mienk volt a délután.Amikor elhagytak az álmok, még mindig reménykedtem én,De most az ablakomnál állok, s köröttem elfogyott a fény.Odakinn búcsúzik a nyár, rőt levél remeg a fán.Sietve búcsúzik a nyár, por szitál lépte nyomán,Szeptember söpör már a tereken, sírnak az őszi kertek,Közöttük szalad még a szerelem, kifakult álmot kerget.Én őrzöm, egyedül csak én, emlékét még a régi nyárnak.Nézem a vihar tépte fákat, s szemembe könnyet csal a szél,És közben búcsúzik a nyár, rőt levél remeg a fán,Magamtól kérdezem csak már, mi jöhet ezután.

Válasz

Szabó Magda: Ősz  Ilyenkor már csak a felleg kövér meg az eső, mely bő kontyát kibontjaám apad a víz a rakpart kövéns a hegyek és fák sorvadnak naponta.Fogy az erdő, a színét váltja, bágyadtsovány a város, olyan egyszerű lett:nyurgább a kémény, horpaszak a házakhajnal s alkony közt a rés egyre szűkebb.A tömör levegő is lefogyott, keskenyhasít és hajlik, mint a pengea szenvedély nem tombol, csak morogvackot keres, megbúvik a szívekbe.A vidék is sovány. Diója csörrena mustja csorran, mégis ösztövér.Benned nézem magam már, mint tükörbens oly mindegy, én sovány vagyok, kövér.Köd birkózik az ideges szelekkel;meddő az írás. Mégse voltam meddő.Csörög a vers. A termésem kinek kell?Te gyűjtöd be s a kékszemű jövendő.Mit feleljek, ha megkérdez az ősz?Kopár a hegy, vetkőzik a faág.A visszhang sem volt sosem ismerősmért volna ismerős a némaság?

Válasz

Sik SándorŐszelőRozsdabarna őszi lombok Hulló pelyhe közt bolyongok És a hullást hallgatom. Rozsdabarna bú a fákon, Barna bánat, őszi mákony Édessége ajkamon. Régi módon andalogni: El-elnézek egy maroknyi Késve nyíló kankalint. Zördül lelkem mély avarja, Hogy az őszi szél fanyarja Hűvösével megsuhint. És a zörge rőt avarból Fölkacsint egy elcsavargó Elmaradt arany sugár. S fák közül egy ritka vendég: El sem könnyezett növendék Ifjú énem kandikál. Nézem, nézem nedvesülő Szemmel, mint egy ágon ülő Szárnyalibbentő rigót. Csak a már-már rebbenőnek Súgom el, hogy őszelőmnek Ez legelső könnye volt. __________________

Válasz

Szabolcsi Erzsébet: Forrás legyél Forrás legyél.Tiszta, átlátszó, kristályszépségű cseppekből fakadóhideg és jóízű éltető víz.Csörgedezz alá magas hegyek sziklái közül,kelj át méteres köveken, konok útvesztőkön,friss levegőjű hegyi réteken.Patak legyél.Lágyan aláomló, hűvös érintésű;hideg selymes vizedtől kapjanak erőrea szomjas vadak. Kanyarogj kövek között,fodrozódó bárányfelhők kék ege alatt,zöld pázsit és őszi avar keretezzen,míg tovagördülsz kavicsokat mosva,s lomha folyóvá terebélyesedsz.Folyó legyél.Hatalmas hullámfodrokkal tovahömpölygő áradat,mely mindent megragad,magával sodor, míg meg nem érkezikaz őt is elnyelő végtelen tenger sírjába.Tenger legyél.Nyugodtan hullámzó beláthatatlan síkság.Kiszámíthatatlanul változó,tajtékokat dobáló, vihartól felkorbácsoltszilaj erő, hullámsír,vagy elcsendesült sima víztükör.Óceán legyél.Széles és határtalan.Kincseket rejtő, ringató mély bölcső.Vég nélküli korlátlan lehetőség.Pusztító, tomboló őserő, roncsokat temetőkiismerhetetlen végtelenség.Legyél víz, életet adó őselem,legyél tűz, vízzel is legyőzhetetlen,legyél levegő, mindent beborító láthatatlan,legyél szikla, szilárd, megingathatatlan,legyél forrás, patak vagy tenger,legyél te magad, legyél ember.

Válasz

 Váci Mihály: Valami nincs sehol Süvítnek napjaink, a forró sortüzek,- valamit mindennap elmulasztunk.Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn,- s valamit minden tettben elmulasztunk.Áldozódunk a szerelemben egy életen át,- s valamit minden csókban elmulasztunk. Mert valami hiányzik minden ölelésből,- minden csókból hiányzik valami.Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta,- minden szerelemből hiányzik valami.Hiába verekszünk érte halálig: - ha miénk is,- a boldogságból hiányzik valami. Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel,- az életedből hiányzik valami.Hiába vágysz az emberi teljességre,- mert az emberből hiányzik valami.Hiába reménykedsz a megváltó Egészben,- mert az Egészből hiányzik valami. A Mindenségből hiányzik egy csillag,- a Mindenségből hiányzik valami.A Világból hiányzik a mi világunk,- a Világból hiányzik valami. Az égboltról hiányzik egy sugár,- felőlünk hiányzik valami.A Földből hiányzik egy talpalatnyi föld,- talpunk alól hiányzik valami. Pedig így szólt az ígéret a múltból:- ,,Valahol! Valamikor! Valami!''Hitték a bölcsek, hitték a hívők,- mióta élünk, e hitetést hallani.De már reánk tört a tudás: - Valami nincs sehol!- s a mi dolgunk ezt bevallani,s keresni azt, amit már nem szabadsenkinek elmulasztani. Újra kell kezdeni mindent,- minden szót újra kimondani.Újra kezdeni minden ölelést,- minden szerelmet újra kibontani.Újra kezdeni minden művet és minden életet,- kezünket mindenkinek újra odanyújtani. Újra kezdeni mindent e világon,- megteremteni, ami nincs sehol,de itt van mindnyájunkban mégis,belőlünk sürgetve dalol,újra hiteti, hogy eljönvalami, valamikor, valahol...

Válasz

Csokonai Vitéz Mihály: SzeptemberMár a víg szüretnek örűl minden ember,Mellyel örvendeztet bennünket szeptember.Októbert olyformán biztatja előre,Hogy nektár lesz a bor, és máslás a lőre.Setétűl a setét góhér a vesszőkön,Barna színt ver vissza a többi szőlőkön,Amelyeknek általvilágló kristályjaA nézőt már édes nektárral kínálja.Rajtok királyságot mutogatni akarA veres bársonyba kevélykedő bakar.A sárgálló almák, a piros körtvélyekLegörbedt anyjoknak emlőjén kevélyek.Fája alatt hever a főtt berekenye,A kövér noszpolya, a borzas gesztenye.Megterhelte az ősz a fáknak ágait,Vastagon ráfűzte gazdag áldásait.Csak az a baj, hogy már hűvösek a szelek,Néha egy kis hideg és dér is jár velek.Mert már a Mértéket hogy Fébus elérte,A napot az éjjel egyenlőnek mérte. De mégis, barátom, jer, ha kisétálunk,Az őszben is elég örömöt találunk.Ha nincs is oly pompás, mint a víg kikelet,De mégis sok részben dicsekszik e' felett.Van édes szőllője, van szagos gyümőlcse,Mellyel a sétáló kebelét megtőltse,Ha a szép virág is olyan kedves maga;Hát a gyümőlcs, melynek íze is van s szaga?Az ugyan ébreszti, de csak látásunkat,Ez ízlésünket is s véle szaglásunkat.És így ha a tavasz a leggyönyörűbb rész,Az ősz meg legjobb is, leggyönyörűbb is lész.Levegő ege is dél után enyhesebb,A szent Mihály nyara most legkellemesebb.Van a hegyen egy kis szőlőm és szilvásom,Itt esik ilyenkor legszebb múlatásom.De ha te nem sajnálsz vélem megjelenni,Ez a gyönyörűség kétszeres fog lenni.Eszünk körtvélyt, almát s barna gohérokat,Nem irígylünk semmi rakott asztalokat.

Válasz

Ismeretlen költő:Mindig csak adniA jó öreg kút csendesen ontja vizét így telik minden napja. Áldott élet ez, fontolgatom: csak adni, adni minden napon. Ilyen kúttá kellene lennem. Csak adni teljes életemben. Mindig csak adni? Ez terhet is jelenthet! Jó kút, nem érzed ezt a terhet? Belenézek, tükre rám ragyog, de hiszen a forrás nem én vagyok! Árad belém, csak továbbadom, Vidáman, csendben és szabadon. Hadd éljek ilyen kút-életet, Osszak áldást és sok-sok szeretetet! Nem az enyém, Krisztustól kapom, Egyszerűen csak továbbadom.

Válasz

  Reményik Sándor : GyopárAzt mondta valaki:A Korongyoson gyopár is terem. Azóta vágyaimnak netovábbja A Korongyos-tető.Róla álmodom nappal-éjjel, S a pici fehér csillagokról,Mik szikráznak a vad kövek között. Mert úgy lehet:Egy hullócsillag szállt alá oda, Ép a Korongyos tetejére. Honnan indult: ki tudja azt? Talán egy nagyváros felett Látta útrakelni egy ifjú pár,Sikoltó ívét elkísérték szemmel,Míg legörbült a sötét horizontra. Találgatták: vajjon hol nyugszik meg? Hát ide hullt.Ide, a Korongyos-tetőre. Ezer darabra hullott széjjel, De üdvösségét megtalálta.S minden kis része csillagalakú lett: Így született a havasi gyopár.  

