Csak egy vallomás!

Nem   merek  a   szemedbe  nézni,

két   kezemmel  a  kezedhez  érni.

Nem  adhatok  most  semmi  mást,

csak  ezt  a   kicsinyke   vallomást!

Bocsáss meg hát picinyke virágom,

hisz  rajtad kivül senkim sincs már

ezen a  gyötrelmes,  bántó  világon.

S  én téged  még  is sokat bántalak,

S   könny  áztatja  a tündöklő arcodat.

Pedig ugy, de  ugy  szeretlek  téged,,,,

hogy  a nap  sem  szeretheti jobban a

nélküled semmit érő magányos földet.