Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

Zoltán blogja

Lemondás!

 

 

 

 

 

 

 

Míg  én  élek , addig  nehéz  lesz őt  már  elfelejteni,

a  szívemből  emlékét, s  arcának  vonását  kitépni.

Talán  majd  belehalok  én  ebbe  a  szenvedésbe,

de  még mindíg jobb mint hogy így éljek én  néküle.

Ezernyi emlék kavarog  most a foltozott szivemben,

mert most már  oly keserű  olyan  elhagyatott lettem!

 

 

 

 

Ó  én  egyetlen s  drága  teremtő  édes  Istenem!

mond  miért kellett nekem akkor őt ott  meglátnom?

Címkék: az út végén!

Utolsó hozzászólás

Vida Zoltán üzente 9 éve

Kedves Ilike!

Nagyon köszönöm,hogy el olvastad a versem!
Meg tisztelsz a véleményeddel!
További jó egészséget kívánok neked,
baráti öleléssel:

Vida Zoltán.

Tovább 

Egy ábrándos pillanat!

 

 

 

 

 

 

Újammal a párás ablakra én most egy 

dobogó  szivecskét   tétován  rajzolok,

remegő  számmal  halkan  én  egy

nevet  mint régen magam elé suttogok.

Szívem  száraz torkomban dobog s az

lassan  megáll   én   tudom,  és  érzem,

könnyes  szemmel  ott  fenn  a  felhők

között   és  a  sápadt   Holdat   nézem.

 

 

 

 

Vágyakozva  kutatom  a  szememmel

a millió  fénylő  reményt  keltő csillagot,

nekik  kiálltanám  én , hogy  még

mindíg , még most is, szerelmes vagyok.

Címkék: Ó ábrándos szerelem!

Tovább 

Csukd le most a két szemed!  

 

 

 

 

 

 

Ha  most  becsukod  egy  pillanatra  a  gyönyörű  szemed,

s  a  szerelmes  szívedre  teszed  a  törékeny  két  kezed,

abban  a  dobbanásban meg kell hogy érezd a szívemet.

Én  is  éreztem  nem  is  oly  rég, a tiéd néma dobbanását,

mikor  elhozta  hozzám  az  áprilisi  szél  a  fájó  kiálltását!

 

 

 

 

Mert  mindíg  megérzem  én   ha  gondolsz  néha rám,mint

ezen  a könnyes  nappalon, vagy sok magányos  éjszakán.

Címkék: csak egy darabka múlt!

Utolsó hozzászólás

Vida Zoltán üzente 9 éve

Kedves Katalin!

Nagyon szépen köszönöm neked a kedves szavaid,nem hagyom abba az írást
csak akkor ha az élet veszi ki a kezemből a tollat!
Mert máshogy nem tudom ki önteni a lelkemből a világ fájdalmát,
vagy a mérhetetlen érzelmet-ami fel repítheti a lelkem a mennyekbe,
vagy le taszíthatja azt a poklok legmélyére!
Nem teszek mást csak élek,vagy el hitetem magammal hogy élni jó!
De minden esetre azt teszem amit eddig is:

Irok!

Baráti üdvözlettel: Zoli.

Tovább 

 

Csak egy vallomás!

 

 

 

 

 

 

Nem   merek  a   szemedbe  nézni,

két   kezemmel  a  kezedhez  érni.

Nem  adhatok  most  semmi  mást,

csak  ezt  a   kicsinyke   vallomást!


 

 

Bocsáss meg hát picinyke virágom,

hisz  rajtad kivül senkim sincs már

ezen a  gyötrelmes,  bántó  világon.

S  én téged  még  is sokat bántalak,


 

 

S   könny  áztatja  a tündöklő arcodat.

Pedig ugy, de  ugy  szeretlek  téged,,,,

hogy  a nap  sem  szeretheti jobban a

nélküled semmit érő magányos földet.

Címkék:

Tovább 

Lelkem tükrében!


 

 

 

 

 

Folyóvá duzzadt lelkemben a bánat könnye,

s  most  rohan a  végtelen  tengerek  felé,

lelkem együtt rohan vele de távoli a cél,

mára már nem maradt más csak hiu remény!