Válasz

Görgényi Tamás Tudod, kisfiam... Tudod, kisfiam,neked nem kell a leggyorsabbnak lennedlegjobbnak sem kell lenned sosemés az sem baj, ha nem vagy a legszebbse legerősebb, és nem vagy első soha semmibennem kell mindent megtanulnodnem fontos mindent értenednem kell tudni mindents töprengni mindenennem kell mindent látni, kipróbálnis nem kell mindenkit ismerni semnem kell feltalálnod semmits nem kell fölfedezned új földrészeketnem kell eljutnod a holdranem kell megszámolnod a végtelentse megnevezned a névtelentnem kell sikert elérnednem kell nyerned semmilyen versenyennem kell semmit bizonyítanod sem megszolgálnod, sem kiérdemelnednem tartozol senkinek semmivelnem kell elszámolnod,mindent ajándékba kaptálnem kell fejlődnödnem kell jónak lennedén nem azért szültelek,hogy neked bármit is kelljencsupán azért, hogy szeresselek,és hogy neked szeretni alkalmad legyen

Válasz

Torma Judit - Mondd...?Mondd, van olyan, hogy bocsánat-raktár?Mondd, miért van, hogy nekem nem jut,mikor te az előbb kaptál?Mondd, van olyan, hogy elfogy a bocsánat?Mondd, mit kap akkor az, aki csakennyit kér magának?És mond, van a bocsánatnak ára?Meg tudja fizetni, akinek nem telik ruhára,cipőre, kenyérre, ételre, italra,-mondd, az ilyennek meg lesz-e bocsátva?És mondd, mennyi időre kapod, hogyha kéred?örökké tied lesz, vagy csak egy időre bérled?És mondd, mi van, ha lejár az időd?Hogy állsz meg akkor az emberek előtt?Vagy, ha végtelen a bocsánat joga:minden bűnöd meg van bocsátvaMondd, a bocsánatot kitől kell kérni?És aki adja, mindenkinekegyforma mértékkel méri?Mondd, miért nehéz megbocsátani?Mondd, kitől lehet az ilyet tanulni?Mondd, a megbocsátást ő hol tanulta?S mondd, nem felejthette el márrégen azóta?Mondd, a bocsánatot elveszteni lehet?S, ha találtam, továbbadhatom neked?És, ha én valaha elvesztem, ha kaptam,kérhetek megint, vagy örökre elhagytam?Mondd, lehet-e több adagot kérni,hogy, ha tőlem kérnek, én is tudjak adni?Mondd, egy embernek hányszor jár bocsánat?Mondd, a bocsánattal véget ér a bánat?Mondd, - és bocsáss meg, hogy ennyit kérdezek -ez tényleg ilyen nehéz, vagy én vagyok gyerek?

Válasz

Prohászka Ottokár: KŐ AZ ÚTON Gondolod, kerül életed útjábaegyetlen gátoló kő is hiába?Lehet otromba, lehet kicsike,hidd el, ahol van, ott kell lennie.De nem azért, hogy visszatartson téged,s hogy lohassza kedved, merészséged.Jóságos kéz utadba azért tette,hogy te megállj mellette.Nézd meg a követ, aztán kezdj elbeszélni róla Isteneddel.Őt kérdezd meg, milyen üzenetetküld ezzel az akadállyal neked.S ha lelked Istennel találkozott,utadba minden kő, áldást hozott.

Válasz

Tégy engem békéd eszközévé! Hol gyűlölet van, oda szeretetet vigyek. Hol neheztelés, békességet, hol széthúzás, egységedet. Tégy engem békéd eszközévé! A kételkedés helyett hitet vigyek. A kétségbeesés helyett reményt, a sötétségbe fényedet. Ó Mester, add, hogy vigasztaljak mást, és ne csak magamnak keressek vigaszt! Legyek megértő, ne csak megértett, szeressek, ahogy Te szerettél minket! Tégy engem békéd eszközévé, mert ha megbocsátunk, nyerünk bocsánatot! Ha adunk, akkor kapunk igazán, és ha meghalunk, kapunk örök életet! (Szt. Ferenc imája)

Válasz

  Őri IstvánGyermekünkA gyermek még védtelena gyermek nem tudja, mi a félelema gyermek bátor és merészvakmerőn tettrekész.A gyermek még boldog és gondtalankacag mindenen s minduntalanszemében röpke vendég a bánatkis szíve érzi: mindenre van bocsánat.A gyermek lelke hófehérillatos kalács, puha, lágy kenyérmit gyúrhatsz, ronthatsz és törhetszde mit oltárra is felemelhetszha türelmes szód nyománkivirágzik benne a szeretet-erény.Óvjad hát mindig gyermekedtörékeny virág ő, könnyen földre hullúgy szólj hozzá, mint Isten angyalalégy te is teljes lényegedbena türelem és szeretet maga.S ha fedded is, érezze meg:kemény a szó, de mögötte végtelen a szeretetne költözzön szívébe rettegésálma legyen mindig édes,szelíd, tejszagú szendergés.Ha mindezt híven megteszed,ha kicsinyed óvod, védelmezed,benne Isten száll le ráds Őt látod akkor is,ha rád villantja tündéri, pajkos mosolyát    

Válasz

Ma kisasszony napja van.Szeptember 8. Szűz Mária születésének napja. Magyarországon kedvelt búcsúnap. A hívő asszonyok kimentek a szabadba napfelkeltét várni. Úgy tartották, aki arra érdemes, a felkelő napban megláthatja Máriát. Bizonyos vidékeken ekkor kezdték el vetni a gabonát, melyet kisasszony napjára virradóra kitettek a szabadba, hogy a harmat érje, "az Úristen szentelje meg". Mint a paraszti gazdasági élet fontos napja, sokfelé a cselédek szolgálatba állásának napja is volt. A dió leverését a fáról is ekkor kezdték. Szép elnevezése: Fecskehajtó Kisasszony napja arra utal, hogy ettől a naptól kezdve keltek útra a költöző madarak.Péter Erika: Késői kérdésItt jár még a nyár?A szánkódomb alja,lám, jégbarlanggá fagyott.Mint a szánalmas szerelem.Kegyelemkenyér jut a koldusoknak.A fecskehajtó kisasszony,Mária, málló fészket talált.Széthordta a szél a madárcsőrrelcsipegetett csókokat.Pókhálókócokat fésülneka röpködő levelek,s balzsammal gyógyítjukgyérülő hajunk.Fakóbarna lyuk tátonga korhadásnak indult póznán.Kopaszodnak a fák.Sántítva jára nyár.

Válasz

Ady Endre: Párisban járt az őszPárisba tegnap beszökött az Ősz.Szent Mihály útján suhant nesztelen,Kánikulában, halk lombok alattS találkozott velem. Ballagtam éppen a Szajna feléS égtek lelkemben kis rőzse-dalok:Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,Arról, hogy meghalok. Elért az Ősz és súgott valamit,Szent Mihály útja beleremegett,Züm, züm: röpködtek végig az utonTréfás falevelek. Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt beléS Párisból az Ősz kacagva szaladt.Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupánNyögő lombok alatt.

Válasz

Weöres Sándor: Ballada három falevélrőlLehullott három falevélészrevétlen az őszi ágról.És jött a szél, a messzi szél,egy messzi, másik, új világból -Elröpült három falevél-Az egyik magasba vágyott:talált a felhők közt új világot,emelte, emelte a szél.A másik rohanni vágyott:magasba hágott és mélybe szállott,sodorta, sodorta a szél.Harmadik szédülni vágyott:szemét lehúnyta, semmit se látott,kavarta, kavarta a szél.Lobogott három falevél.-Lehullott három falevéltehetetlenül a világból.Ott lenn a sár, fekete, mély -ki emel fel az őszi sárból,ti szegény három falevél?

Válasz

Ballada az őszről..Az elmúlást várják az őszi kertek,színes köntösbe öltözött a táj,a légben sárga levelek kerengnek,száradt kórókkal hódol a határ.Oly észrevétlen szökött meg a nyár,így lett vége az izzó szerelemnek…S míg a madarak újabb honra leltek,mi nem indulunk hosszú útra már,ismerkedünk a zord, hideg szelekkel,nehéz az álom – közel a halál.Elűzi a fényt az irigy november,szorgos cseléd a néma félhomály,mint medve bújik házába az ember,naplóját újra megnyitja a lány.Az óra rekedt kondulása fájemlékein az izzó szerelemnek,s a tűnő időn néha elmerengek:közel van a múlt, nem is múlt talán.Olyan ijesztővé váltak a percek…nehéz az álom – közel a halál.Az elmúlás üzen az életemnek,időpontot nem ad, hisz megtalál.Sárga levelet ír, megkapom egyszer,száradt kórót küld ajándék gyanánt.Oly észrevétlen hagyott itt a nyár,és vége lett az izzó szerelemnek.A régi illúziók odavesztek,az idő félelmetes árnya jár…Ismerkedünk a zord, hideg szelekkel,nehéz az álom – közel a halál.

Válasz

Ady Endre - Milyen az ősz?A felhő sem olyan, mint nálunkÉs milyen más az őszi fény!Nem csókol oly megejtő csókkal,Mint ifjuságom szép helyén.- Milyen az ősz? Olyan bűbájosÁlomba ringat most is ott?...Megkérdeném, de messze vagytokSzázszor irigyelt boldogok.Megkérdezem magától, édes:Milyen az ősz? Oly szép talán,Mint mikor egymásról álmodtunkSok fényes tündér-éjszakán?- Milyen az ősz? Az őszi rózsaNem hervadt, szép, mint egykoron,Amikor együtt nézegettükElábrándozva boldogon.Az őszi rózsa olyan szép voltAkkor; most is emlékezem,Hogy féltünk a korai dértől,Ha nézegettük kettesen.Az őszi rózsa s mi szerelmünkMilyen hamar elhervadott...- Milyen az ősz maguknál, édes?A nap még most is úgy ragyog?Hogy ragyogott! Hogy szórta fényétMagára, édes és reám,Az az ősz volt a legszebb s magaA legszeretettebb leány.Ha eszembe jut, oly fájdalomÉgeti most is lelkemet...- Milyen az ősz maguknál, édes?Annál szebb - érzem - nem lehet!Itt hűvös ősz van. Lehullott márAz első, hideg őszi dér,Lemondani tanít a hulló,Búcsúzó, sárgult falevél...Az én szívem is rideg, fásult,Csak néha sóvárg és beteg...- Milyen az ősz maguknál, édes?Óh írja meg! Óh írja meg!...

Válasz

Lesznai Anna: Őszi varázslatHomály erjed bomlott avarból,gyűrött gyepből víz bugyborékol,cuppog a zsombék, duzzad az ér,földből buggyan a barna vér,a halmok gőzzel töltött csutorák.Sötét vadkan magát beássa,szarkák csörögnek a szántásra,rögök kövér varanggyá válnak,iramló nyulak ködbe válnak,szétvetett karral izzadnak a fák.Veres irhájú alkonyatkérődzik zörgő ág alatt,ég lóbálja ködemlejét,egy szarvas felveti fejét,aggancsa repedt fellegbe akad.Párakendő hull hegytetőre,nyirkos kígyó kúszik fenyérre,roppant hüllő az ősi sárban:árny hentereg nyögő határban,a völgyek vemhes öle felszakad.Növény, kő mozdul, állat dermed,széjjelfoszlik a biztos termet,élőt elnyelnek lomha vermek,vak holtak üstököst kevernek,elomlik a bátor, a restnek szárnya termettMinden, mi rend volt, gyönyörűség,emberalakra szabott szépség,ember szivéhez mért öröm:átcsörtet most a zárt körön,megkergült kéjjel káoszba rohan.Veled mi lesz? Ejtsd el magad,s a hömpölygő ár elragad...Vagy kulcsold össze két kezed,s mint aki célba érkezett,itt van, nem tágít, megmarad:most mutasd meg az arcodat! 

Válasz

Dunajcsik Mátyás: NehézMegpróbálni együtt lépni az esővel.Méricskélni a hosszú fákat.És hinni a reménynek, hogy majd idővelsivatagodban megtalálnak.A mindennapok merőlegesét viselni.Utat találni hátsóudvarokba.Nézni, ahogy üvegesre festiaz eget a szél festékes ujja.Megtalálni a rosszkedvben a rést.És az egyre halványuló múltbankönyékig dolgozó sebészt, a feledést.Megállni és figyelni, mint a téglák.S a hajnali fényektől megvakultanelrágcsálni az éjjel maradékát.

Válasz

Szüret Takáts Gyula: Szüreti vers Szüretelek, énekelek,Láttál-e már ennél szebbet?Dió, rigó, mogyoró!Musttal teli kiskancsó!Sose láttam szebbet.Akkora fürt, alig bírom.Egy fürtből lesz akó borom.Dió, rigó, mogyoró,Csak úgy nevet a kancsó.Az sem látott ilyentAz öregeknek aszú bor jár.A gyerekeknek must csordogálDió, rigó, mogyoró,Szüretelni, jaj de jó.Igyunk erre egyet!

Válasz

Egy év a fánŐszi szelek fújnak,falevelek hullnak.Valamennyi sárgánterül a fa alján.Ám egy dacos levélbárhogy is fúj a szél,Marad az ág hegyénnem pusztul el, félig él.Jönnek a zord hidegek,s az árva levél didereg.Jeges szél ha borzolja,ő a többit korholja...Maradtatok volna meg,adnátok most meleget!Ha sok levél összefog,megfog szelet és fagyot!Dacolt a hó súlyával,deres, jeges gúnyával.Átvészelte a telet,sok hóvihart, és jeget.Íme itt a kikelet,jőnek a fényes szelek.Dús esőket felhők hoznak,egek föntről harmatoznak.Bomlanak az új rügyek,teremnek friss levelek.Felöltöztetik a fát,mert az élet él tovább.A tavalyi vén levél,kornyadoz az ág hegyén.Szépek vagytok gyerekek,de hamarosan elmegyek...Sokat láttam, sokat éltem,kivettem a sorsból részem.Úgy megyek el, mindent tudok,elmondhatom, hogy bölcs vagyok.És a tavalyi levél,mely ott maradt az ág hegyénPihekönnyen leszáll.., szépen,s fekszik a tavaszi réten... 

Válasz

 "Nincs az a nehézség, amelyet a szeretet ne győzne le.Nincs olyan betegség, amelyet a szeretet meg ne gyógyítana.Nincs ajtó, amelyet a szeretet át ne hidalna.Nincs fal, amelyet a szeretet le ne döntene.Sem bűn, amelyet elég szeretettel ne lehetne jóvátenni.Nem számít, milyen mélyen gyökeredzik a gond.Milyen reménytelenek a kilátások.Milyen kusza a zűrzavar.Milyen nagy a hiba.A helyesen értelmezett szeretet mindent megold.S ha elég erős benned a szeretet, te leszel a világ legboldogabb és legerősebb embere."Emmet Fox

Válasz

A tenyér.....      A tenyér tudja dolgát, hol oszt, hol kér és vár,s boldogan simogat, ha hű párra talál... Egyik tenyér a szép,a másik az igaz,összefonódva készmindenre a vigasz...

Válasz

Esik az eső, hajlik a vessző,Haragszik a katona, mert megázik a lova.Ne haragudj katona, majd kisüt a napocska,Megszárad a lovacska

Válasz

Túrmezei ErzsébetA LEGNAGYOBB MŰVÉSZET A legfőbb művészet, tudod mi?Derűs szívvel megöregedni! Tenni vágynál, s tétlen maradni, igazad van, mégis hallgatni.Soha nem lenni reményvesztett.Csendben hordozni a keresztet:Irigység nélkül nézni másra,ki útját tetterősen járja.Kezed letenni az öledbe,s hagyni, hogy gondod más viselje.Hol segítni tudtál régen,bevallani alázattal, szépen,hogy arra most már nincs erőd,nem vagy olyan, mint azelőtt.Így járni csendesen, vidámanIstentől rádrakott igádban.Mi adhat ilyen békét nékünk?Ha abban a szent hitben élünk, hogy a teher, mit vinnünk kell,örök hazánkba készít el.Ez csak a végső símítás a régi szíven, semmi más.Eloldja köteleinket,ha e világ fogvatart minket.Teljesen ezt a művészetetmegtanulni nehezen lehet.Ára öregen is sok küzdelem,hogy a szívünk csendes legyen,s készek legyünk beismerni:Önmagamban nem vagyok semmi!S akkor lelkünk kegyelmes Atyjanekünk a legszebb munkát tartogatja:Ha kezed gyenge más munkára,összekulcsolhatod imára.Áldást kérhetsz szeretteidre,körülötted nagyra, kicsinyre.S ha ezt a munkát is elvégzedés az utolsó óra közeleg,hangját hallod égi hívásnak:"Enyém vagy! Jöjj! El nem bocsátlak!"/németből Túrmezei E. átdolgozásában/

Válasz

Polgár István: Szeptemberi vendég  Hull az eső. Monotonkopogását hallgatom.Vendég kopog, ismerős:bebocsátást kér az ősz

Válasz

 Kern András : EsikEsik mocskosul az esőMennyit esik, piszkosul esikRémesen esik, őrület, ennyi esőtEsik piszkosul az esőFú, de esik, lököttül esikEsik az eső, úgy éljek, nincs jó időRossz ez, már ősz vanRossz évszak ezLegalább tavasz lenneAz azért helyesebbBár akkor isEsik mocskosul az esőMennyit esik, piszkosul esikRémesen esik, őrület, ennyi esőtRossz ez, már ősz vanRossz évszak ez

Válasz

 Köszönöm!!!!

Válasz

Heinrich Heine: Mint egy virág(Képes Géza fordítása)Mint egy virág olyan vagy,Oly tiszta, szép, szelídElnézlek és szívemheza bánat közelít.Kezem véd könyörögve,meghallgat tán az ég:ilyen maradj örökre,ily kedves, tiszta, szép. Heinrich HeineOly kedves, tiszta, szép vagy...Oly kedves, tiszta, szép vagy,Mint egy fehér virág,De hogy szivem ne fájna,Nem bírok nézni rád. Kezem fejedre téveKérem jó Istenem:Tartson meg mindig ilyenSzép tisztán, kedvesen. /Dsida Jenő fordítása/

Válasz

Harcos KatalinAnya, ölelj át! Vegyél a karodba és ölelj át!Dúdold fülembe altatódalom,hogy ne halljam a szívem ritmusát,amint dübörög a mellkasomon!Úgy félek, Anya! De itt vagy velem,s hiába kúszik torkomra a félsz,mert eltörpül a rettegés bennem,ha átölelsz, és csendesen mesélsz.Míg alszom, arcomra csókot lehelsz,ha fázom, takaróm féltőn hozod.Éhemre, szomjamra folyton ügyelsz,s felvidít mindig drága mosolyod.Nézd! Tenyeredbe teszem a kezem,ujjaid bilincse fonja körül!Tiédhez igazítom a léptem,bár tudom, sosem hagynál egyedül.Anya, hagy súgjam meg a titkomat!Nincsen, aki drágább volna nálad!Ezért hallod annyit a hangomat,s ezért kiáltok mindig utánad.Figyelj, Anya! Hajolj le egy picit!Csak átölelem csöppet a nyakad,arcodra csenek egy nedves puszit,s tiédhez szorítom az arcomat.Ha nagy leszek, majd én altatlak elesténként dallal és szép mesékkel.Szívemnek akkor is drága leszel,ha sok mindenre már nem emlékszel.Én fogom akkor majd a kezembepergamenbőrű, rácos kezed,és csókolom féltőn a homlokod,mert végtelenül hálás leszek.De most kérlek, ölelj még magadhoz,súgd a fülembe a kedvenc mesém!Had simítsam arcom az arcodhoz,és mondhassam el, hogy köszönöm, én!

Válasz

 John Keats Az őszhözPárák és érett ízek évszakajössz s hő híved, a sárga nap örüls összefogtok s áldott fürtök sokacsügg a szőlőn a nádtetők körül;mohos ágat dús almasúly törets zamat tölt minden őszi magvakat,dinnye dagad, feszül cukros belea mogyoróknak s száz bimbó fakad:késő virág, minőt a méh szeret,s már azt hiszi: örök méz-szüret,mert nyári sejtje csordultig tele.Ki nem látott még téged? - Kiszököms megleslek gyakran csűrök közelén,ülsz gondatlan a téres küszöböns hajad lágyan leng a cséplés szelén,vagy épp aratsz és mákillat hatolhozzád s elaltat és nem éri mársarlód a szomszéd, rezge fű-kalászt;vagy főd, mint fáradt béresé, hajolpatak tükrére s friss italra vár;vagy bor-prés mellett les lassú, sóvárszemed, hogy végső cseppjét hullni lásd.Hol a tavasz nótái? mind halott?mi gondod rá? van néked is zenéd:míg esti felleg sző be halk napots a tarlón rózsák színét szűri szét,a parti fűzfák közt búsongva donga szúnyograj, mely száll, meg szétomol,mert kapja-ejti kényén könnyű lég;kövér nyáj béget s visszazeng a domb,tücsök cirpel, veresbegy is dalol:finomka fütty a szérűskert alóls gyűlő fecskék zajától zúg az ég ...Fordította: Tóth Árpád 

Válasz

Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra...  Itt van az ősz, itt van újra,S szép, mint mindig, énnekem.Tudja isten, hogy mi okbólSzeretem? De szeretem.  Kiülök a dombtetőre,Innen nézek szerteszét,S hallgatom a fák lehullóLevelének lágy neszét.  Mosolyogva néz a földreA szelíd nap sugara,Mint elalvó gyermekéreNéz a szerető anya.  És valóban, ősszel a földCsak elalszik, nem hal meg;Szeméből is látszik, hogy csakÁlmos ő, de nem beteg. Levetette szép ruháit,Csendesen levetkezett;Majd felöltözik, ha virradReggele, a kikelet.  Aludjál hát, szép természet,Csak aludjál reggelig,S álmodj olyakat, amikben  Legnagyobb kedved telik.Én ujjam hegyével halkanLantomat megpendítem,Altató dalod gyanánt zeng Méla csendes énekem. -  Kedvesem, te ülj le mellém,Ülj itt addig szótlanul,Míg dalom, mint tó fölött aSuttogó szél, elvonul.Ha megcsókolsz, ajkaimraAjkadat szép lassan tedd,Föl ne keltsük álmából aSzendergő természetet.Erdőd, 1848. november 17-20.

Válasz

Csabai Lajos: A TITANIC ZENÉSZEJátszom most is, mint egykorMikor szerelmem lett a hegedűMost kenyerem is, mert árucikk a dallam.Játszunk, mert kell az andalító derű.Ah, mi ez a moraj, a hajó megremeg.Rohannak fel alá imént még boldog emberek,Léket kaptunk, semmi kétség.Utunkat állták fehér jéghegyek.Kik meghitten táncoltak előbb,A tömeg most rémülten kavarog.Billen a hajó, jól látom innen:Telve vannak mind a mentőcsónakok.Futni kellene, de hová? Merre?Egy zenész se mozdul, nézem a karnagyot,S vonóm magától siklik a kemény húrokon.Mint mások, eljátszom még az utolsó dallamot.Csendben búcsúzom, míg vonóm egyre jár,Köszönök mindent, és bocsáss meg jó anyám,Légy boldog, s engedj el te is hű nejem, fiam,A sors akarata: új zenekar vár ma rám.A karmester int tovább, már víz mossa cipőmBár csuklik a dallam, még éle talál.Az utolsó percig kell, hogy becsülettel játszunk.Talán könyörületes lesz hozzánk a halál

Válasz

   Reményik Sándor - TalálkozásEgy barátomhoz Egymás mellett ma elmegyünk: hajók, A Te hajódon leng a büszke zászlóS felvonom én is a rongyos lobogót. Győztes, Te futsz elől a büszke tornán Dagasztja vásznad hazajáró szél -Nekem száz rongyba tépve a vitorlám. Te élsz. Én már sok halállal meghaltam. Te zászlód mellé tűztél egy virágot -Nekem nincs. De hát - én így is akartam. Így kellett. Fáj mégis, hogy a hajók, lelkek, Akikhez kötött tiszta vonzalom -A kikötőkbe lassan szertemennek. A bóra jő, a fogam megvacog -Pár futó év s a messze, nyílt vizen, A tengeren egyedül maradok. Te tudod, merre mégy, Te nem állsz veszteg, Az én iránytűm jaj, átkozott szerszám,Bús ívbe leng, bomlottan körbereszket. Hadd nézzelek ma: tán utolszor látlak -Szerető, forró, könnyes irígységgel -Egy percig még - azután elbocsátlak. S egy pillantást még, könnytelent, keményet Hadd vessek rád, mert én, bár átkozom -Tartom a sorsommal a közösséget! Hogy is volt, hogy mi tudtunk együtt menni Egykor, soká, kar-karban önfeledten?Előtted minden - előttem a semmi. - Egymás mellett ma elmegyünk - hajókS hogy büszke zászlód fennen leng ma, nézd: Felvontam én is a rongyos lobogót.    

Válasz

    Hajnal Anna Akit szeretszAkit szeretsz sebezhetetlen?akit szeretsz az halhatatlan?akit magadnak választottálazt megpróbálod szakadatlan.Annak oroszlán szívet adjál,hogy rettentésedet megállja.kedvenced elcsuklott fejéresúlyos kezedet tedd vigyázva!Mégse görbüljön haja szála.

Válasz

 REVICZKY GYULA:Virágok Mindig szerettem a virágokat. Oly szépek, oly szelídek, bájosak. Kacér nincs köztük, sem divat-beteg; Közönyt, álkedved egy se szenveleg, Láttatni titkosan nem vágyakoznak; Elrejtve, bokrok közt is illatoznak. Éltük rövid, de nyár van azalatt, Míg ők a nap felé mosolyognak. S ha jő az ősz, a rózsa-hullató: Sóhaj, sírás tőlük nem hallható. Haláluk oly nyugodt, olyan szelíd, Tán elhervadni is gyönyör nekik...__________________

Válasz

Rudnyánszky Gyula    Isten áldása          Bármit cselekszünk,hasztalan.-Csak múló percnek épül;És eltűnik majd nyomtalan Isten áldása nélkül!Ki jóra ösztönöz,segít,Ki mindnyájuknak atyja,Munkáink apró köveitSzilárdan összetartja.A jó Isten megszenteliA kezdetet, s a véget;Szívünk virággal lesz teliHa az ő napja éltet.De bármi épül , hasztalan ,Csak múló percnek épül,És el fog tűnni nyomtalanIsten áldása nélkül.               

Válasz

Reményik SándorReinkarnációHa adsz nekem részt a feltámadásban; Ó add Uram, támadjak fel virágban, Harangvirágban örvények felett, Himbálják viharok a kelyhemet,Vagy örökkévaló csend simogasson, Csengjek misére sziklatemplomokban, Bazalt-tornyokon hajnali misére,És ne kérdezzem: mért élek, mi végre, Hadd hervadjak egy kicsit boldogabban, Hadd lássam kissé szebbnek az eget, Figyeljek jobban mélységek szavára,A csengetyűmmel dicsérjem neved: Harang a harangozót, Istenem.

Válasz

TartalékokMindenből kettőt tartsunk kéznél,ami az élethez kell.Ekkor az életünk is kétszer annyit fog érni.Két mosolyunk,két kedves szavunk legyen egy helyett.Megkettőzött szeretet, türelem, jóindulat- az élet mindennapos kellékei. A jóból, a kellemesből tartalékunk legyen,hisz kétszeresen kell azt osztogatnunk.A természet bölcsen gondoskodott az egyről:társat rendelt mellé, hogy törékenységétől megóvja.A férfihez a nőt a nőhöz a férfit.Az emberhez embert.A szeretethez szeretetet. Mindenből kettőnk legyen.Így ha apadna a szeretet,fogyna a türelem,csappanna a jóindulat,ott a tartalék a kezünk ügyében.Tudjuk, hogy hol keressük őket,és boldogságunk is megduplázódik./Tatiosz/

Válasz

Mit veszíthetünk?,,Az igazán nagy dolgok az apró rezdülésekbenérhetők tetten. Mennyivel szegényebb a tengervégtelen felszíne, ha nem fodrozzák hullámok,mennyivel egyhangúbb a kék ég, ha nem csipkézikapró felhők, és milyen halott az erdő, ha a fák ágainnem fészkelnek madarak, a fűben nem nyüzsögnekparányi bogarak. Ilyen a lélek is: ha nem figyelünkaz alig észrevehető, apró örömökre, az életszépségének legjavát veszítjük el."(Elisabeth Lobber)

Válasz

Radnóti Miklós: A mécsvirág kinyílik A mécsvirág kinyíliks a húnyó láthatárnakkönyörg a napraforgó;a tücskök már riszálnak,odvában dong a dongós álmos kedvét a bársonyestében égre írtaegy röppenő pacsirta;s ott messzebb, kint a rétena permeteg sötétbenborzong a félreugrónyulak nyomán a fűszál,a nyír ezüstös ingbenimmár az avarban kószál,s holnap vidékeinkenújból a sárga ősz jár. 

Válasz

Csorba Piroska: ISTEN SZÉPNEK LÁTJA ŐKET Isten szépnek látja őket:görbült hátukat, csontos testüket,bőrük ezer ráncát, barna foltjait,bütykös ujjaikat, amelyekkel a botot szorítják,öreg cipőkbe bújt dagadt lábukat,ahogy araszolnak lassan előre a fájdalom tarlóin. Isten szépnek látja őket:az asszonyok kendővel takart gyér haját,festetlen, napszítta arcukat,visszereiket, kidudorodó ízüleiteket;s az öregemberek szikár alakját,pergamen bőrét, reszketeg szavát,kevés beszédét. Isten szépnek látjaa fogatlan ajkakat, melyek némán rózsafűzértmormolnak magukban,imát a gyermekeikért, az unokákért, az életért.   Isten szépnek látja őket,amikor törött fényű szemük hajnalokra nyílikaz álmatlan éjszakák után,amikor főznek, kapálnak, amikor derekukattapogatják, amikor keresztet vetnek a szegetlen kenyérre.Isten szépnek látja őket,egyre szebbnek, ahogyan görnyednek, ahogyantestük egyre kisebb lesz,  fejük lefelé hajlik,mintha a földet kutatnák: a pihenőhelyet,ahol megfáradt, elhasznált testük álomra talál;a földet, amely méhébe fogadja őket,ahol fájdalom nélkül, testük terhe nélkül fekszenek majd fekete nyugalomban,arcukat az ég felé tartva a fekete föld alatt,behunyt szemmel várva az örök ragyogást,amely áthatol sírhalmon, szemfödélen, halálon. Isten szépnek látja őket, minden öreget, a párjukat vesztetteket, az elhagyottakat,a gyermekeiket siratókat, a tétovákat,a bottal tapogatózókat, a tolószékben ülőket,a betegágyukban fekvőket, akiket körülvesz a család,és azokat is, akiknek nincs rajta kívül senkijük,s oly elárvultak, mint elhagyott kis cipő a sivatagban. Isten szépnek látja őket,a még itt maradókat és a nemsokára elköszönőket,a hosszú életek terhe alatt roskadókat,az idő titkait tudókat s a lassan mindent elfelejtőket:Isten szépnek látja őket,szépnek, mint édesanyák a világra hozott, s karjukra tett csecsemőket.

