Karácsonyi éj!

Fázós lélekkel sétálok AZON téli havas úton én,

arcomba csillogó havat fúj a hideg- északi szél,

utamon el kísér az utcák sárgán csillogó fénye,

és ez a néma- hosszú titogzatos karácsonyi éj!

Nézve a teret, utcákat min egy magam ballagok,

a távolban mint ezer,meg ezer szentjános bogár

égnek,tündökölnek a jégvirággal bevont ablakok!

Mint ha a lelkemben érezném az ablakok mögött

megbúvó vígasztaló szeretet kedves,óvó melegét,

át ölel engem mint szerető anya egyetlen kincsét,

hol bűnös vagy épp ártatlan csavargó gyermekét!