Drága jó anyám!

Drága  jó anyám hidd, hogy én  nagyon szeretlek  téged,

hogy  nem töri meg a lelkemet a nyomorúlt le igázó élet.

Kérlek  bízz  bennem  mert  még  most is  kitartok végig,

mégha néha el hagyja a lelkem az a hitszegő remény is.

Mégha néha sírok,s bevallom neked sokszor szenvedek,

de a sírdogáló szívem éjjel  -s nappal  várja a te  jöttödet.

Mert várom  én hogy meglássalak  téged drága jó  anyám.

Lemondás!

Míg  én  élek , addig  nehéz  lesz őt  már  elfelejteni,

a  szívemből  emlékét, s  arcának  vonását  kitépni.

Talán  majd  belehalok  én  ebbe  a  szenvedésbe,

de  még mindíg jobb mint hogy így éljek én  néküle.

Ezernyi emlék kavarog  most a foltozott szivemben,

mert most már  oly keserű  olyan  elhagyatott lettem!

Ó  én  egyetlen s  drága  teremtő  édes  Istenem!

mond  miért kellett nekem akkor őt ott  meglátnom?