Válasz

A kis kutyaMégis a legszebb állat.Magasba trónol fönn a vánkoson,csodálva nézem sokszor órahosszatés fürge szívverését számolom.Ha álmodik csontokról és ebédről,gondolkozom, milyen a kutya-álom?Milyen lehet az élete, az álmaezen a vad és végtelen világon?Szegényke mindig bús. Kérdem, mi bántjas virgonc szemem kerüli futva-félve.Egy néma-csöndes bánat titka ködlikenyves szemébe, barna, bölcs szemébe.És firtatom: nem szeret ugye senkis buksi fejét búsan térdemre ejti.És szólítom: menjünk a kertbe kis lengő fülét lassan leengedi.Vagy unszolom: hazádtól messze estél?és mélabúsan önmagába mélyed.Vagy kérdezem: fáj, ugye fáj az élet?s reám borul, akár egy drága testvér.És nógatom: szólj a kutyavilágról,hol testvérkéd, apuskád messze élés kutya-házak vannak, kutya-szobrok.Száját feszítem és mégsem beszél.Vagy kérdezem: anyácskád gyászolod teugye-ugye, hogy nem jő róla hír?Nem tud beszélni, a kedveske néma.És sír és sír...Szegény kis kutya sír.Úgy élünk együtt, két kis idegen, valahol messze, mese-szigeten./Kosztolányi Dezső/

Válasz

John Keats Az őszhözPárák és érett ízek évszakajössz s hő híved, a sárga nap örüls összefogtok s áldott fürtök sokacsügg a szőlőn a nádtetők körül;mohos ágat dús almasúly törets zamat tölt minden őszi magvakat,dinnye dagad, feszül cukros belea mogyoróknak s száz bimbó fakad:késő virág, minőt a méh szeret,s már azt hiszi: örök méz-szüret,mert nyári sejtje csordultig tele.Ki nem látott még téged? - Kiszököms megleslek gyakran csűrök közelén,ülsz gondatlan a téres küszöböns hajad lágyan leng a cséplés szelén,vagy épp aratsz és mákillat hatolhozzád s elaltat és nem éri mársarlód a szomszéd, rezge fű-kalászt;vagy főd, mint fáradt béresé, hajolpatak tükrére s friss italra vár;vagy bor-prés mellett les lassú, sóvárszemed, hogy végső cseppjét hullni lásd.Hol a tavasz nótái? mind halott?mi gondod rá? van néked is zenéd:míg esti felleg sző be halk napots a tarlón rózsák színét szűri szét,a parti fűzfák közt búsongva donga szúnyograj, mely száll, meg szétomol,mert kapja-ejti kényén könnyű lég;kövér nyáj béget s visszazeng a domb,tücsök cirpel, veresbegy is dalol:finomka fütty a szérűskert alóls gyűlő fecskék zajától zúg az ég ...Fordította: Tóth Árpád 

Válasz

Nagyon szép !  Köszönöm.Juhász Gyula: AdagioÚgy szálljon hozzád ez a dal,Mint csillag fénye alkonyórán,Szelíden, csöndesen mosolyogván,Te szép, te kedves, fiatal:Úgy szálljon hozzád ez a dal.S úgy szálljon hozzád ez a dal,Mint hófehér galamb az estve,Fáradtan enyhelyet keresve,Míg csöndben zörren az avar:Úgy szálljon hozzád ez a dal.Ne legyen soha ez a dalBúgó siráma bánatomnak,Én hordozom csak, én tudom csak.Sugaras, rózsás, fiatal:Mint te, olyan épp ez a dal!

Válasz

Gyurkovics Tibor  Istenem  Ölelj meg engem, Isten, már föl akarom adni az örök ellenállást, már meg akarok halni. Köszvényben és közönyben nagyon sokáig éltem bódító tisztességben és tarkószenvedésben. Vadász vadásznak vadra figyelő úr-cselédje voltam, miközben kaptak engem is puskavégre. A füvön így rohantam, az erdőn így szaladtam, kapkodtam lábam, ám de a hitet megtartottam. Valahol meg kell állni, valahol meg kell halni, valami könnyű réten akarok elfakadni. Az izmaim a télben mint jéghúrok feszülnek, úgy néznek a szemembe, ahogy a menekültnek. Nem félek a haláltól. Megállok vele szemben. De amikor lesújt rám, Isten, ölelj meg engem.       

Válasz

Mahatma Gandhi - Megérteni egymástÖrömben, szenvedésben,Segíteni, ha csak egy szóval,egy gondolattal is,Nagyobb művészet,mint végig barangolnia világot, vagy gazdagnak lenni ésszórni a pénzt.Mert lelkeink kincsetalán a legnagyobb ajándékÉs legszebb öröm,amit egymásnak adhatunkS amiért nem tudjukelégszer mondani, hogy...KÖSZÖNÖMIgaz szeretetetcsak attól várhatunk,aki természete szerint jóságos és melegszívű Küzdhetsz, próbálkozhatsz azzal, hogy elfelejted.Ha igazán szeretsz valakit,akkor az Veled marad,ha akarod, ha nem... Kérdezel,hát keresd a választ,ne csak abban higgy,mit saját szemmel láthatsz,nézz mélyebbre,bentre, magadba,ne csak másokéba,higgy a saját szavadba.Reménykedsz? Még én is talán,Fut az élet,s messze még a halál...talán...nekem is A gyenge soha nemképes megbocsátani.A megbocsátásaz erősek tulajdonsága

Válasz

Válóczy Szilvia:UtunkonMit teremtett az ég,Azt szívedbe engedve őrzöd,Nemes hangulatod vágyává emeled,S gyönyörködsz benne,Akár azokban a felhőkben...Látod, amit merni hagy az emlékezet,Pillanatnyi valóságfüzérekbe hatolLelkednek nyílt tapasztalata,Ily érzékenységeddelTanultad meg átölelni a világot,Hagyni, hogy az egyszerűségVágyott kavalkádjaEléd tárja az utak szépségét,S engedje, hogy megmártózzNapsütötte egében

Válasz

NEM VOLT HIÁBA SEMMI SEM...Nem volt hiába semmi sem.Igaz, kicsit fáradt vagyok,acélkerék is megkopik,hogyha szüntelen csak forog.Kopik, kopik, de fényesül,nem fogja be a rozsda sem,csiszolja minden mozdulat,s forog, forog ezüstösen.Igaz, kicsit fáradt vagyok,nem adnak ingyen semmit ám,voltak keserves napjaim,és rengeteg dúlt éjszakám.Amíg egy gyermek nagyra nő,bizony, egyet-mást tenni kell,legalább így az életemnem múlt el csip-csup semmivel.Ránézek nagy fiamra, ésegyszerre oly üde vagyok,hogy a szemem harmatgyöngyös,hajnali rét gyanánt ragyog,s leánykám, mint a Március,rügyekbe zárt kölyöktavasz...őt nézem és bimbókorom,újra fölöttem sugaraz.Nem siratom tűnt éveim,hiszen az idő úgysem áll,csak aki meddőségekben élt,azé a vénség, rút halál.Szánom az ínyenc élvezőt,csömörnél mása nem marad,koldus, ki mit sem áldozott,s nem gyűjtött mást, csak aranyat.Igaz, egy kicsit fáradt vagyok,nehéz a toll is néhanap,de a lehalkult szívverésfiam szívén erőre kap,szépségem múlik - nem sírok,leánykám arcán tündököl,szinte sok is, e két gyerek,mily roppant kincset örököl.Nem volt hiába semmi sem,bár néhanap békétlenüllázongtam, hisz' nem tudtam én,hogy ürmöm mézzé édesül...Sokat fizettem? Nem tudom,hiszen mindennek ára van...ezerszer újra kezdenémalázatosan, boldogan.” (Várnai Zseni)1935

Válasz

Gárdonyi GézaMIKOR A GYERMEK...Mikor a gyermek gőgicsél,az Isten-tudja, mit beszél!Csak mosolyog és integet...Mit gondol? Mit mond? Mit nevet?S mint virággal az esti szél,az anyja vissza úgy beszél,oly lágyan és oly édesen...De őt sem érti senkisem.Hogy mit beszélnek oly sokat,apának tudni nem szabad:Az égi nyelv ez. Mély titok.Nem értik, csak az angyalok.

Válasz

Óbecsey IstvánSZERESSÉTEK AZ ÖREGEKETNagyon szépen kérlek titeket,Szeressétek az öregeket.A reszkető kezű ősz apákat,A hajlott hátú jó anyákat.A ráncos és eres kezeket,Az elszürkült, sápadt szemeket.Én nagyon kérlek titeket,Szeressétek az öregeket.Simogassátok meg a deres fejeket,Csókoljátok meg a ráncos kezeket.Öleljétek meg az öregeket,Adjatok nekik szeretet.Szenvedtek Ők már eleget,A vigasztalóik ti legyetek.Én nagyon kérlek titeket,Szeressétek az öregeket.Ne tegyétek Őket szŰk odúkbaNe rakjátok Őket otthonokba.Hallgassátok meg a panaszukat,Enyhítsétek meg a bánatukat.Legyen hozzájuk szép szavatok,Legyen számukra mosolyotok.Én nagyon kérlek titeket,Szeressétek az öregeket.Ők is sokat küzdöttek értetek ,Amíg fölnevelkedtetek.Fáradtak Ők is eleget,Hogy ti módosabbak legyetek.Ők is elfogadtak titeket,Mikor Isten Közéjük ültetett.Azért én kérlek titeket,Szeressétek az öregeket.Ha majd az örök szeretetElhívja Őket közületek,Ti foglaljátok el helyüket,Mert ti lesztek majd az öregek.S mindazt, mit nekik tettetek,Azt adják nektek a gyerekek.Azért előre intelek titeket,Szeressétek az öregeket

Válasz

  József AttilaKOPOGTATÁS NÉLKÜL  Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.  A kancsóba friss vizet hozok be néked, cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm, itt nem zavar bennünket senki, görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.  Nagy csönd a csönd, néked is szólok, ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek, melegben levethetsz nyakkendőt, gallért, ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul, amikor akad más is, hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok.  Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

Válasz

Kovács Anikó: Várlak - a lélek öröme  Szeretek várni rád.Az „akkor” és a „most” rögtönegyensúlyba billen,ha csendben elfordítod majd fényesre kopott sárgaréz-kilincsem, -belépsz az ajtón,többet már nem vagyok lélekegyedül,s mint kamra mélyén véletlenülott hagyott mandulabefőtt :a tegnapok hiányjeleket-villogó íze számban ikrás mézzé csendesül.Szemedben ottfelejtett utcák és hátrahagyott nappalok,könyvek fölött álmatlanulátvirrasztott éjszakákemelnek dísztelenül fenséges, sárgafalú, ódon templomot.Elég csak annyi,hogy magam mellett tudlak,így nem kell helyet szorítanom a torkomban megbújó,feltörni vágyó síró-panasznak;ha itt vagy, - minden helyére kerül és nyugvópontra,a röpke pillanatot sem kellelengednem egy halk búcsúszóval.Van időnk egymás felé kitárnia kettősszárnyú, szent oltárkaput,és míg nálam felejted magadat,boldogan bízom okos tekintetedreminden kimondott szavamat, -beszédünk és hangunk suttogóan halk lesz és olyan lágy,melyből egyszerre megérted az érett, csöndes férfikor szavát;borostás magányodra puhán hull a fény,-mit magadból nekem szánsz,csak annyi, - de az mind legyen az enyém.  

Válasz

Nagyon szép vers. Köszönöm

Válasz

Jó meleg férfikéz... Jó meleg férfikéz,simulj most arcomra,engedd, hogy bebújjakölelő karodba.Tarts egy percig így,érezzem vagy nekem,tenyered fészkébenhad leljem meg helyem.Bánatos férfikéz,szoríts most magadhoz,soha se engedj el,s én leszek vigaszod.Cirógasd lelkemet,nálad megpihennék,karoló két kezedel már nem engedném. .