Hogy kezem a kezedben nyugodhat  egyszer,

hogy a fejem az öledbe hajtva ringatsz még el!

Fájnak az emlékek égetik a megsebbzett lelkem,

s  benne  most vadul száguld zakatol  a vérem!


 

 

 

Hiányzol nekem nagyon,és vágyom utánnad,

szomoruan nézem a messzeséget-a távolban

kutatok, de téged  én már sohol  sem talállak!

Címkék: várni hiába.

Tovább 

                                                  Remegő szivemben!

 

 

 

Ha kinézek kicsiny szobácskád párás ablakán.,

a távolban én a magányos szivedet keresem

de  nem csak ezen az éjszakán!
Remegő szivem a drága tekinteted keresi,
de csak a néma sötétséget látom...

s a szerelmes szived nem leli!

 

Én könnyes szemmel a fénylő csillagogat nézem,
remegő számmal a nevedet suttogom...    s félek!

félek attól  ha nem vagy velem,
ha nem vigyázhatok rád elrabol tőlem az élet!

Címkék: csak egy emlék a multból!! neked!

Utolsó hozzászólás

Harmath Jozsef üzente 9 éve

HM-GYÖNYÖRŰ,GRAT

Tovább 

Dolgok - gondolatok!

 

 

Azok a dolgok melyeket elmondani nem lehet.,
Azok a gondok tépik szétt most tébolyult lelkemet.
Azok a szavak ülnek itt most ajkamon,
Azok melyek kimondatlanok maradtak ezen a hajnalon.
Ahol összegyülnek fejemben sötét gondolatok.
Ahol a szívem is vérzik,... ..   már nem önmagam vagyok!

De ki hallja meg ha belülről ordítok?
De kire támaszkodjak hisz saját lábam az amiben elbukok?
De kinek számítanék,ha azt mondom nem maradok?
De kiben bízhatok,ha már csak suttogni tudok?

Címkék: lányom vida vivien verse.

Tovább 

 

Nőnapra 

 

drága jó anyám!



 

 

 

Nőnap  közeledtén  én  a  magam   módján,

kívánok boldog nőnapot drága  édesanyám!

ülök az ablaknál s  a  sápadt  holdat nézem,

tűnődöm  a március  mit  hoz  majd  nékem?

Nem   csak   március  ez,  nőnap  is  egyben,

amikor  talán  erősebb  a szeretet,  érzelem!

Most mondani kéne valami szépet,kedveset,

mivel felvidíthatom én a te szomorú lelkedet!

De  hogy lehet elmondani  egy  gyerek  szíve

mit   érez,  s  azt   hogy  mennyire  szerethet?

Címkék: az elveszett fiu!

Utolsó hozzászólás

Vida Zoltán üzente 9 éve

Kedves Csilla!

Nagyon köszönöm neked a bíztató szavaid!


Tisztelettel.

Vida Zoltán.

Tovább 

 

Ha eljön a húsvét!

 

 

 

Mint remegő lábú koldus most úgy állok meg én,

a szent házadnak sokat látott kopott küszöbén.

Oly lágyan öleli át ezt a szent helyet a szeretet,

mint ahogy Mária öleli át óvó kezével a kisdedet.

Hullatva édes és aggódó anyai öröm könnyeket.

 

 

Fölöttük lágyan elnyúlva  az ég csillag  takarója,

Áttörve   az  éjszaka  sötétjén  a világba kiáltva.

Megszületett hát  istenünk  kit  mindig is vártunk,

Ki megváltja  szenvedésünk jobbá teszi világunk.

Címkék: egy fiúimája

Tovább 

Habár

 

 

 

 

 

Habár a  szívem  már  ezerszer  összetörted,
s százszor elmondtad értem hull  a könnyed,
én még  mindig  úgy de úgy szeretlek  téged.
A  sors az élet már rég szét szakított  minket,
s messze sodort a szívedtől a kegyetlen élet,
én titkon azóta is keresem a  dobogó  szíved.

 

 

Napra nap múlik s telnek a hetek, a hónapok,
a  kedves  lábnyomod,  szerelmünk  emlékét

már  réges- rég  befedte   a  csikorgó  homok.

Címkék:

Tovább 

 Frissebb bejegyzések

Régebbi bejegyzések 

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu