A gyöngédségről.

Aki gyöngéd, annak felebarátja minden, ami él.
Nemcsak az embereket tudja szeretni, hanem
az ember alatti világot is, a fákat, állatokat, virágokat.
Mindenkiben megvan a kényeztetés gyönyörűsége.....
Mindenkinek van egy órája, amikor szeretne egy csókot kapni, talán nem is annyira az arcára, mint a lelkére...
Milyen jó, ha van valaki, aki engedi, hogy szerethessük őt.
Akiben gyöngédség van, az elsősorban meg tanul az emberekkel a saját nyelvükön beszélni....
A finom szív tudja, hogy minden ember lelkében van egy húr, amelyet nem szabad megbántani.
Hiszen olyan könnyű jóvátehetetlenül megsebezni egy embert...
A kézzel ütött sebek hosszabb-rövidebb időn belül
begyógyulnak, a nyelv tőrével ütött sebek egy egész életen átfájni tudnak!
A nemes szív fegyelmezi érzéseit, vigyáz arra: mit mondjon ki.......mit hallgasson el.
Mit hogyan mondjon...
Tudja, hogy az emberek nem bánják, ha ügyetlen is a bók,
mohón fogadják a legkirívóbb hízelgést is.....
Gyöngéd szív kell ahhoz, hogy örvendezni tudjunk az örvendezőkkel, ami sokkal nagyobb művészet, mint együtt sírni a sírókkal.
A más bajában az ember a saját baját siratja.....
A gyöngédség, pozitív valami...

EMBERTÁRSAINK FELÉ TÁRULÓ, ÁTKAROLÓ ÉS IGENLŐ.....