Válasz

Huszti Sándor Lélek-társak    A sötét éjben ragyognak a messzi égi régiók, Fényük postalován utaznak az évmilliók. Nem látod a magasban a Létezés ködét, Avatatlan szemek elől takarja a sötét.    A távol csillagok közt fogantak lelkeink, Csak az istenek tudhatták, mik lesznek terveink. A lelkek ketten egy testvérpárt alkottak, A bölcsesség adományán egyformán osztoztak.   Időtlen időkig keringtek egymás mellett, Majd helyet kerestek ahol fejlődni lehet. Egymás után indultak a nagy útra, Előbb egyik, majd a másik zuhant az alagútba.   A szárnyas lelkek testgúnyába öltöztek Csillagok honából földi házba költöztek. Így a lélek-testvérek egymásról mit se tudtak, Gyermekek voltak még, nevetve tanultak.   De szívük mélyébe ezer karcot véstek A szellőként szárnyaló, tovafutó évek. Útjukon sokáig egyedül haladtak, Ám eljött az idő, és egymásba botlottak. Mostantól fogva közös pályán járnak, Szellemük ezentúl a messzeségbe szárnyal!

Válasz

  Mezei AndrásNehéz okosan szeretniEgy kis virág is okozhat nagy zavartNéhány ostoba szó szörnyű bajtValami elszorul legbelülÉs úgy szorít, hogy az ember menekülNehéz úgy szeretni, ahogyan kellAmit a másik örömmel elviselNehéz szeretni okosan, józanulSzeretni, sajnos, senki nem tanulTávol tart egy félénk mozdulatS a vallomáshoz nincsenek szavakValahogy mindig rosszkor érkezünkÉs néha magunk elől is megszökünkNehéz úgy szeretni, ahogyan jóAhogy az örömmel elfogadhatóNehéz szeretni okosan, józanulSzeretni, sajnos, senki nem tanulBúcsúzom tőled, de látlak még talánIsten hozzád, kedvesem, gondolj néha rámA közeledés is félreérthetőS a hazugság is lehet megnyerőNéha túlérzékenyek vagyunkMáskor meg a büszkeség a bajunkNehéz úgy szeretni, ahogyan kellAmit a másik örömmel elviselNehéz szeretni okosan, józanulSzeretni, sajnos, senki nem tanul

Válasz

Radnóti Miklós: Sem emlék, sem varázslatEddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,mint alma magházában a négerbarna mag,és tudtam, hogy egy angyal kísér, kezében kard van,mögöttem jár, vigyáz rám, s megvéd, ha kell, a bajban.De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,hogy minden összeomlott s elindul, mint kísértet,kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,annak szép, könnyűléptű szívében megteremaz érett és tűnődő kevésszavú alázat,az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör. Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,merengj el hát egy percre e gazdag életen,szívemben nincs már harag, bosszú nem érdekel,a világ újraépül, - s bár tiltják énekem,az új falak tövében felhangzik majd szavam,magamban élem át már mindazt, mi hátravan,nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engemsem emlék, sem varázslat, - baljós menny felettem,ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.Hol az előtt az angyal állt a karddal, -talán most senki sincs.

Válasz

Váci Mihály: Szelíden, mint a szélSzőkén, szelíden, mint a szél,feltámadtam a világ ellen,dúdolva szálltam, ténferegtem,nem álltam meg - nem is siettem,port rúgtam, ragyogtam a mennyben,cirógatott minden levél.Szőkén, szelíden, mint a szél,minden levéllel paroláztam;utamba álltak annyi százanfák, erdők, velük nem vitáztam:- fölényesen, legyintve szálltamágaik közt, szép suhanásban,merre idő vonzott s a tér.Szőkén, szelíden, mint a szél,nem erőszak s akarat által,ó, szinte mozdulatlan szárnnyaláradtam a világon által,ahogy a sas körözve szárnyal:fény, magasság sodort magával,szinte elébem jött a cél.Szőkén, szelíden, mint a szél,a dolgok nyáját terelgettem,erdőt, mezőt is siettettem,s a tüzet - égjen hevesebben,ostort ráztam a vetésekben:- így fordult minden vélem szemben,a fű, levél, kalász is engemtagad, belémköt, hogyha lebben,a létet magam ellen szítom én.Szőkén, szelíden, mint a szél;nem lehetett sebezni engem:ki bántott - azt vállon öleltem,értve-szánva úgy megszerettem,hogy állt ott megszégyenítettenés szálltam én sebezhetetlen:- fényt tükrözök csak, sár nem ér.Szőkén, szelíden, mint a szél,jöttömben csendes diadal van,sebet hűsít fényes nyugalmam,- golyó, szurony, kín sűrű rajbansüvített át, s nem fogott rajtam,s mibe naponkint belehaltam,attól leszek pusztíthatatlan,s szelíden győzök, mint a szél.

Válasz

Agnes Beguin: Figyelj, és hallgass megHa arra kérlek, hogy hallgass megés Te tanácsot adsznem teljesíted kérésemet.Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg érzéseimetés Te elmagyarázod miért rossz, hogy így érzek,akkor rám tiportál.Ha arra kérlek, hogy hallgass megés te úgy érzed, hogy valamit tenned kell,hogy a problémám megoldódjon,bocsáss meg, de úgy érzem,hogy süket vagy.Nem kértem mást, csak hogy figyelj rámés hallgass meg.Nem kértem, hogy tanácsolj, sem hogy tegyél,nem kértem mást, csak hogy hallgass meg.Nem vagyok tehetetlen,csak gyönge és elesett.Amikor teszel valamit helyettemamit nekem kell megtennem,csak megerősíted a félelmemet és gyöngeségemet.De ha elfogadod, hogy úgy érzek, ahogy érzekmég ha ez az érzés számomra érthetetlen is,lehetővé teszed, hogy megvizsgáljamés értelmet adjak az érthetetlennek.Ha ez megtörténik a válasz világossá válikés tanácsra nincs szükség.Talán azért használ sok embernek az imádságmert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást,figyel és meghallgat, a többit ránk bízza.Tehát Te is, kérlek figyelj rám és hallgass meg.Ha szólni akarsz, várj egy ideigés akkor már én is tudok Rád figyelni.

Válasz

Bertók lászló: Boldogság dalEljön a napja meglásd, tán észre sem veszed,csak sokkal szebben süt rád, csak mindenki szeret.Nem tudod mitől van, egyszer csak énekelsz,s nevetsz mert a dallam arról szól, hogy szeretsz.Sétafikálsz az utcán, s mindig jön egy barát,és ha a kedved fogytán, ő énekel tovább.Szomorú vagy, magad vagy, és úgy érzed, dől a ház,egyszer csak kopogtatnak, s ott áll, akire vársz.A boldogság egy hajszál, egy szó, egy mozdulat,Csak mozdulj meg, csak szólj már, csak el ne hagyd magad

Válasz

Ana BlandianaESŐBŰVÖLŐSzeretem az esőket, szenvedéllyel szeretem őket,A dühöngő és a csendes esőket,A szűzies záport és a féktelen asszonyos zivatart.A felfrissítő esőt és a végnélküli elálmosító kopogást.Szeretem az esőket, szenvedéllyel szeretem őket,Szeretek hemperegni hosszú szárú fehér füvekben,Szeretek letépni és fogam közé venni egy-egy szálat,hogy megpillantván ilyenkor, elszédüljenek a férfiak.Tudom, csúnya dolog ezt mondani:"A legszebb asszony én vagyok".Illetlenség, s talán nem is igaz.De mikor esik, csupán akkor, amikor esik,Engedd kimondanom e bűvös szavakat:"A legszebb asszony én vagyok."A legszebb asszony vagyok, mert eső zuhog,És fénylő rojtjai csillognak hajamban.A legszebb nő vagyok, mert szél fúj,És kétsegbeesetten vergődik szoknyám, hogy eltakarja térdeimet.A legszebb asszony vagyok, mert te messze vagy tőlem,És én várlak,S te tudod, hogy várlak.A legszebb asszony vagyok és mégis várlak,Mert tudok várni.Eleven szerelem illatával tele a levegőÉs az elhaladók az esőből szippantjak fel az illatot.Ilyen esőben villamcsapásként súlyt rád a szerelem.Itt minden ember szerelmes,És én várok rád.Csak te tudod egyedül,Szeretem az esőket, szenvédellyel szeretem őket.A dühöngő és a csendes esőket,A szűzies záport és a féktelen asszonyos zivatart

Válasz

Hatos Márta:TiszavirágOlyan piciny vagyok, a tenyeredbe férek.Tartsál itt magadnál, így, most már nem félek.Báb voltam iszapban, a fény hív megszületni,Szivárványszín szárnyam napfényben fürdetni.Szárnyaim kibontva repülnék az égig,Hullámzó víz tükrén a pillanatnyi létig.Mesélnék én neked szebbnél szebb képeket,De kérészéletem te meg nem értheted.Itt hagyom hát neked levetett ruhámat,Ne tedd el emlékbe, élj te csak a mának.Ti emberek oly gyarlóak vagytok,A pillanatnyi létről ódákat daloltok.Nem tudjátok mégsem, milyen szép az élet:Egyetlen percig élni... élni szenvedélynek.Ne zárd be tenyered, mert rabom leszel,Szívedből egy darabot már így is elviszek.Nyújtsd ki a karodat, engedj el szabadon,Nászom után életem a víznek adom.Könnyet se hullajts, majd jövök...Életem a létben így - általad - lesz örök.

Válasz

Gligorics Teréz:Én legyek...Legyek a hajnal, ha nincs többé álmod.Sötétben az égő gyertyafény. Holnap is én legyek a láthatárod, Szívedben vigasz, ha nincs remény... Legyek a napfény a felhőtlen égen, Az éjszakában a csillagod, Találjam meg a lelked a szélben, Ha időnként bárhol elhagyod...Legyek az ölelés, perzselő vágyad. Nekem szánj minden csókodat, Legyek a hullám, a tenger, ha árad, Könny, ha már mindenki megtagad... Szíved örökre enyémbe zárom, Nem leszek sohasem délibáb, Árnyékod vagyok, a te utad járom, S kimúlok, ha a fény nincs tovább..

