Kis türelmet...
14 éve | 0 hozzászólás
Egy ábrándos pillanat!
Újammal a párás ablakra én most egy
dobogó szivecskét tétován rajzolok,
remegő számmal halkan én egy
nevet mint régen magam elé suttogok.
Szívem száraz torkomban dobog s az
lassan megáll én tudom, és érzem,
könnyes szemmel ott fenn a felhők
között és a sápadt Holdat nézem.
Vágyakozva kutatom a szememmel
a millió fénylő reményt keltő csillagot,
nekik kiálltanám én , hogy még
mindíg , még most is, szerelmes vagyok.
14 éve | 2 hozzászólás
Csukd le most a két szemed!
Ha most becsukod egy pillanatra a gyönyörű szemed,
s a szerelmes szívedre teszed a törékeny két kezed,
abban a dobbanásban meg kell hogy érezd a szívemet.
Én is éreztem nem is oly rég, a tiéd néma dobbanását,
mikor elhozta hozzám az áprilisi szél a fájó kiálltását!
Mert mindíg megérzem én ha gondolsz néha rám,mint
ezen a könnyes nappalon, vagy sok magányos éjszakán.
14 éve | 0 hozzászólás
Csak egy vallomás!
Nem merek a szemedbe nézni,
két kezemmel a kezedhez érni.
Nem adhatok most semmi mást,
csak ezt a kicsinyke vallomást!
Bocsáss meg hát picinyke virágom,
hisz rajtad kivül senkim sincs már
ezen a gyötrelmes, bántó világon.
S én téged még is sokat bántalak,
S könny áztatja a tündöklő arcodat.
Pedig ugy, de ugy szeretlek téged,,,,
hogy a nap sem szeretheti jobban a
nélküled semmit érő magányos földet.
14 éve | 0 hozzászólás
Lelkem tükrében!
Folyóvá duzzadt lelkemben a bánat könnye,
s most rohan a végtelen tengerek felé,
lelkem együtt rohan vele de távoli a cél,
mára már nem maradt más csak hiu remény!
Hogy kezem a kezedben nyugodhat egyszer,
hogy a fejem az öledbe hajtva ringatsz még el!
Fájnak az emlékek égetik a megsebbzett lelkem,
s benne most vadul száguld zakatol a vérem!
Hiányzol nekem nagyon,és vágyom utánnad,
szomoruan nézem a messzeséget-a távolban
kutatok, de téged én már sohol sem talállak!
14 éve | 1 hozzászólás
Remegő szivemben!
Ha kinézek kicsiny szobácskád párás ablakán.,
a távolban én a magányos szivedet keresem
de
nem csak ezen az éjszakán!
Remegő szivem a drága tekinteted keresi,
de csak a néma sötétséget látom...
s a szerelmes szived nem leli!
Én könnyes szemmel a fénylő csillagogat nézem,
remegő számmal a nevedet suttogom... s félek!
félek attól ha nem vagy velem,
ha nem vigyázhatok rád elrabol tőlem az élet!
14 éve | 0 hozzászólás
Dolgok - gondolatok!
Azok a dolgok melyeket elmondani nem lehet.,
Azok a gondok tépik szétt most tébolyult lelkemet.
Azok a szavak ülnek itt most ajkamon,
Azok melyek kimondatlanok maradtak ezen a hajnalon.
Ahol összegyülnek fejemben sötét gondolatok.
Ahol a szívem is vérzik,... .. már nem önmagam vagyok!
De ki hallja meg ha belülről ordítok?
De kire támaszkodjak hisz saját lábam az amiben elbukok?
De kinek számítanék,ha azt mondom nem maradok?
De kiben bízhatok,ha már csak suttogni tudok?
Nőnapra
drága jó anyám!
Nőnap közeledtén én a magam módján,
kívánok boldog nőnapot drága édesanyám!
ülök az ablaknál s a sápadt holdat nézem,
tűnődöm a március mit hoz majd nékem?
Nem csak március ez, nőnap is egyben,
amikor talán erősebb a szeretet, érzelem!
Most mondani kéne valami szépet,kedveset,
mivel felvidíthatom én a te szomorú lelkedet!
De hogy lehet elmondani egy gyerek szíve
mit érez, s azt hogy mennyire szerethet?
14 éve | 0 hozzászólás
Ha eljön a húsvét!
Mint remegő lábú koldus most úgy állok meg én,
a szent házadnak sokat látott kopott küszöbén.
Oly lágyan öleli át ezt a szent helyet a szeretet,
mint ahogy Mária öleli át óvó kezével a kisdedet.
Hullatva édes és aggódó anyai öröm könnyeket.
Fölöttük lágyan elnyúlva az ég csillag takarója,
Áttörve az éjszaka sötétjén a világba kiáltva.
Megszületett hát istenünk kit mindig is vártunk,
Ki megváltja szenvedésünk jobbá teszi világunk.
14 éve | 0 hozzászólás
Habár
Habár a szívem már ezerszer összetörted,
s százszor elmondtad értem hull a könnyed,
én még mindig úgy de úgy szeretlek téged.
A sors az élet már rég szét szakított minket,
s messze sodort a szívedtől a kegyetlen élet,
én titkon azóta is keresem a dobogó szíved.
Napra nap múlik s telnek a hetek, a hónapok,
a kedves lábnyomod, szerelmünk emlékét
már réges- rég befedte a csikorgó homok.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Lemondás!
14 éve | 2 hozzászólás
Lemondás!
Míg én élek , addig nehéz lesz őt már elfelejteni,
a szívemből emlékét, s arcának vonását kitépni.
Talán majd belehalok én ebbe a szenvedésbe,
de még mindíg jobb mint hogy így éljek én néküle.
Ezernyi emlék kavarog most a foltozott szivemben,
mert most már oly keserű olyan elhagyatott lettem!
Ó én egyetlen s drága teremtő édes Istenem!
mond miért kellett nekem akkor őt ott meglátnom?
Címkék: az út végén!
Utolsó hozzászólás
Tovább