Hol este a Nap a felhők mögött Földre  hull
onnan jöttem én,
de minden  reggel  mikor nekem búcsút int
az alkonyat az égi fény, 

szívemben születik az örökkön élő remény.
Hogy kicsiny  falum öledbe haza  térek  én.
Hisz  annyi ősöm ringatja az óvó két karod,
betakarja  csontjaik az  évszázados homok.

Vissza vár  engem a fatornyos kis templom,
a virágos rétek, az akácos erdők, a  kanális,
az utca forgataga, a kenyér illata, a  majális.