Válasz

Mahatma Gandhi - Megérteni egymástÖrömben, szenvedésben,Segíteni, ha csak egy szóval,egy gondolattal is,Nagyobb művészet,mint végig barangolnia világot, vagy gazdagnak lenni ésszórni a pénzt.Mert lelkeink kincsetalán a legnagyobb ajándékÉs legszebb öröm,amit egymásnak adhatunkS amiért nem tudjukelégszer mondani, hogy...KÖSZÖNÖMIgaz szeretetetcsak attól várhatunk,aki természete szerint jóságos és melegszívű Küzdhetsz, próbálkozhatsz azzal, hogy elfelejted.Ha igazán szeretsz valakit,akkor az Veled marad,ha akarod, ha nem... Kérdezel,hát keresd a választ,ne csak abban higgy,mit saját szemmel láthatsz,nézz mélyebbre,bentre, magadba,ne csak másokéba,higgy a saját szavadba.Reménykedsz? Még én is talán,Fut az élet,s messze még a halál...talán...nekem is A gyenge soha nemképes megbocsátani.A megbocsátásaz erősek tulajdonsága   

Válasz

Dsida Jenő:Óda az édesanyámhoz Dicsértessél ma Te is itt a földön,mert esküszöm, hogy nagyon nagy a Lelkeds a földi szívek földig borulásátTe mindenkinél inkább megérdemled.Nézem, látom a teltzsákú sok évetés érzem: nekem már semmit se hagy,de büszke leszek mindéltemig arra,hogy Te vagy nekem az, aki Te vagy.Te vagy az, aki mindenkinek ad,a szenvedőknek virrasztást, vizet,Te vagy, akinek mindenki adósa,s akinek jóval senki sem fizet.... Hadd legyek hát én az igazi zengő,kis régi gyermek rombadőlt tanyánés harsogjam el hozsannás hitemmelDicsértessél, dicsértessél, Anyám!

Válasz

Szavak Mindig hittem a szavak erejében.Bódító szép mesék fehérenaltató mákonyátbeszívtam sok-sok éven át.Később csak hagytam,higgyék, hogy hiszem...hogy bennem ne csalódjon senki sem. Én annyi könnyet, szenvedéstláttam, hogy elmondaniminden szó kevés....Már kisgyerekként észrevettem,hogy nem az okos szó az úr:hogy ki-ki hogyan bírja hanggal,úgy boldogul...csak ámultam, hogy hangos ordításhogy babonáz meg balga szíveket,és hazugságok harsogó szavahalálba hajszol, jaj százezreket.Most álljatok meg!Intő szó kevés…Skandáló őrületből béke nem fakad,csak szenvedés.Szavak... Tudás bölcsője.Szavak... jók és a rosszak...Daltól, tudástólsenkit meg ne fosszak:legszebb a szó, mikor anyánk mesél....de legyen százszorosan átkozott,aki hatalma mámorábana szavak erejével visszaél!Kamarás Klára

Válasz

Kázim Asz-SzamáviKedvesem szemeiSzemed a messzeség sötét ködébens az éjszakák komor csendjében ismegvallat engem: "Merre tart a lépted?Hol jársz vajon? Az utad merre visz?Hol állapodsz meg, te örök zarándok?Hol a forrás, mely szomjad enyhíti?Hová igyekszel megpihenni végre?- Hozzám! Hozzám!" ... a hangod zendíti,s a karod átível nehéz homályon,hozzám, hozzám. Kinyújtom kezem,de csak a szellõt markolom, s az éjbenazt szórom szerte vággyal hevesen.Szemed az éjben engem kutat,s mindig felõlem kérdi az utat.(Molnár Imre fordítása)

Válasz

Jevgenyij Jevtusenko: Mindenkiben van érdekes vonásMindenkiben van érdekes vonás,az ember sorsa bolygó-sors, de más,mindegyik egy külön lét, önmaga,s nincs bolygó, melyhez hasonlítana.S ha valaki felnemtűnően élt,s a felnemtűnéssel eltűnni vélt,az éppen azáltal lett érdekes,hogy mindenütt felnemtűnést keres.Mindenkinek titkos világa van.S van benne perc, mit élvez boldogan,s van szörnyű óra is, melytől remeg,de mindezt senki sem tudhatja meg.És aki meghal, egyedül hal-e?Az első hó is meghal ővele,az első csókja, első harca - mindmagával viszi, ha az óra int.Maradnak hidak, gépek, sok csodásírói mű s festői alkotás.Sokuknak sorsa: időt állani,mégis elmegy, belőlük valami.Zord törvény osztja vak parancsait,nem emberek, világok halnak itt.Az ember gyarló arca visszaint,de róla mit tudunk lényeg szerint?Nem titok testvér s jóbarát nekünk?Egyetlenünkből is mit ismerünk?Apánkról is, kivel egyvér vagyunk,mindent tudva, semmit sem tudhatunk.Elmennek visszahozhatatlanul,titkos világuk meg sosem újul.S bennem mindig kiáltó szó riade visszahozhatatlanság miatt.(Áprily Lajos fordítása)

Válasz

Reményik Sándor:Ne ítéljIstenem, add, hogy ne ítéljek - Már tudom én, honnan ered, Micsoda mélységből a vétek, Az enyém és a másoké, Az egyesé, a népeké. Istenem, add, hogy ne ítéljek. Istenem, add, hogy ne bíráljak: Erényt, hibát és tévedést Egy óriás összhangnak lássak - A dolgok olyan bonyolultak És végül mégis mindenek Elhalkulnak és kisimulnak És lábaidhoz együtt hullnak. Mi olyan együgyűn ítélünk S a dolgok olyan bonyolultak. Istenem, add, hogy minél halkabb legyek - Versben, s mindennapi beszédben Csak a szükségeset beszéljem. De akkor szómban súly legyen s erő S mégis egyre inkább simogatás: Ezer kardos szónál többet tevő. S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem, De egyre inkább csak igen. Mindenre ámen és igen. Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül. Ámen. Igen. És a gonosztól van Minden azonfelül.

Válasz

Márk MiklósLelkedLelked gyönyörű sugarábanMelegszenek az angyalok,Lényed körül a levegő is,Meghitt fényben ragyog.Fodros felhők lebegnek,Végtelen, s tengerkék az ég,Amit szavaiddal festettél,Való igaz, s meghatóan szép.Megnyugvást és erőt szórt,Mind a két, simogató kezed,Révész voltál, s távoli szellemek,Segítettek, álmodtak Veled.Szivárványfa legfelső ágán,Ül a hold, ezüstöt szór palástja,Neked szánja féltett kincsét,Irigyli a forró nap, ha látja.Lelked mélyén, valahol legbelül,Végtelen film pereg, s benne én,Ahogy vitorlát bont egy öreg bárka,Recsegve úszik a szerelem tengerén.Szél repítsen, dagassza a vásznat,Majd egyszer, ha Te is elhiszed,Vár ránk utunk végén a megálmodott,S Neked megírt, trópusi sziget.Ahol a kolibrik járták őrült,Szerelmes, és dalos táncukat,Delfinek énekeltek, és a nap,Kísérte reggel, bolondos nászukat.Ahol lelkünk összeforrt egy éjjel,És vigyáztak ránk a csillagok,A lázas éjszakákat követték a sorban,A józan, gyógyító, és meghitt napok

Válasz

Túróczy Zoltán: TanácsMa még tiéd körülötted minden.Adhatsz belőle. Adj hát, kinek nincs,Mert jön egy nap, talán nemsokára,S kihull kezedből minden földi kincs. És nem lesz többé tiéd semmi sem.Tollad, virágos párnád másra vár ...Mit maga köré épített egy élet,Nem több, mint összeomló kártyavár.Ma szólhatsz még jóságos, meleg szóvalTestvéredhez, ki szenved, szomorú. Vigaszt hoz szavad zengő muzsikája,S tán rózsát hajt egy töviskoszorú.Hajolj hát hozzá, amíg beszélhetsz,Harmatként hulljon szerető szavad:Mert jön egy nap, hogy elnémul ajkad,És soha többé nam fakad. Ma kezed még erős, a lábad fürge,Szolgálhatsz szegényt, árvát, beteget.Ma letörölhetsz verejtéket, könnyet.Oh, most segíts, ha teheted.Mert jön egy nap, hogy kezed mozdulatlan,Mindegy, hogy ősz lesz, tél, vagy koranyár, Mert nincs több időd, s amit meg nem tettél,Azt nem teszed meg soha többé már.De ma még tiéd körülötted minden.És adhatsz, adj hát annak, kinek nincs.Hisz jön egy nap, talán nemsokára,S kihull kezedből minden földi kincs. Csak az lesz tiéd, amit odaadtál,Csak az, mi minden kincsnél többet ér.A tett, a szó, mit szeretetből adtál,Véled marad, s örökre elkísér.

Válasz

Válasz

Reményik Sándor: Egy lélek állt...  Egy lélek állt az Isten közelébe' S az örök napsugárban reszketett És fázva félt, Mert érezte, hogy vonzza már a föld, És keserűn kelt ajkán a "miért", Mikor az Isten intett neki: "Készülj!  Valaki ott lenn meg akar születni, Neked szőtték e színes porhüvelyt, Pici kezeket, pici lábakat; És most hiába, le kell szállanod, Öröktől fogva te vagy kiszemelve, Hogy e testet betöltsd, Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng. Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"  S szólt a lélek: "Én nem akarok menni! Én boldog vagyok Veled, Istenem; Mit vétettem, hogy egedből kivetsz? Mit vétettem, hogy le kell szállanom, S elhagynom búsan és reménytelen Az angyalokat, testvéreimet? Mit vétettem, hogy le kell szállanom, S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,  A meghasonlás örök köntösét, A nekem szabott hitvány rongy-ruhát? Ki bor vagyok: a Végtelennek vére, S láng, mely üveg alól is égig ér: Mit vétettem, hogy bezársz engemet Kehelybe, amely megrozsdásodik, S ampolnába, mely romlandó cserép?!"  És szólt az Isten szigorún: "Elég! A törvény ellen nincsen lázadás! Ha milliók mentek panasztalan, Talán te légy kivétel? Mint a fiókát az atyamadár: Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni, S jobban becsülni meg az örök fészket!"  S az Ige alatt meggörnyedt a lélek. Szomorún indult a kapu felé, De onnan visszafordult: "Ó Uram, Egy vágyam, egy utolsó volna még; Egy angyalt, tesvér-lelket hagytam itt, Szerettük egymást véghetetlenül, Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet, Szeretném viszontlátni odalenn, Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot." S felelt az Úr: "Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."

