Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

Zoltán blogja - 2011. augusztus

Oly nehezen

Oly  nehezen   jöttem  én  el  ma   tőled,
sírt  a lelkem mert  ott  hagytalak  téged.
Remegett  a  kezem  mikor  át  öleltelek,
mikor   csókolhattam  dobogó  szívedet.

Újra születtem én abban a  pillanatban,
mikor tündéri  szádra csókot  adhattam.
A világot öleltem én akkor a   keblemen,
s lelkem  ringatta a  hatalmas  végtelen.

Ha az  Isten úgy  dönt én ott  meghalok,
mindent  ide adott, mit valaha  adhatott.
Mert  halhattam volna dobogó szíveden,
nevető ,  csillogó,  gyönyörű  szemeden.

Címkék: az a pillanat.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 3 éve

Azt hiszem akármelyik verset olvasom ,mind megérintenek ,a lelki érzések törnek a felszínre .. üdv szeretettel

Tovább 

network.hu

Onnan jöttem én..

 

Hol este a Nap a felhők mögött Földre  hull
onnan jöttem én,
de minden  reggel  mikor nekem búcsút int
az alkonyat az égi fény, 

 

szívemben születik az örökkön élő remény.
Hogy kicsiny  falum öledbe haza  térek  én.
Hisz  annyi ősöm ringatja az óvó két karod,
betakarja  csontjaik az  évszázados homok.

 

Vissza vár  engem a fatornyos kis templom,
a virágos rétek, az akácos erdők, a  kanális,
az utca forgataga, a kenyér illata, a  majális.

Címkék: ahová a lelkem egyszer visszatér

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 8 éve

Augusztus 18-ra megható minden: köszönöm,hogy olvashattam.

Tovább 

Néha egy pillantás mögött egy égész élet van,
ahol a fárad lélek,s a dermedt világ otthon van.
S az érted nyúló reszkető kéz mögött az ember,
ki szólni hozzád  már nem tud, vagy  nem  mer.
De kérlek egyszer vedd észre a reszkető kezet,
mi  téged ahová  csak akarod egyszer el vezet.

irt:

     Vida Zoltán.

Címkék:

Utolsó hozzászólás

Bükki Gy. Cecilia üzente 6 éve

Visszatértem újra elolvasni!

Nézd!

 

Nézd  ez  egy  csillogó  könny csepp,
mi messze gurul s megkeres téged.
Az  út   legyen  bár   milyen  végtelen,
eljut   hozzád   réteken,  s  hegyeken.
Éjszaka  társa  lesz az egek csillaga,

de reggel megöli a nap első sugara.
A simogató érintése,s meleg csókja.
Bár az szívemben újra születik majd,
Ha az a keserves  éj leszáll,
hát megint kezdődik a harc.

 

irt:

      Vida Zoltán.

Címkék: majd a könnyem meg keres..

Utolsó hozzászólás

Vida Zoltán üzente 8 éve

Kedves Cecília...

Nagyon köszönöm, hogy olvastál, és annak külön
örülök, hogy tetszik... bár ez nem is vers, csak
inkább egy gondolat...

Maradok hozzád baráti öleléssel:

Zoli.

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu