Tavasz volt!

Tavasz volt amikor elmentél tőlünk,

pedig maradhattál volna még!

De téged kérlelhetetlenül hivott a halál,

vonzott a messzeség!

Álltunk a beteg ágyadnál és fogtuk a kezed,

ránk pedig könyörgőn nézett vissza az a

meggyötört tekintet!

Ami könyörgött nekünk hogy ne hagyjunk ott,

hogy hozzunk el onnan téged,

mert te már tudtad hogy az a hosszu ut

ott ér majd véget!

S most melegen cirógat a nap a temetőben

egy maréknyi fekete  hideg földet...