Válasz

Angela Labonte: Egy jó barátEgy jó barát belülröl látHa a külsödet szemléli isEgy jó barát mindent megbocsátNem mutat tükröt bűnődnekEgy jó barát felsegítMinduntalan lelkesítEgy jó barát sírni kölcsönzi vállátElhúzni nem tudja Egy jó barát céljaid elérésében segítGátolni nem tudjaEgy jó barát a legmélyebb éneid után kutatNem felejti egyetlen elhangzott szavadEgy jó barát segitő kezet adTéged támogat nem másokat Őrült kis világunkban       Ugye milyen jó, ha egy barát velünk van?

Válasz

Dévényi ErikaTIED A NAPNem tudom neked adni a napotDe tudok adni egy pillanatotMikor megállíthatod a rohanó időtKiszakítva belőle minden erőtNem tudom a napot neked adniSugarával meleget árasztaniDe elküldöm neked szívem melegétÁldásként küldöm, legyen a tiédNem tudom a napot adni nekedDe adom a szeretetemetHa fontos neked, kezedbe vehetedHa megérintett, magaddal vihetedA napot neked adni nem tudomHiszen nincs is saját napomDe van egy kis lángom, csak nekedAmely szeretetedért tőlem egy köszönet  

Válasz

Kamarás Klára:MadárnyelvenHa van barátod, ki melletted áll,hogy megteremthesd ékes, szép világod,becsüld meg, mert ma kincs egy jó barát!Ne szedj úton-útfélen új virágot! Ki mindig dícsér, bókol többet árt ám,mint az ki rádszól, s őszintén beszél.Tudom, nehéz tükörbe nézni, mégse várjad,hogy jó hírt suttog minden csalfa szél.Nehéz a szívem s vége már a dalnak.Kik együtt éltek, nem mind együtt halnak.A madár énekét megértheted.Ki madárnyelven nem tud, lelke rajta,az egyik jobbra megy, a másik balra.Magának árt, kit óvni nem lehet.

Válasz

Tóth János A zene varázsaHalk zene szól szobámban, hallgatjuk Én s magányHegedű sír, könnyei peregnek a mélabús zongorán.Szívemet csavarja a dallam, arcomon fájdalom ég,Ahogy legördül egy könnycsepp hidegen, mint a jég.Fuvola vígasztal, hárfa lágyan simogat, hozzám bújik,Könnyem szárad, a szorítás lelkemből ködként oszlikA dob nyugodt ütemű ritmusára vált, szívem dobogása,A zene varázsszőnyegén repülök egy gyönyörű világba.Arcom esti tó tükre, kifordított zsebként üres az agyam,A zene megtölt, kitaszít mindent s hallgatom boldogan.Ritkul a ritmus, elfogynak a hangok, s elhalkul a dallamA csend betoppan, s mégis hallom ott benn, magamban.Miközben lassan visszatérnek a gondolataim, érzéseimÚjra fájdalom jár lelkem-szívem lüktető mély sebein,Tűnődöm, milyen hatalmas, mily erős a szép zene ereje,Hisz a poklok fájdalmát mutatja, s a mennyben jársz vele.http://www.youtube.com/watch?v=fo1h6DZEzBY&mode=related&search=

Válasz

                Gyurkovics Tibor: GyermekszületésAzt mondta a zöldkabátos:Tudod, hogy születik a gyermek?A nap süt át a fákon. A lombokon keresztül süt a nap, keresztül tör rajtuk.És aki szereti egymást, két ember, azokra süt.Az asszony szemébe süt és az asszony szemébenszületik meg a gyermek, s a férfi szemében nézi őt.Ott ahol annyira nézte, keletkezik egy fény-pötty,egy kis fény, embernyi fény.És tűz és víz keletkezik ott és gömbölyödik.S amikor megvan, egy könny hullik ki az asszonyszeméből, egy könny, s ahogy lehullik, emberré válik.Mire földre ér. Így születik a gyermek.

Válasz

Reviczky Gyula: Virágok Mindig szerettem a virágokat. Oly szépek, oly szelídek, bájosak. Kacér nincs köztük, sem divat-beteg; Közönyt, álkedved egy se szenveleg, Láttatni titkosan nem vágyakoznak; Elrejtve, bokrok közt is illatoznak. Éltük rövid, de nyár van azalatt, Míg ők a nap felé mosolyognak. S ha jő az ősz, a rózsa-hullató: Sóhaj, sírás tőlük nem hallható. Haláluk oly nyugodt, olyan szelíd, Tán elhervadni is gyönyör nekik...  Kapcsolódó képek:· kapcsolódó kép 1.Előzmény: anutyi, 2007-06-20 22:33REMÉNYIK SÁNDOR: CSILLAG A VÍZ ALATTOtt lenn, a víz alattEgy másik, mélyebb ég; S hogy kisímult a tükör: Ezernyi csillag ég, Ragyogj, ragyogj,Te vízalatti ég! Ragyogj, ragyogj, Te örök Ideál, Tőled el nem választ Sem élet, sem halál,Ragyogj, ragyogj, örök-idegenül, Fenn is, lenn is elérhetetlenül, Ragyogj, ragyogj! Ragyogj, ragyogj,Örökkön tiszta képE lélek vízalatti, mély egén,Én már tudom: Csak azt nem vesztem el.A miről sose mondhatom: enyém.Ragyogj, ragyogjÉjféli Csillag, lelkem mély egén.

Válasz

Szabó LőrincIma a gyermekekértFák, csillagok, állatok és kövek szeressétek a gyermekeimet. Ha messze voltak tőlem, azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat. Énhozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek őket, ha meghalok. Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, szeressétek a gyermekeimet. Te, homokos, köves, aszfaltos út, vezesd okosan a lányt, a fiút. Csókold helyettem, szél, az arcukat, fű, kő, légy párna a fejük alatt. Kínáld őket gyümölccsel, almafa, tanítsd őket csillagos éjszaka.   Tanítsd, melengesd te is, drága nap, csempészd zsebükbe titkos aranyad. S ti mind, élő és holt anyagok, tanítsátok őket, felhők, sasok, Vad villámok, jó hangyák, kis csigák, vigyázz reájuk, hatalmas világ. Az ember gonosz, benne nem bízom, De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom. Igaz rokon, hozzátok fordulok, tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok; Tűz, víz, ég és föld s minden istenek: szeressétek, akiket szeretek.

Válasz

REMÉNYIK SÁNDOR: CSILLAG A VÍZ ALATTOtt lenn, a víz alattEgy másik, mélyebb ég; S hogy kisímult a tükör: Ezernyi csillag ég, Ragyogj, ragyogj,Te vízalatti ég! Ragyogj, ragyogj, Te örök Ideál, Tőled el nem választ Sem élet, sem halál,Ragyogj, ragyogj, örök-idegenül, Fenn is, lenn is elérhetetlenül, Ragyogj, ragyogj! Ragyogj, ragyogj,Örökkön tiszta képE lélek vízalatti, mély egén,Én már tudom: Csak azt nem vesztem el.A miről sose mondhatom: enyém.Ragyogj, ragyogjÉjféli Csillag, lelkem mély egén.

Válasz

Petőfi Sándor A CSILLAGOS ÉG Fekszem hanyatt a föld sötétzöld szőnyegén,És merengve nézem a sötétkék eget;Száll reám aranyos, ezüstös csillagfényÉs koszorú gyanánt övezi fejemet.Megfürösztém lelkem e sugárözönben,Lemosott magáról minden földi szennyet,S most ujjászületve a magasba röppen,S keresi a mennyet; Alszik az egész föld; mély és csendes álma,Egyetlen halk dongás érinti fülemet,Tán mellém valami kis bogárka szálla,Vagy távoli folyam harsogása lehet,Vagy még távoliabb felhők mennydörgése,Mely, míg hozzám ér, ily parányivá törpül,Vagy talán lelkemnek himnusz-énekléseLe a csillagkörbül. Szállj, lelkem, oh szállj az égitestek között,És pillants keresztül rejtelmök fátyolán,Melyet az istenség titkos ujja szövött...Bölcsességből-e vagy csak szeszélyből talán?Nézd meg, lelkem, mi van ott a csillagokon,És nézd meg, mi vagyon a csillagok felett,Azután röpűlj le hozzám gyors szárnyadon,Hadd beszéljek veled; Hadd kérdjem: mit láttál? van-e ott is élet?S ha van, ily gyötrelmes, ily bús, mint a földi?Áll-e az a kemény, szigorú itélet,Amely jutalmat oszt és boszúját tölti?...De mi közöm ehhez! egyet szeretnék én,Csak egyet megtudni, arról hozz hírt nekem:Vannak-e ott szívek és a szívek mélyénLángol-e szerelem? Ha ott is szeretnek, ah ugy vágyok oda,S hogy feljussak, forrón imádkozni fogok,De ha a szerelem föl nem kísér oda,Ugy isten hozzátok, ragyogó csillagok!Ugy szebb a föld minden búbánata mellett,S enyésszem el, ha a sírba fognak tenni!...A szerelem mindent pótol, s a szerelmetNem pótolja semmi. Szatmár, 1847. augusztus

Válasz

Várnai ZseniNEM VOLT HIÁBA SEMMI SEM...Nem volt hiába semmi sem.Igaz, kicsit fáradt vagyok,acélkerék is megkopik,hogyha szüntelen csak forog.Kopik, kopik, de fényesül,nem fogja be a rozsda sem,csiszolja minden mozdulat,s forog, forog ezüstösen.Igaz, kicsit fáradt vagyok,nem adnak ingyen semmit ám,voltak keserves napjaim,és rengeteg dúlt éjszakám.Amíg egy gyermek nagyra nő,bizony, egyet-mást tenni kell,legalább így az életemnem múlt el csip-csup semmivel.Ránézek nagy fiamra, ésegyszerre oly üde vagyok,hogy a szemem harmatgyöngyös,hajnali rét gyanánt ragyog,s leánykám, mint a Március,rügyekbe zárt kölyöktavasz...őt nézem és bimbókorom,újra fölöttem sugaraz.Nem siratom tűnt éveim,hiszen az idő úgysem áll,csak aki meddőségekben élt,azé a vénség, rút halál.Szánom az ínyenc élvezőt,csömörnél mása nem marad,koldus, ki mit sem áldozott,s nem gyűjtött mást, csak aranyat.Igaz, egy kicsit fáradt vagyok,nehéz a toll is néhanap,de a lehalkult szívverésfiam szívén erőre kap,szépségem múlik - nem sírok,leánykám arcán tündököl,szinte sok is, e két gyerek,mily roppant kincset örököl.Nem volt hiába semmi sem,bár néhanap békétlenüllázongtam, hisz' nem tudtam én,hogy ürmöm mézzé édesül...Sokat fizettem? Nem tudom,hiszen mindennek ára van...ezerszer újra kezdenémalázatosan, boldogan.(1935)

Válasz