Drága jó anyám!

Drága  jó anyám hidd, hogy én  nagyon szeretlek  téged,

hogy  nem töri meg a lelkemet a nyomorúlt le igázó élet.

Kérlek  bízz  bennem  mert  még  most is  kitartok végig,

mégha néha el hagyja a lelkem az a hitszegő remény is.

Mégha néha sírok,s bevallom neked sokszor szenvedek,

de a sírdogáló szívem éjjel  -s nappal  várja a te  jöttödet.

Mert várom  én hogy meglássalak  téged drága jó  anyám.

hogy ne kínozhasson tovább engem  a kegyetlen magány.

Kérlek ölelj a szívedre s szeretsd  mint rég  csavargó fiadat,

s gyönyörű lesz számomra  az a várva  várt  édes  pillanat.

Mikor  majd  megfoghatom  én a törékeny  piciny  kezedet,

s ha én  majd könnyek közt suttogom  a gyögyörű nevedet.

Ha majd elsírhatom  én kebleden minden kínzó bánatom,

ha  mosolyt  láthatnék én a  te megtört  könnyes  arcodon.

De  addig még vigyázzon rád az ég én egyetlen jó anyám,

legyen  nyugtalan  álmod most nyugodt ezen az éjszakán!

S álmodd  hogy mint   réges-rég  én  már melletted vagyok,

hogy az ajtódon mint  a tavaszi  szellő, halkan kopogtatok!

Hogy belopódzok puha takaród alá,  arcodra csókot lehelek,

majd az öledbe hajtom én a megfáradt ,már őszülő fejemet.

A kezedbe  teszem  a téged  örökkön féltő, remegő  kezem,

s  megpihenek ott,  a nyugodt  álmodban  a fáradt  térdeden.

Álmunkban  nem bánthat  minket  már semmi, és senkisem,

mert  ölelő karjába  vesz minket  a szerető Isten, s a végtelen!

Vida Zoltán.